NATASHKA in ST.PETERSBURG!

A nap már jó korán elkezdődött, hajnali rémálmok, reptéri hozom a formámmal folytatva … A nagy izgalmakat pedig meg kéne osztani, ha már ennyire sok a semmittevős idő….

VASÁRNAP

15.47: Apa siessé’ má’, még be kell vásárolni és a hajamon is kéne valami festést alkalmazni!

16.05: „Fosás ellen valami?” – „Az már van otthon” – „Jó, akkor egy kis C-vitamin, hátha hideg lesz”

16.10: „Akkor még hozok teát, HÁTHA hideg lesz”

16:30: Cherry red a hajszálakra – a szokásos – csak hogy Oroszországban se olvadjak bele a tömegbe. Mert amúgy a hangom nem elég…

16.55: Könnyes búcsú a húgtól /ki fogja ezentúl festeni a hajam?!/

17.45: Mérjünk bőröndöt: oh, odanézz, natushka végre belefért a limitbe! 19&21 kg a 23-as limitnél. HÁJFÁJV!

18.30: Oktatófilm: Miért ne menj az iskolakezdés előtti vasárnap az MKB-meccs végével egy időben teszkózni” – szopóág erőteljesen.

18.40: Legalább pénzváltó van. Persze, hogy nincs apró… Hjézusom micsoda váltás: 4-6.8Ft/rubel. Jó’ van, nem kell forint. Semennyi.

18.55: „Nincs gáz, már látom a pénztárat” – csupán 50 ember van előttünk…

20:43: Most már csak be kéne szkennelni a papírkákat. Hátha valakinek úti okmány fétise van, és ellopná … Még jó, hogy beszart a nyomtató…

21.33: „Negyed óra múlva lejössz még egy puszira?”

22.18: negyed óra múlva: helyreáll a lelki békém, miután drága barátnőm utoljára kívánja megtekinteni arcocskámat élőben erre az évre

23.05: Aludni kéne, akkor már csak 3 csomag zsepit pakolok be, 10 müzliszeletet, 2 jó reggeltet, nehogy éhen haljak. Hja! Fél kg MAGYAR csoki is kell a lánykának, ha már kifárad elém… Még jó, hogy MINDIG van hely a bőrönd tetején.

HÉTFŐ

2.40: párás szemekkel ébredek, mikor is hisztirohamot kapok, mert lekéstem a gépemet. Álmomban.

6.00: Kávé gőzölög, 5 napi adag elpakolva – lelki békém ismét Buddhára talált.

6.30: „Na jó, már csak ez meg ez, ez is kell, Apa, hallod szerinted elvigyem a hangszórókat a laptophoz?” – „Téged sem az eszedért lopnak majd el.”

6.40: Na minden meg van? – Az érzés, amikor leszarsz már mindent, a lényeg, hogy a tökéletes hármas (papírok, pénz, telefon) meglegyen, a többi már csak részletkérdés.

7.00: Könnyes búcsú öcsémtől, neki meg első nap a suliban, hát nem cserélnék most helyet :D

7.10: Irány Pest, persze essé’ még!

7.45: Valóra válik a rémálom? Hétfő, szeptember első kurva hétfője és természetesen dugó van, halleluja. Ha eddig nem kaptam infarktust, akkor majd most.

9.20: 5 millió ember a reptéren, és először érkezem korábban.

9.29: Apu-szelfi!

9.40: Akkor adjuk fel a 2 nagy poggyászt…

9.50: Igen, Kubasi Natalia ismét hozza a formáját. Hoppá, picit 24.5 kg az egyik bőrönd… Hoppá a másik is picit 23.4…

9:51: Awkard moment: ötvenen állnak mögötted és próbálod feleleveníteni, hogy miféle cuccot tudnál átpakolni a kézipoggyászba… 2 papucs, 1 melltartó, teászacskó, hát mint a búcsúba’!

9.53: Finnair-munkatárs: az már pozitív, ha 23-mal kezdődik! – így történ meg az is, hogy összesen körülbelül 1 kg plusszal, de ráfizetés nélkül (és valószínűleg 10kg< kézipoggyásszal indultam neki a nagy útnak – köszönet a jófej srácnak!

9.57: A biztonsági zóna túlterhelve: új biztonsági részt nyitnak meg…

9.59: Pápá Apuuuuu! Thanks for everything – legfőképpen mert elviselsz…

10.05: Annyira rutinosan megyek, hogy csipogásmentesen megúszom, yeaaaah!

10.15: Na hol lehet megtalálni a Kubasi Nataliát?! – Igen, egy kávé társaságában valamelyik asztalnál…

10.30: Kezdődhet a búcsútelefonálás

10.35: Igen, írok, hívok, füstjelezek, viber, whatsapp, skype, MINDEN. Meg vigyázok is magamra! … Ki, hogy én? Ó, én MINDIG jó vagyok :D

11.10: A8- HELSINKI – beszállás

11.28: Tökéletes ablak melletti hely a leutolsó sorban.

11.33: Köszöntsük Borzos Hippit jobbra, valamint Mr. BelemászokAzIntimSzférádba úrnak is.

11.40: Indulááááás. Goodbye HUNGARY!

