TINDER-MEGLEPETÉS

Valahol az elején kéne elkezdenem, szóval tegyük hát meg az első lépéseket az internetes társkeresőkön. Én leszek az, aki letagadja, hogy az első pasiját Honfoglalón szerezte, vagy hogy az első komolyabb (3 éves lefutású) kapcsolatát Myvip randin. Valahogy mindig úgy alakult már egészen a kezdetektől, hogy normálisan nem volt létrehozható ismerkedés. Egy buliban már mínusz 100-ról indulunk, két vodka shot után meg aztán pláne. Nem tagadom, voltam fenn több társkeresőn is, sok emberrel ismerkedtem, de szerencsére 95%-ban még idejében meghalt az ismerkedés, még mielőtt a tettek mezejére léphettünk volna.

A Tinder-sztorim nem nyúlik túl régre, bár még bőven az előtt történt, mielőtt egy African prince elrabolta volna a szívemet :) (és hozzá teszem, hogy mi nem az interneten ismerkedtünk meg, hanem izzadás közben – a kondiban). 1 éve valami előadáson ültünk a szaktársaimmal, amikor egyikük benyögte, hogy ha már ennyire a szinglik táborát erősítem, de ismerkednék, töltsem má’ le a Tindert, mert azzal bárhol kereshetek magam körül emberkéket. Hmm… Egy appal több, vagy kevesebb? Le is szedtem, és az első alkalommal már bőszen húzogattam jobbra-balra mindenkit, aztán kábé ennyi is volt a fellángolás.

Nyárra félreraktam az egészet, izgalmasan teltek a spanyolországi napok, de végül ősszel is földrajzi helyzetet változtattam: megcéloztam néhány fokkal északabb helyet Pétervár képében és a hűvös orosz beállítottság ellen menekültem volna a forró ígéretekkel teli alkalmazásba. Keresés beállítva, kor, km koordináták megadva, és csúsztassuk is az ujjunkat ismételten. Nagy ritkán volt egyezés, de lévén, hogy nő vagyok, megadtam a lehetőséget minden férfinak (~magát képzelő egyednek), hogy megkezdje a kommunikációt irányomba. Az első körök mindig unalmasak, mindig előadni, hogy mit és miért csinálok ott és akkor, blabla. Baaah. Pláne, hogy a bemelegítés után vannak, akik túl hamar a tárgyra térnének, ami nőknél egzisztenciális kérdés lenne, pasiknál pedig inkább övön aluli támadás.

Volt 1-2 srác, akivel már egészen komoly párbeszédek folytak: túllépve az alapinformációkon, érdeklődtek az unalmas napjaimról, vagy éppen hogy miért tanulok informatikát egészségügyi szervezőként. Egészen izgalmas mondanivalója volt egy kosarazónak, mígnem kilyukadt a lufi és feladta volna bármiféle puncimutogatásért. Természetesen az ilyenek rögtön ki is esnek a körből, mígnem maradt egy intelligens(nek látszó), macsó pasi. A tü/(i)ndermesékben már nem hiszek, de mivel célom nem volt semmi komoly, így hát társalgópartnerként talonban maradt.

Egy-két hét után már merészebben léptünk bele a pétervári éjszakákba, és valahogy úgy alakult, hogy megbeszéltünk egy találkozót az úriemberrel. Igazából örültem, hogy nem egyedül megyek el egy full ismeretlen helyre (aminek valami XXX volt a neve, semmi pornó, ááááh :D), de a lényeg, hogy forgalmas(abb) partihely, ahol a barátok is le tudták foglalni magukat – persze ők semmit nem tudtak erről, csak mentünk együtt. Csekkoltam az üzeneteket folyton, bár egyre érdekesebben jöttek, leginkább lassúak voltak és a perfekt angol sem volt már annyira perfekt, bár azért na – én is vétek hibákat.

A hely egy sötét kis diszkónak tűnt, szerencsére normálisabb zenével – és kirakati picsákkal – de volt vízipipa (mondjuk hol nem), és megfelelő vodka, amivel legalább telt az idő. Aztán jött egy üzenet, hogy itt az ember. Mit tesz ilyenkor az áldozat – khm, én lennék az -, hát felpattan és próbálja becélozni az embert. Mi a taktika, vagy inkább, hogy mire vágyik az ember lánya?

Nézz picit felfelé, hiszen egy magasabb pasit képzel el, hatalmas védelmező karokkal és a macsó arcvonásokkal, amiket már látott korábban 5 colban a telefonján. Az én esetemben ez úgy néz ki, hogy 180 centi felett legeltetem a szememet, így az emberbolyból kilógó fejekkel kellett csak retinapettingelnem. Nem volt sok, tippelni – meg a női megérzésre hallgatni – jól szoktam. Sehol semmi. Újabb üzi, hogy ő már látott. „Fantasztikus, egy némával van dolgom?”

Nem. Nem volt ilyen egyszerű. Bár tényleg macsóképű informatikussal volt dolgom (nem a kockulós, nyálcsorgatós fajtából), mégis volt néhány hiányosság. Nem, nem a fogai között, hanem mondjuk az angol tudásában (ami konkrétan nem volt, csak a Google segítségével). Itt elég hamar megfeneklett a dolog, ugyanis 2 vodka után sem volt folyékony az oroszom, ráadásul a hímünkön lógó cafka sem volt éppen kellemes látvány –hja, mert hogy az gyári tartozéka volt akkor és ott. Miután a kidülledt szemeimet visszaraktam a helyükre, próbáltam jófej lenni és kinyögni néhány értelmes mondatot (érted, ő nem beszél semmit angolul...). Tizenkét másodperc múlva már volt annyira gázos, hogy inkább fogtam magam és amilyen gyorsan jöttem, olyan gyorsan tűntem el a vízipipa füstjében. 

Benne nem ért meg ilyen hamar a dolog, ő azt hitte, hogy ez még folytatódhat, de egy hét után már én voltam az, aki búcsút intett: nem csak neki, de a Tindernek is. Nem írok le semmi online társkeresőt, voltak és lesznek szerencsések, akik jókor vannak jó helyen, de nem itt kell feltétlenül listába szedett férfiakra vadászni.

Neked van Tinder-sztorid? :)