"TE VAGY A LELKIBAZDMEG" ?! - ÉN. #cosmopolitanbloggerdays2018

Azok a bizonyos bloggernapok,amikor kicsit mindenki megőrül, még az is, aki teljesen nem a pinkvalóságba képzeli magát. De ott van és most végre 3 év után én is ott tudtam lenni a Cosmopolitan Blogger Days-en. Amikor januárban hazakoccoltam az amcsiktól, akkor ez volt az egyetlen egy fix dátum a naptáramban, szóval az évi bucketlistem kész is van, haha.

Tény, hogy most már teljesen más motivációval jöttem el a rendezvényre. Sőt, a konkrét motivációért jöttem, ami 200%-kal jobbkor jön egy személyes találkoznásnál és olyanokkal, akiknek nem kell magyarázkodnom egy-egy szelfiért, vagy akik plusz világítást adnak a telefonjukkal egy flatlayhez.

Félig agyhalottan készülődtem csütörtökön – mert ugye 3 óra youtube-zás annak számít – majd kicsit megerőltetve magamat egy 10 centis sebet ejtettem borotvával, csak hogy a supermanes ragtapasszal viríthassak majd – of kórsz senki nem látta, de legalább tudtam, hogy szuperenergiáim vannak.

A szakmai nap, mint délutáni móka pénteken számomra egy kellemes bemelegítés volt. Voltak ismerősök? Voltak. Lettek újak? Mondhatni. Jó volt bekapcsolódni a beszélgetésekbe, sziporkázni és inspirálódni, mindezt persze koffeintúladagolva. Oh igen, a helyszín végre olyan volt, amit 3 év ezelőttről szerettünk volna – sajnos az előző helyszínt nem ismerem. De a Groupama aréna végre nagyon hashtag bloggerhelyszín lett. Előadások elől, kiállítók középen, és a legjobb, hogy végre volt hely trécselni a mindennapos #bloggerprobléma-król.

Az előadások egyébként elég vegyesek voltak. Nagyon sok nem tudott újat felmutatni. Nagyon sok nem tudott újat felmutatni, de legalább szórakoztató volt. És volt olyan, ami nem adott semmi pluszt és mintha egy arconköpés lett volna, na de ki vagyok én, hogy ezt le merjem írni?! Szerencsére a szemgolyóim nem pattantak ki a szemüvegemnek hála egy-két mondat hallatán, de erősen koncentrálnom kellett.

A szombati napra kevésbé voltam felkészült. 7:58-kor eljutott az agyamig, hogy egy színes szemhéjpalettán kívül semmim sincs, így kihasználtam a reggeli édes órákat és behuppantam egy fantasztikus sminkre már a konferencián. Kaptam egy kis turbós hajat és 186 centiméterrel #withheels keringtem a kávémért – és hatalmas köszönet a smink és hajcsapatnak, nekem megmentettétek a instaképeimet :D

Szombaton végre megtaláltam régóta követett és számomra meghatározó emberkéket, akikkel egy hullámhosszon töltve a délutánt fotóztunk, somersbyztünk, vágtuk a fejeket az előadásokon, koffeintúltöltekeztünk.

Kicsit még mindig úgy érzem, hogy ülepednie kell a sok-sok ingernek, de most végre magamért mentem és hogy kicsit visszataláljak az én utamra. A feedbackekből érdekes tényeket lehetett lehúzni.

„Te vagy a lelkibazdmeeeeeeg” – és 2 óra után már így is mutatkoztam be.

Szia Xy vagyok – Szia én pedig Kubasi … - Tudom, téged felismerlek ….. Őőőőő, ezt is bóknak veszem és jelzem a fodrászomnak, haha.

„Viccesebb vagy, mint ahogy gondoltam és ahogy lejött instáról” . Ez is egy compliment bárhonnan nézzük?! :D

„Hát ő – én – inkább olyan nyers”

„Te olyan hülye vagy, mint én, olyan jó, hogy ilyeneket is találni itt” – szintén. Tudom. Ez pozitív :)

Mindenesetre eszméletlen volt ez a két nap. És amennyire kívülállónak éreztem magamat –hiszen az nem blogger, vlogger, influencer vagy whateva, aki két hónapja nem írt semmit, nem jelentkezett be, de el sem köszönt – mégis jó volt mozogni ebben a körben és visszarázódni. Talán még halvány motivációsgömbök is érkezett, pláne ha ezt olvasod, az már jelent valamit. Azt, hogy posztoltam és vakarom ki magamat a lelkibazdmegből. 5 hónap után. Oh yeaaaaaah.