AFTER 2 WEEKS

És még mindig nem vitt el a barna medve a fenyvesekből, nem gyilkolt meg annyira a vodka, még mindig nem tudok franciául, szóval élek :) A kicsi eltűnésem oka az, hogy úgy szerdától kezdve sújtott le rám valami „ráébredés”. De előbb inkább mesélek :)

Szeptember végéig heti 4 nap vannak óráink, ezek csak és kizárólag az orosz nyelvvel és kultúrával vannak kapcsolatban. Kedden és pénteken városnéző túra a Pétervári építészet óra jegyében, amiről külön posztot szeretnék képekkel meg kis mesével (kevésbé unalmasan, mint ahogy azt mi kaptuk), továbbá belesűrítem az orosz irodalom, de leginkább a kultúrával kapcsolatos érdekességeket.

Mert hogy azok is vannak, szerencsére az orosz kultúra tanár egy fiatal csajszi, aki nem untat az unalmas részletekkel ellenben az építészet órával, ahol töményen kapjuk a napra lebontott históriát egészen a 900-as évektől. Mondjuk, lehet hogy velem van a probléma, mert én meg utálok „normál-turistáskodni”, tehát amikor a tipikus turista szorongatja a már darabokban heverő térképét (vagy már annyira modern, hogy ezt GPS-szel megoldja) és a képzeletbeli lista szerint halad, amin mindenféle építészeti csodálat fenn van, és már előre látja magát szelfizés közben. Semmi spontaneitás, meg eltévedés, ami persze nagyon fasza :D

Szóóóóóval csütörtökön voltunk egy ír pubban, ahova az egyik orosz csajszi hívott el mindenkit, de a geekek nem jöttek, így végül is öten mentünk el. Free microphone dolog volt, tehát mint az amcsi filmekben, az megy énekelni (vagy verset mondani, mert olyan is volt), akinek kedve tartja. Toltam egy szaltót a sör árának hallatán (2000 HUF), ennyiért vodka-narancsoztam Hollywoodban, meg kábé 10 sört veszek a teszkóban, na de hát jó. A koncertek meg hááááááát. Valaki nagyon elkapta a fonalat, és jó volt, de azért 11 fele már leléptünk…

Szombaton voltunk a helyi teszkóban (LENTA), és véééégre csináltunk egy nagy bevásárlást. Még mindig azt mondom, hogy kurva olcsó minden. Ráadásul már annyira integrálódtam, hogy az első vásárlásnál szereztem törzsvásárlói kártyát (természetesen a Sushi-Shop nevezetű ötcsillagos helyre is!), így aki rendelkezik ezzel, az majdnem fele annyiért tud vásárolni. Ugyanis rengeteg minden csak a törzsvásárlóknak van leakciózva, én kábé harmadannyit fizettem. De sikerült beszereznem egy kellemes edzőcipőt, kaját, orosz gyerekkönyveket ( :D ) és a néhányatok által már biztos látott kávésköcsögöt is.

Egyébként ami kicsit drágább, azok a gyümölcsök-zöldségek érthető módon, valamint a húsok, gondolok itt a sonkára (amiből vadászom a csirkemell fajtát, de nem létezik). Ami sonkákat eddig vettem az 150 gramm és 700 Ft körül alakult. A sajtok szintén kicsit húzósak, de sajtbuziként nem állhatom meg, hogy nem veszek.

Ami még érdekes, hogy itt a legkevesebb zsírosságú tej (hát ezt most jól megaszondtam) tehát 2,5%-os (Apa, tudom, hogy most örül a fejed :D). Otthon én 1.5%-osat iszom, itt meg vadászni kéne, ráadásul csak tartós tejbe van, és persze drágábban. Egyébként mindennek ugyanolyan az íze, a tejfölnek, túrónak, tejnek, szóval rám nem hat nagy váltásként, aminek persze nagyon örülök! Mindent megtalálok, amit otthon akarnék (kivéve a kurva sonkát).

Vasárnap délutánra egy nemzetközi party volt beígérve, aminek „Francia-orosz nemzetközi találkozó” volt a neve. Ooooh, miért nem lepődtem meg?! Bár nyugtatott az orosz csaj, hogy lesznek majd mások is (nem), tudok beszélgetni angolul (nem) :D

A hely egy múzum kábé, hatalmas belmagassággal (5 méter körül), mint egy cári palota. A belépésnél mindenki kap egy vonalkódos kártyát, és indulhat a móka. Ki lehet bérelni a termeket, és a büfében pedig annyit lehet inni-enni amennyit akarunk. És hogy mit lehet inni-enni? Tea-party módra kávét, teát és rágcsálnivalókat. Natika betermelt 6 kávét természetesen, hogy utána bolygó-hollandiként keringve keressen értelmes társaságot.