11.59: Mr. BelemászokAzIntimSzférádba éles határon táncol, hogy a hátrakulcsolt kezét letörjem a faszba, miután a fejemtől 15 centire lóbálgatja (természetesen hátradöntött székkel).

12.08: A pillanat, amikor ráébredsz, hogy az életed olyan ritka utazással lep meg, mely során a bőgő gyerekek száma nullával egyenlő.

12.30: Lunch time. A finnektől várt egészségtudatos táplálkozást figyelembe véve kapunk minden szartól mentes szendvicset pulykasonkával, nemkispórolt sajttal, salátával. Mennyei. Persze elengedhetetlen a kávé, és egy kis narancslé.

Már itt elkezdtem írogatni, hogy örülhessetek! :)

12.50: Azt gondolom, hogy itt szebbek a felhők/Ha nem csinálok repülőszárny-belógós felhős képet, akkor nem hiszik el, hogy repülővel jöttem – fotók készítése.

„Az igazi 3(kilo)méterrel a felhők fölött- érzés

13.46: Landolás

HELSINKI (UTC+2)

15.00: újabb passport-ellenőrzés. Totálisan belefeledkezem a világba, valami kérdez a srác, én meg úgy tűnök, mintha semmilyen nyelven nem értenék. Gratulálok.

15.15: Negyedik kávé. Nem feltétlenül leszünk jóban, mára azt hiszem elég lesz.

16.30: Telik az idő, van ingyen wifi korlátlanul, kényelmes székek… nem panaszkodom!

17.55: Indulás Szentpétervárra

18:00: Hogy szokás mondani? Az élet hol elvesz, hol ad… Így történt az meg, hogy az élvezhető Bp-Helsinki távon nulla gyerekkel utaztunk, Pétervár felé pedig mögöttem rinyált. PONT mögöttem…

St. Petersburg (UTC+3)

19.45: Orosz idő szerint érünk be, kábé 45 perc volt az út, laza 300 km

20:05: Ennyire még sosem fostam passport-ellenőrzésnél. De nem volt gáz, beengedtek ezzel a fejjel is! :D

20:15: Csomagok is rendben, hihetetlen!

20:20: A fogadó csajszi (aka mentor) hamar felismert szerencsére, rögtön jött segíteni … És el is érkezett az a pillanat, amikor megbántam, hogy ennyi cuccal jöttem…

Innentől pedig csak mesélek :)

Tehát rögtön mentünk a buszra, ami bevitt a városba. Egész olcsó a buszjegy, potom 350 Ft (50 rubel és 7 Ft-tal számolok). Időérzékemet elveszítettem, tippre kábé 20 perc lehetett. Ezután mentünk metrójegyet venni, ami igazából nem is jegy, hanem érme és ezt kell dugdosni. 2 érmét számoltak fel a csomagjaim miatt :D Ezer hála, hogy a csaj segített, tényleg meghaltam volna, be is dagadt a jobb alkarom :D

Másfél óra metrózás után végre feljöttünk a föld fölé: totál nyócker, majd csinálok képeket persze, de a feeling: veszprémieknek egy kicsit durvább haszkovó, 10 perc gyaloglás után értünk a koliba.

Ami viszont király, hogy nem az a koli, amit letöltöttem :D Ez egy 16 emeletes épület, kívülről hát na, belülről belső koli feeling (győriek előnyben :D), természetesen a külföldi diákokat a legjobb szinten, totál felújított szobákba tolják be. Ha mázlim van, akkor full egyedül leszek, bár én örülnék valami szobatársnak :) Van ágyam, asztalom, szekrényem, egy bábuskám, amolyan mindenki portás nénije. Annyira fel van újítva a szoba, hogy valamiért nem működik a villany :D Bábuska (ezentúl ők lesznek a bábuskák, nem tudom hány van belőle; oroszul nagymamát jelentenek, tipikusan akik féltik az életedet és a legjobbat akarják neked, persze angolul nem beszélnek. Szerencsére értettem mit mondott, megzabálom :D). Tehát Bábuska1 elkezdett aggódni, hogy „szegény kislány nem fog látni, de majd holnap meg lesz javítva”. Tehát no problem, azt akarják, hogy jól érezzük magunkat :)

A szomszéd szobákban amúgy orosz srácok laknak, 2-2 és így van 1 fürdő+1 wc, van egy cuki konyha, meg egy „nappali” szerűség is a folyosón valahol (hogy őszinte legyek majdnem eltévedtem :D).

A metrón néhányan segítettek cipelni a bőröndömet, ez a koliban nem éppen volt elmondható, de lényegtelen!

A wifit most a szomszéd sráctól lophatom, azt hiszem megérdemel egy jó kis házi páleszt :D Kettőkor elvileg lekapcsolja a netet, addig tudok itt alkotni, holnap viszont már én is alkotok net-ügyben.

A holnapi program egyébként papírozás lesz, továbbá megismerhetem a többi külföldit is, pontosabban a franciákat, belőlük van a legtöbb, ugyanis a SUT erős testvérkapcsolatot ápol egy párizsi egyetemmel. Sokan jönnek később, van aki 4.-én, addig meg hawaii van nekem, meg egy kis időm, hogy mondjuk keressek táncsulit. Jelentkezem amint tudok! Köszönöm az üziket, nem kell aggódni, minden fasza! :)