ALL U CAN IT és társai

Meló közbeni kávézás :)

Vigyázat, érkezem! :D

Nem is merek már ígérgetni, annyira nem látom előre, hogy merre leszek. Egész kis punnyadós napnak indult a tegnapi, aztán a végére még sem tudtam megírni a posztot :) Próbálom összeszedni a gondolataimat, de halvány sejtésem van arról, hogy ismét random posztot kaptok!

Lassan, de biztosan kezdem felvenni az itteni életritmust. Tapsoljatok meg, iskoláskorú lettem: naponta már csak egyszer alszom! :D Valamiért elég nehezen vette be a szervezetem az itteni klímát, mintha szarrá dolgoznám magamat napi 12 órában a napon mondjuk egy építésen. Persze ez nincs így, bár a 12 órát néha tényleg valósnak érzem :) Hiába a két részre osztott meló – ami leginkább az ebéd- és vacsoraidőre van korlátozva – a közte levő idő is majdnem hogy csak a készülődéssel megy és egyéb fiziológiai tevékenységekkel, mint például liternyi kávé magambapumpálása, vagy táplálkozás. Azért van ám, aki figyeli a vércukorszintemet, így például ahogy már facebookon láthattátok páran, nagyon jókat eszem:

Sőt, már az első zabkásámon is túl vagyok (azóta már vagy 5-ön), kezdem megtalálni a saját kajáimat! :D

Na mert hogy kitaláltam, hogy ez így nem mehet tovább, totál bekettyózom attól, hogy nem edzem, össze-vissza kajálok, így hát próbálom megtalálni az otthoni kaják itteni mását. 

Zabkása pipa, sali, joghurtok tádááám! Ennek fejében gondoltam én hétfőn – mert ugyebár a hétfő tökéletes kezdés BÁRMIHEZ – hogy edzek. Előkaptam kedvenc videómat, nagy nehezen lenyomtam… Na és azóta is szenvedek. Járni elég érdekesen tudok, leülni pedig egyenesen fenomenális. Na jó nem sajnáltatom magamat :) 

Ide még beszúrom a hétfői ügyeskedésemet: levonszoltam magamat a bícsre, fekásodni természetesen. Mondjuk egyedül nem olyan izgi, homokban fulladozni, megégetni magamat blabla. Az első úszást is megejtettem, természetesen 5 méter után enyhe horzsolást is magamon, amit persze a sós víz további örömmé fokozott. Kemény fél óra után már mentem is haza, jövök próbálkozni máskor is :D

Kedden szabadnapom volt, ami mint már említettem elég langyinak indult, aztán délután 5-kor elmentünk Danival gázpalackot cserélni. Azt se tudtuk hova kell menni, ráadásul elég nehéz a palack, mármint odafelé még csak-csak elment, meg azért én is besegítettem… Szóval íme egy gáztelep:

Amúgy itt eszembe jut, hogy mennyire okosak ezek a spanyolok: a kukákon van egy pedálszerű izé, ami megemeli a tetőt, így nem lesz koszos a pici mancsod, miután kidobtad lakásod hulladékát. Bravóóó! Visszatérve a gázhoz, 5 perc után hisztis picsává változtam, akartam segíteni, de nyeszle bőröm nem bírta. És akkor jött ÁRÁSH, a spanyolul tudó arab emberke, aki meglátta szenvedésemet, és adott egy palackhúzót. Allah minden imáját küldöm!

Ezek után már nem számítottam semmi extra dologra, de végül felkerekedtünk és rövid tanakodás, illetve „sprintelés a vonatra” után elmentünk a helyi plázába, ami azért erőteljesen veri a mi kis Balaton plázánkat, de talán egy pestinek is simán megfelelhet. A kis vonat amúgy egy hazai metrónak tűnhet, a jegyet meg lehet venni a rajta található automatákon:

La Marina megállóig mentünk :)

Nos a pláza, mint már említettem hatalmas, sőt van előtte még pár másik bolt is. Mivel erőteljesen terveztem a futást, így elmentünk venni futónadrágot, meg Daninak pár pólót. 

Hát a pláza tényleg király, de a következő menet inkább Hunger games volt. Először a Burger Kingben időztünk el, aztán Daninak eszébe jutott, hogy van itt a közelben egy japán All u can it étterem… Uhhhhh, már a japán étterem gondolatától is csorgott a nyálam, ott is hagytuk a Burger Kinget…

Az étterem nagyon elegáns, természetesen rengeteg seafood kaja is volt, most végre megkóstolhattam egy csomó mindent, persze a sushikat sem hagytam ki! Ha tudtam volna, hogy ide jövünk, tuti nem eszem aznap semmit! Mindenesetre eltűnt egy ananász és barackültetvény is, nagyon rászoktam a gyümölcsökre, hmmm :)

Dani pedig vérbeli afrikaiként, mint aki az életéért küzdene, úgy evett :D

Ezek után egy háromnegyedórás, kellemesen hullámvasutas buszozással érkeztünk haza. Shoppingolást későbbre tervezem, sőt Dani szerint Alicante olcsóbb, így majd oda próbálok eljutni :)

RANDOMSÁGOSSÁGOK

• A hétfői nap vitte az eddigi TOP-TIPS kategória serlegét: 7.5 euró borravaló!
• ha nem jönnek az angolok, akkor hamarosan éhen kell halnom :) Sajnos nem fogynak olyan ütemben a képek, ahogy reméltem…
• További egy kávé kipróbálása a Sol Beach Bar nevezetű helyen, pipa

10/10 tejszínhab nélkül is!

• hétfőn payday volt, juppi!
• még mindig van mobilnetem! :D
• rászoktam a heti 3-4 laptop-bekapcsoláshoz… DURVA!
• Ezt már csak piciny zárójelben, de a háttérben intéződik a szentpétervári félév, alakul minden, boldogsáááág :)

Továbbá tervezek majd 1-2 helyi mindennapos dologról szóló posztot, mint például mi mennyibe kerül, stb. Remélem lesz érdeklődő! :)