Hogy őszinte legyek ugrottam bárkire, aki nem francia, és próbáltam érdeklődni a többi nemzetközi találkozóról, így sikeresen felvettem a kapcsolatot egy másik suli diákjával, aki esetleg meg tud majd invitálni az ottani eseményekre. :)

Aztán úgy másfél óra kóválygás, koffeintúladagolás, pin-pongozás után megjelent egy kedves ismerős (aki meglepődtök, de feka - vonzom őket, tudom) két barátjával, így végül 2 óra után leléptem velük kajálni. Érdekes módon mindhárman tudnak ororszul, de szerencsére angolul beszélnek. A srác haverjai közül az egyik echte orosz, a másik marokkói származású, de Belarusziában született. Szerintem ennyit itt még nem röhögtem, szó szerint sírtam a röhögéstől, szerencsére ők is legalább annyira hülyék, mint én.

Az étteremben, ahol voltunk lehetett vízi pipázni. Egy idő után iszonyat módon elkezdtem tüsszögni, mint kiderült PONT dinnyés volt a dohány (amire kereszt-allergiám van), tehát ezután az összes szomszédos asztalról sikerült elhasználnom a szalvéta-készletet. Semmi bajom nem volt eddig, erre tessék!

Ezek után volt lehetőségem megkóstolni az egyik legfinomabb franchise-hálózatos kávét, ugyanis a Starbucks azért itt sem olcsó, valamint a már említett Coffee House se, viszont a Coffeeshop Company kávéi elérhető áron szolgálnak finom kávékat (Bécsből indult).

Egy kis lelkibazdmeg

Ahogy már említettem, szerdától kezdtem eltűnni. Egész érdekes módon épp táncról jöttem vissza a koliba, amikor is rám tört a felismerés, hogy ITT VAGYOK SZENTPÉTERVÁRON. Igen, elég hosszú a reakcióidőm, vagy csak ennyi idő kellett, hogy a hétköznapi elintézendő dolgok után kidugjam a fejemet a buborékból és lássam mi megy körülöttem, mi történik velem.

Kisebb pánik fogott el, hogy egyedül vagyok valahol messze. Egy hónapig még az országból sem tehetem ki a lábamat (utána már meglesznek a migrációs adminisztratív cuccaink), továbbá túl sok a francia körülöttem, és így a második hét végén kezd kicsit elegem lenni belőlük :D Eddig sűrűn szóltam, hogy váltsanak angolra, ugyanis nem csak nekem lesz jobb, hanem inkább nekik, ugyebár mint tudjuk a franciák sem erőltetik meg magukat a nyelvtanulás során. Két héttel a kijövetel után már leszarom, szerencsére feltalálom magamat, próbálom keresni a külföldieket, vagy az olyan oroszokat, akik hamarabb nyitnak az átlagnál. Tényleg elmondható róluk, hogy nehezebb nyitnak (persze pár vodka után már vértestvérek vagytok), és aggódnak amiatt, hogy nem tudnak olyan jól angolul. Nem is próbálják, nem is erőltetik. A boltokban általában semmit nem mondanak, tisztelet a kivételnek, aki megpróbálja angolul elmotyogni a végösszeget, azt tényleg csodálom :)

Úgy az ír pubos buli után kezdtem beájulni, szerintem addigra ért el a nagy jövés-menési energia leszippantás, ami után a pénteki városnézés is kínszenvedés volt, továbbá szombaton is csak döglődtem. Azóta már élek, összeszedtem magam, de ki kellett pihennem az utazást, meg a sok jövés-menést. Míg a legtöbb geek sehova sem megy (tényleg vannak olyanok, akik még kajálni se jöttek el velünk, vagy bárhova és csak GÉPEZNEK/JÁTSZANAK egész nap), én az összes programon ott voltam, jártam-keltem mindenhova.

De sikeresen újraéledtem, szóval csekkoljátok a Facebook-oldalt, ahova napi érdekességek kerülnek ki az aktuálisan látott/hallott/átélt dolgokról, valamint Instagramon is próbálok aktívkodni :)

Csókoltatok mindenkit, köszönöm, hogy olvastok :)