4 OK, AMIÉRT CSOPORTBAN EDZEM #MYFITNESSJOURNEY

Verával (Lights of mine) már régóta terveztünk egy posztsorozatot, hiszen mindketten nyúzzuk valamilyen módon azt a bizonyos életmód-váltást. Imádom olvasni az ehhez kapcsolódó posztjait, Facebook-sztorijait, most pedig ketten egy hetente megjelenő mini fitness-posztsorozatot hozunk össze. Minden héten más témát vesézünk ki, ki-ki a maga szempontjából. Első alkalommal az egyéni vs csoportos edzésekről fogunk beszélni :)

Elég hamar eldőlt, hogy én melyiket fogom választani, hiszen az elmúlt hónapban is szinte kivétel nélkül csoportos edzéseken vettem részt (hot iron, köredzés és mindenféle változat). Ha a szilveszteri pezsgőbontáskor Te is szeretnél életmódváltós fogadalommal élni, de nem tudod, hogy mit válassz, akkor olvasd el, hogy én miért edzek inkább csoportosan. Ha mégis egyéni küzdő vagy, akkor irány Vera posztja, ahol ő fog motiválni :)

Először Anyukámmal mentem el egy aerobik órára, kábé 10-11 éves voltam, de utána meg jött a taekwondo, mint csoportos edzés. Mindig is  húzóerő volt, a csapatszellem, mások jelenléte kellően motiválhat és kihozhatja belőled a legjobbat.

1. Időpont és helyszín fix

Mint egy randevú, remélhetőleg egy idő után belekerül a napirendbe; munka előtt, vagy után, de sikerül belepasszírozni a menetrendbe, még akkor is, „ha nincs rá idő”.

2. Nem szenvedsz egyedül

Na jó, nekem ez a kedvenc részem. Az hogy látok másokat is szenvedni, küzdeni, az engem is motivál, hogy csináljam, ne hagyjam abba. Ha meg van közönség – még ha nem is mi vagyunk a középpontban – de azért valljuk be, hogy jobban megy az edzés, ha érzünk egy kis nyomást, mondjuk az edző figyel, vagy nem az utolsó sorban állunk, vagy csak szimplán bárki láthat oldalról, elölről, vagy éppen a tükörből. A Csimpánzparadoxon könyv alapján ezt úgy mondhatnám, hogy a belső Csimpánzunkat hagyjuk egy kicsit rivaldafényben állni, amiért persze meg kell küzdeni.

3. Az edző, vagyis az instruktor

Ha egyedül edzel, akkor nem biztos, hogy mindent megfelelően csinálsz, hiszen elég nehéz kívülről látni magadat, pláne, ha még tükör sincs éppen veled szemben – ha mondjuk otthon edzel. Ezzel szemben a (jó) edző folyamatosan figyeli a klienseket és segít nekik, javítja őket a mozgásukban, és elmagyarázza, hogy mit-miért-hogyan.

4. Telik az idő

Ebben a hideg időben sokszor csak túl akarunk lenni az edzésen, és bevallom őszintén ezen a héten én is így indultam neki. Viszont az tuti, hogy gyorsabban telik az idő, nem kell kattognia az embernek a feladatokon, mit mi után, hogyan csináljunk.

Miért szeretem a csoportos edzéseket Oroszországban?

A Facebookon már említettem, hogy sikerült kondibérletet venni, méghozzá egy hónapra, ami itt Szentpéterváron elég királyság. Ugyanis rengeteg helyen nincs havi kiadású bérlet, itt a konditeremhez láncolják az embert, legalább félévre :) Aztán az elszántabbaknak van 1-2-3 éves bérlet is, hatalmas kedvezménnyel. Pont ezért a havi bérlet rohadtul nem éri meg, de hát nincs mit tenni. Kaptam jó kis edzéstervet, amit tegnap ki is próbáltam, tehát egyedül edzettem, viszont ma mentem csoportos edzésre.

És hiába a jó edzésterv, én azt mondom, hogy kell a csoport, az emberek, az edző, meg a feeling. A tegnapi, egyedüli edzés is kínzó volt, akár a mai, supersculpt edzés, de kétségkívül gyorsabban haladt az idő, ráadásul Násztya, az edző sem volt kíméletes :)  Van valami a csoportos edzésekben, amiért én imádok menni, még ha teljesen új is vagyok egy helyen, mint most. Csak egy vagyok a sok fittebbé váló nő közül, akik pont ezt a fitness studiót választották, amit én. Cserébe kaptam egy hazáig tartó combremegést, és már kíváncsian várom a holnapi „Lower body” és „Stretching” nevezetű órákat (ugyanis ennyi pénzért sokat kell járnom :D Motiváció az tuti van). Emlékeim szerint a legutolsó stretching órán is meghaltam (szintén Péterváron, két éve), így már can’t wait :D