Szentpétervár, te csodás!

Nem is tudom mit illene bevezetőnek írnom. Talán azt, hogy velem mindig történik valami, és hiába tervezem el a dolgokat, máshogy alakulnak, sokkal spontánabbul! Eltévedtünk, nem táncoltam, de jót kajáltunk, volt hajókázás, buli, ami kicsit kellemetlenül végződött… Volt egy napi semmittevésünk is, de szerencsére rengeteg képet csináltam, remélem tetszeni fog. Vágjunk bele!

A pénteki napunk is eléggé langyosan indult, az igazi nagy semmittevős nap, óráink ugyebár csak keddtől lesznek, volt időnk aludni, meg úgy ellenni. Aztán a nagy unalomtól már csak fetrengtünk délután, ezért Sev-vel ( a francia szobatársammal) útnak indultunk, méghozzá kávézni a Starbucksba. Szerencsére már 3 található a városban, hozzánk a legközelebbi 40 perc metróval, ami után táncolni akartam menni, ahogy azt már meséltem…

Totál a centrumban található, egy hatalmas plázaszerűségben, nem volt nehéz észrevenni. Amit meg tényleg bírok, hogy mindent átírnak cirill betűkre. Esetünkben a Starbucksot (Sztarbaksz Kofe – betűnkénti fordítással, avagy így is írhatnánk mi magyarosan :D), de láttuk már a Burger Kinget, Mc’Donaldsot is… Ha már a betűkészleteknél tartunk, azért elárulom, hogy a franciák rákérdeztek, hogy mi is a latin ABC-t használjuk-e :D

A hatalmas karamell macchiato után pedig elindultunk várost nézni. A legjobb, amikor térkép nélkül, csak úgy megyünk, mert sokkal izgalmasabb, mint amikor képzeletben kipipálva „tudunk le” minden egyes kötelezően megnézendő építészeti alkotást.

Már nagyban kerestünk valami kajálási lehetőséget, de semmi oroszos nem jött velünk szembe, így már épp nyomtuk le a kilincset a Sushishopban, mikor is egy srác elkezdett mutogatni, hogy nem kéne, rossz ötlet. Hát nem is mentünk be, inkább utána eredtünk, hogy végül aztán megtaláljuk azt a helyet, amiről személy szerint már olvastam a neten, és el is akartam volna menni!

Az utca lényegében Szentpétervár egyik főutcája, a srác meg egyszer csak behívott minket egy udvarba. Persze folyamatosan hajtogatta, hogy ne aggódjunk (hát simán elmenne valami drogosnak is, de persze nem az :D), mi meg mentünk utána. Végül egy olyan épületbe jutottunk be, amit leginkább egy világos romkocsma szerűnek mondanék, ahol minden egyes „bolt”, vagy kiszolgáló helység valami izgalmas művészeti csoda, kurvajó hangulattal. Végül az ötödiken volt a mi kis kánaánunk: Green Room Café, eszméletlen belsőtérrel, de ami még jobb: hatalmas terasszal, nagy madárszobrokkal, faasztalokkal stb.

A srác (kinek neve Pasa, egyébként leginkább a Pablo névre hajaz) ott maradt velünk, és segített rendelni. Végre megkóstolhattunk egy igazi borscsot, aka céklalevest, valamint marhahússal töltött tésztát, de a nevére meg már nem emlékszem :D Minden esetre isteni volt, a hely külön 5 csillagot érdemel, tutira visszatérünk! :)

Miután már kirendeltük a kaját, akkor jöttem rá, hogy a táncra való jutás több, mint egy óra, ami 7 órás kezdésnél 6 órakor eléggé gáz. Így végül fél 7-kor már nem akartam menni, fél óra késés, valamint a másik baj, hogy csak 1 órás az edzés. No de sebaj, le van zsírozva, hétfőn megyek! :)

Mivel elég sok cucc volt nálunk, így visszajöttünk a koliba, majd indultunk a többiek után egy bárba. A program késő estére hajókázás volt, ugyanis Péterváron rengeteg híd van, a nagyobbakat pedig olyan hajnali 1-kor nyitják. Ezt amúgy a „jó időben” teszik csak, és mivel én nem maradok január után, ezért mindenképp látnom kellett, szerencsére sokan mentünk :)

Amit elmondhatok a hajókázásról:

• Szentpétervár gyönyörű kivilágítva
• láthattuk az Ermitázst
• kisebb hidakat is
• a vodka tényleg jól fűt
• a franciákat is egyre jobban imádom :D

:D

Ezek után egy srác valahogy megtalált minket, és elvitt minket bulizni. Ez már egészen barátságosabb hely volt, jó kis zenékkel. Egészen reggelig elvoltunk (ugyanis a koliba 6-ig nem tudunk bemenni :D), aztán a vége felé kicsit eldurvultak a dolgok, ugyanis kisebb verekedés is volt pár (szerintem nem orosz) egyed és a franciáink között. Kábé a semmiért.

A szombat teljes egészében egy hatalmas siesta-day volt. Valamiért nem megy nekem a sokáig alvás, 4 óra (alvás) után felébredtem. A kolit is kétszer hagytuk csak el, voltunk sushizni, pontosabban megvettük a szusit és az utcán ettük meg a franciákkal. Isteni amúgy, és ez sem volt olyan drága, bár Magyarországon eddig még nem is ettem szusit :D  Ez több mint 1 kg volt és nem volt 5000 Ft (az jó?! :D).

RANDOM

• elfelejtettem mesélni, hogy valamiért nem működik annyira az immunrendszerem, egy kis hideg és már szipogok, meg minden bajom van. Épp étteremben voltunk (ahol a finom orosz kajákat ettük), amikor az orosz csajszi elővette a kis gyógyszeres tasakját és adott egy papírt. Itt a gyógyszer nem gyógyszer formában van mindig, ez konkrétan por volt. Nem mondom, hogy nem futott át sok minden az agyamon, végül is citrus beütésű volt az íze :D
• Még kedden vettünk telefonkártyát, amit sikerült elmagyaráznom az oroszommal (hát ez nagy fejlődés volt 1 nap alatt! :D). Ha 7 Ft-tal számolunk, akkor 2100 Ft-ért kapunk 5 Giga netet. Telefonálni nem tudunk, ahhoz plusz pénzt kell rátölteni, de így is 7 Ft-ért tudnánk beszélni percenként. Nem drága az élet… :)
• Szereztünk ingyen jegyet a szomszéd konditerembe, valamikor fel is használjuk a szobatársammal :)
• Tegnap befutottunk az egyik nonstopba cigiért (nem nekem!), aztán végül eldumáltunk a boltos csajjal. Igazából rá kell jönnünk, hogy rengeteg sztereotípia él az oroszokról. Kedvesek, örülnek, hogy itt vagyunk. A boltos leányzó is megnyugtatott minket, hogy télen még szebb a város, unatkozni biztos nem fogunk. Talán északon itt az a módi, hogy nem feltétlenül nyáladznak az első pillanattól, de amint jóban vagy velük, akkor megnyílnak és nagyon barátságosak lesznek.
• úgy néz ki, hogy megyünk hokimeccsre! :)

                                          FACEBOOK | TWITTER | INSTAGRAM | ASK.FM