Múzeum, kávé, Szentpétervár

Ha az ember külföldön tölt egy hosszabb időt, ami nem láblógatós-nyaralós, akkor belekóstol a helyi életbe. És ez nem lehet ugyebár csak felfelé ívelő, vagy egy magas szinten végigmenő dolog, azért hullámzik is. Tehát mindig van lejjebb, de feljebb is. A kezdeti sokk, amikor minden és mindenki új után mindig jön egy kis vegetálás. Kábé ilyenkor jönnek a nagy filozofálások, amiket lelkibazdmegolásokban adok át…

Úgy is mondhatnám, hogy bedobnak  a vízbe, felkeveredik az iszap, minden király, mert semmit nem látsz és tök új az egész. Aztán leülepszik az iszap és csak nézel ki a fejedből, hogy most ugyanis wtf van? Kell egy kis idő, aztán jöhet a más saját erőből történő iszapkavarás. Na én most így érzem magam, sokkal többet megyek, csinálok, gondolom köze van ahhoz is, hogy most már leszarom az időjárást, de az tuti, hogy ennyire északon nem tudnék élni a kevés napfény miatt :D

Pénteken múzeumba mentünk, de kábé egy képet sem csináltam. A világ minden tájáról voltak érdekes dolgok, jó áthaladni, de már nem csinálok képeket. Nem vagyok múzeum-kompatibilis. Régen mindig csináltam képeket, emlékszem Bécsben is voltunk a Természettudományiban, de csak annyi maradt meg, hogy suhanok a szobákon át, és nem is nézem mit fényképezek, csak kattogok. Persze az összes kép elmosódott… Szóval egy ideje már nem csinálok, mert ezek nem azok a képek, amiket előveszel egy csendes őszi estén és két liter teával a kezedben, könnyeket morzsolva átnézel.

Mondjuk ha vodka-múzeumról lett volna szó, akkor biztos, hogy jó pár képpel jönnék, vagy valami izgalmas, nem mindennapi múzeumról, mint mondjuk Párizsban az Erotika-múzeum… Vodka-múzeum marad későbbre, ehelyett egy interaktív nemistudommineknevezzem helyre mentünk. A lényeg, hogy van egy ijesztgetős szoba, ami horrorisztikus, meg mozog, sikoltozik és aminek a végén ha eltévedsz, akkor a lányszörny dörmögve annyit mond: Fállllóóó mííí. Addig eleget sikoltoztam, elég élethűre sikerült az egész, folyt a könnyem, amikor pedig a fantomlány megjelent a szöveggel, akkor már a röhögéstől sírtam :D

Volt itt még tükör-labirintus, de szerencsére nem törtem el semmimet a nagy keresésben, végül pedig a feje tetején álló házba mentünk. Cuki, egyszer megéri elmenni :)

Szombat délután beültünk oroszozni egy étterembe, ami a Berlin nevet viseli. Nagyon bejött, a kávé pedig kurvafinom volt, a cézársalival együtt. 

Az orosztudásomat végül az esti halloweeni bulin kamatoztattam leginkább. 5 perces sminkkel vonultam le, végül pedig a tádzsikisztáni srácoknál kötöttem ki kávézni. Szerencsére ők annyira nem beszélik jól az angolt, így meg kellett erőltetnem magamat. Végül egy másik „partyban” kötöttem ki, ahol annyira sikerült erőlködnöm, hogy 2 óra után derült ki, hogy igazából nem vagyok innen való :) 

5 perces smink :D