NEW DESIGN - IT'S ME, B!TCHES!

Nem hirtelen ötlettől vezérelve kezdtem megbuherálni a blog kinézetét, ezt már a nyár elején tudtam, hogy új fejezet jön, sok mindent hagyok magam mögött (mindenféle értelemben), ehhez pedig új külső is dukál.

Talán eddig ez passzol hozzám a leginkább, mert a maga nemében az összes dizájnt szerettem, de ez tetszik a legjobban, szóval remélem Nektek is tetszik, építő jellegű kritikákat szívesen várok :)

Fontos mérföldkő, hogy a nevemmel kívánom fémjelezni ezentúl a blogot. Az internet világában pont az a jó a kezdetekkor (bloggerként), hogy névtelenül írhatjuk le a véleményünket. Nos ezzel én is éltem egy jó darabig, de jó ideje motoszkál bennem, hogy baszki ez vagyok én, az A cup of my life az teljesen egyenlő velem és ezt fel is merem vállalni. Eljutottam arra a szintre, hogy már teljesen hidegen hagy, ha negatív kritikát kapok, akkor elfogadom és tovább lépek. Nem érzem, hogy bármiféle nicknév mögé kéne bújni és úgy osztani az észt, ezeket a sorokat élőben a számból is sokan hallják, így ami ide kikerül, azt cenzúrázatlanul mondanám bárkinek, akivel összehoz a sors.

Valószínűleg már tettem rá utalásokat is, de az utóbbi időben tényleg több visszacsatolást is kapok többféle platformon, ami végképp jól esik a lelkecskémnek, és tett erőssé annyira, hogy ismét váltsak és nyíljak. Gondolom sok blogger van az elején úgy, hogy rengeteget gondolkodik azon, hogy mit osszon meg magáról, pláne ha egoblogról van szó. Én is úgy érzem, hogy egyre többet osztok meg (egy adott szintig persze – a szűk köröm tudja, hogy nem csak a tejszínhabot kapják meg egy-egy beszélgetés alkalmával a sztoriból), „megismerkedtem” az Olvasókkal, otthonos(abb)an érzem már magam, tehát még jobban ki merem nyitni a számat. Ehhez persze Ti kellettetek és az a rengeteg ilyen-olyan üzenet, tehát köszönöm, hogy olvastok! :)

A jelenlegi dizájn pedig hűen tükrözi, hogy imádok dumálni, nem minden fekete-fehér, intenzív pulzusok érhetik az embert bármikor! Kicsit visszatekintve elég kemény hónapokat hagytam hátra, bár a nagy lelkibazdmegolások épp hogy csak sejtették, ha gáz volt, de úgy érzem, hogy életem legkeményebb 3-4 hónapját hagytam magam mögött. Nem tekintek rá teljes egészében negatívan, igazából csodálkozom, hogy most is erősebb lettem, sokat tanultam, átéltem, tapasztaltam, és végülis erről szól az élet. Nincs megállás, ezért is fogom a batyumat és indulok hétfőn Szentpétervárra, hogy 5 hónapon keresztül élvezhessem a hideget, a vodkát, az 5 milliós nagyvárost és még ki tudja mit!

Remélem velem tartotok! :)