Játszunk!

Amennyire langyos hétvégének indult, annyira besűrűsödött a végére. Azt hiszem most, hogy már harmadszorra vagyok hosszabb időre külföldön, ki merem jelenteni, hogy 1 hónap kell ahhoz, hogy legyen valamiféle rendszer. Átesünk a kisebb kulturális sokkon, új nyelvi környezet, új kaják, új szokásosok, de aztán 1 hónap múlva már automatikusan közlekedünk a metróvonalon, tudjuk melyik tejtől várhatunk hosszú kapcsolatot, kiihatjuk-e a csapot, vagy hordókban vesszük az iható vizet…

És végül egy hónap kellett ahhoz (na jó, csak 4 hét!), hogy a szemeszter startolása után végre legyen egy International Student Party. Egy nagyobb koncertteremben volt (ahova mondjuk Onyx is majd jön októberben!), bár annyira nem voltunk sokan. Azt gondolná az ember, hogy azért jönnek ide rendesen, de hogy őszinte legyek nem találkoztam egy külföldivel sem a mi kis csapatunkon kívül.

Rengeteg orosz volt, persze senki nem beszélt angolul. Ez is érdekes. Mégiscsak egy hatalmas városról van szó, de az angol nem nagyon megy. És ha valakinek megy is, azok inkább lányok(!). A fiúk hiába tanultak nem tudnak megszólalni, nagyon kevés kivétel van, aki dadog valamit.

Szerencsénkre VIP oldalon vonulhattunk be, így asztalt is kaptunk. Jó pár DJ megfordult, nem volt rossz. Végre megismerhettem egy magyart, aki szintén a SZE-ről jött, viszont ő fogja tanítani a társaságot robotikára (emlékeim szerint :D – és engem nem :)).

A VIP-részlegből rálátás a színpadra

#ИграЦентре

Az elsőévesek számára szervezett hatalmas nagy vetélkedő takarja a fent található hashtag. Én bele sem gondoltam, hogy ők ennyire rá vannak izgulva az ilyen játékokra, csodálom őket a motiváltságukért, ami sajnos a franciákra nem volt elmondható (mondjuk a party sem segített rajtu(n)k). Még pénteken volt egy megbeszélés, és csapatkapitány létemre részt is vehettem egy középhaladós orosz listeningen :D Amikor említették, hogy ki kéne találni valami jelmezt, hát akkor megelégedtünk 1 baguette-tel (French Baguettes csapatnév – nagyon találó), a végén pedig kaptunk bajuszt (lányok). Semmi extra a többiekhez képest.

Leginkább úgy tudnám leírni ezt az eseményt, mintha egy többórás Játék Határok Nélkül-re csápoló vetélkedőben lennénk. A kedvenc csapatom Bonch Horror néven futott, nagyon menő Fűrészes csávó biciklivel, Bohóc kalapáccsal (nem tudom melyik filmben volt), és társaik. Több, mint 40 csapat és mindenki beöltözve: Hupikék Törpikék, Tini Nindzsa Harciteknőcök, nejlonharisnyás srácok, pantomin művészek … Csak azt tudom mondani, hogy imádnak játszani.

Az egyetem folyosóin láttam egyik nap, hogy körben állnak és egymás tenyerébe csapdosnak és valamit skandálnak közben (talán rémlik ez a játék alsóból :D). Érdekes :)

A 3 órás FUTÁS alatt bejártuk az összes nevezetességet, amit a városnézős 9 óránk alatt. A csapatszellem látszódott a többi csapaton, tényleg futottak, mi meg csak vonszoltuk magunkat kemény 2 órás alvás után. Mindenesetre jó élmény volt, jó szervezettség és jó hangulat :)

Ez nem az összes emberke :) Mint egy nagy farsang :D

Annyit szelfizek itt, hogy az már döbbenet! Sushi-felvonulás volt, legalábbis sushit reklámoztak :)