Személyes motiváció - Szentpétervár

Végre elérkezett a várva várt következő expedícióm, ami akár VODKALAND címmel is íródhatna. Azért húztam-halasztottam eddig a témáról való mesélést, mivel biztos akartam lenni, hogy minden, de tényleg MINDEN kész van, minden hivatalos papír elküldve/aláírva/lenyálazva, tudják, hogy megyek; tudják, hogy jövök. A „mindennel kész vagyok” állapot augusztus 25.-én következett be, mind orosz, mind magyar oldalon meg vannak a papírjaim, vízum, repjegy pipa!

Ebben a posztban a személyesebb részt, a motivációmat mesélem el, tehát ez most tényleg naggggyon személyes lesz :)

Sokan azt hiszik, hogy félrehallották, és esetleg Olaszországba készülök, de nem. Tényleg vodka, tényleg matrjoska, tényleg dá, gyévuska, szábáká. Van egy kisebb mázlim, egy kiskapum, ami miatt Oroszországba szeretnék menni: Anyu révén félig belarusz vagyok (Belarusz –Fehéroroszország, főváros Minszk, Lengyelország, Litvánia, Lettország, Ukrajna és Oroszország fogja közre, gondolom sokak semmit sem tudnak róla, vagy csak épp ennyit, de ez most lényegtelen :)).

A fenti okok miatt lényegében Anyuval együtt tanultam a magyart, eközben persze az oroszt is, és az elbeszélések szerint elég folyékonyan is ment kiskoromban. Az iskolakezdés előtt (tehát 6 éves koromig) minden évben mentünk a nagyszüleimhez, sajnos ezután már csak kétszer voltam Belaruszban. A megszerzett kis tudásom ennek köszönhetően eléggé kopni kezdett, bár az utolsó két alkalommal, mikor „kint” jártam elég hamar összeszedtem magamat, és tudtam kommunikálni, de ennek már 10 éve!

Azóta egyéb okok miatt Anyuval is magyarul beszélünk, és bár elég sok mindent értek, megszólalni már nem tudok (vagy nem merek :D).

Így visszakanyarodva a jelenhez eldöntöttem, hogy nekem mennem kell és kihasználni azt a lehetőséget, hogy lényegében majdnem ingyen elmehetek bárhova, tanulhatok, még egy kis kulturális sokk az idegeimnek és mindenki boldog lesz. Felcsaptam az egyetem adta lehetőségeket tartalmazó adathalmazt és igazából ez játszódott le bennem:

Miért menjek Spanyolországba (nem hiszitek el, de mindig Spanyolországot hoztam fel és ez még jóval a nyár előtt volt, előző évben, hahaha), ha nekem az csak partykat adna (ami persze nem baj), de spanyolul nem tudok – se olaszul, franciául, a németet rühellem a vele eltöltött 8 év ellenére – tehát eléggé kiesik a körömből ahhoz, hogy nekem érdemes legyen mennem.

Viszont az ERASMUS+ (sokak által már ismert ösztöndíj program az EU-n belül) során csak ide mehettem volna, vagy megkockáztatva beadhattam az egyetem saját ösztöndíjpályázatára a jelentkezésemet, ami GO EAST néven keletre vinné a hallgatókat. A két ösztöndíj rendszer kiüti egymást, vagy az egyik, vagy a másik, de próba-szerencse alapon jöttem-láttam győztem :)

Forrás: weheartit

Miért éppen Szentpétervár?

Ami Szentpétervárat illeti, az érzelmi és racionális alapon dőlt el. Az egyetemnek öt orosz egyetemmel van kapcsolata. Egy van valahol az Urál környékén, ami már tényleg a halál fasza és örök városi lányként nagyvárosba szerettem volna menni.

Aztán volt egy Brjanszk nevezetű városka cirka 600 000 fővel, ami már nem pici, viszont ipari város. Először felcsigázott, ugyanis a mamám faluja 200-300 km-re található a határ túloldalán, így kedvezőnek tűnt, viszont se a város, se az egyetem nem jött be a műszaki szakjaival.

Természetesen megmaradt a két óriás: Moszkva és Szentpétervár. Először mégis csak a főváros mozgatott meg, így elkezdtem utána nézni a dolgoknak, és itt lépett be a racionális énem: (ki)bírom én a hideget (bár nem annyira szeretem), de Szentpétervár melegebb – a tenger miatt – ugyanakkor olcsóbb is. Egy internetes táblázat segítségével derítettem ki, hogy what’s up, így csóró diák létemre, no meg mert „Cárnők évét” írjuk, így irány Szentpétervár!

A cárnők éve pedig egy személyes hülyeség egy drága barátnőmmel, előző évben királylányok voltunk, most meg cárnők, hahaha. Nincs hozzáfűzni valóm, de a cárnők Szentpétervárat célozták meg mindig is! :D

Egyébként (mint kiderült) egyszer már voltam Moszkvában, csupán átszállás céljából, mikor is Belarusziából vonattal jöttünk haza … ’93-ban. De oda is eljutok, meg sokfele terveim szerint! Szentpétervár gyönyörű, ahogy elnézegettem a St. Petersburg Guide facebook oldalát, már a télre is majdnem hogy vágyom, mert egyszerűen meseszép a város!

Forrás: weheartit

Érzelmi oldalról tehát ezért esett a választásom Pétervárra, ha pedig a  racionalitást nézem (és ez már inkább Oroszországot célozza meg), akkor az orosz nyelvvel ma igenis lehet mit kezdeni. Ezért lényegében nyelvfrissítés a fő célom, ugyanis a egészségügyi szervező létemre INFORMATIKÁT fogok tanulni (igen, ez az év poénja). Bár eredetileg menedzsment szakra jelentkeztem, a választható tárgyak listáján fellelhető 15 tárgyból kemény 3 érdekelt (orosz nyelv, töri, kultúra), a többi pedig csak infóóóó! Így bízom az égben, a vodkában, a barátaimban, a barátaim informatikus ismerőseiben, a vodkában, és persze magamban, haha! :D

update: a vodka drágul szeptember elsejétől ... :D

***

Ennyi személyes vonal után gondolom érthető, hogy miért Oroszország. Lényegében úgy érzem magam, mintha kicsit „haza mennék” erős túlzással, tőlem ugyanis nem áll messze a vodka az orosz kultúra; a nyelv sem lesz számomra kínai, orosz meséken nőttem fel a Magyar népmesék és Hugó, a víziló mellett (kedvencem a Nu pogodi), imádom az orosz palacsintát (blini).

Megnyitom tehát az oroszországi expedíciót, a következőkben írok a procedúráról kezdve a jelentkezéstől a vízumig mindenről. Remélem, hogy kedvet kaptok Ti is Oroszországhoz, utazáshoz, vagy szimplán csak élvezitek majd az írásaimat! :)

Egy éve még nem gondoltam volna, hogy valamikor tényleg aktuálissá válhat az usankám :D