Nemzetközi vacsora

Volt szerencsém bekapcsolódni az ERASMUS életbe az év elejétől kezdve. Imádom a „nemzetköziséget”, hogy minden keveredik, a sok kultúra meg az „english” akcentus. Jó sok programmal el vannak látva az ideérkezők, mondjuk kizárt is lenne, hogy bárki is unatkozzon egy új országban.

A city tour-on kellett „bevetni” magamat,hát szerencsére erre is megvannak a módszerek. Mondjuk ha tud az ember 1-2 káromkodást az éppen szóba elegyedni kívánó idegenekkel, akkor máris jó pontot szerezhetünk náluk. Így lendültem bele a törökök megismerésébe, alapozva a 150 éves barátságunkra :D

Amúgy ez mindig kénes téma, emlékeim szerint a nyáron (USA-ban töltött időnk alatt) elmentünk kipróbálni egy waterpark-ot (Noah’s Ark) és ott próbáltunk poénkodni egy törökkel, hogy „mi tudunk ám 1-2 szóóóóót ám”… Aztán szépen el lettünk küldve a halál faszára a búsba.

Belekezdtem tehát a sztoriba, hogy vannak azért ismerősök Törökországból, végül mindent vagy semmit alapon bedobtam a trágásrkodást is, szerencsére ezt pozitívan fogadták (orospu çocuğu – son of…)

További programok során (vetélkedés városnéző módra aka Győr-hunting, valamit welcome-party), felvetődött egy international dinner ötlet, amit vasárnap estére meg is valósítottak a srácok.

Az első fogásról készítettem csak képet, ez gondolom amúgy valami alapkaja lehet, egyszerű névvel illették: Tavuklu Patates (patates-potato -> kumpííí). Ez egészen gulyás-leves ízvilágú, persze csirkével és kicsit csípősen :)

A másik pedig sima rizs volt gyöngyárpával, amit rá merek bízni a fantáziátokra, gondolom nem kell nagyon megerőltetni.

A következő alkalommal mi főzünk, pontosabban sütünk valami édeset: rizsfelfújt játszik, én pedig a banánpalacsintáért vagyok oda, így még az is szóba jöhet;)