FESZTIVÁL ÉS FOGYÓKÚRA? - 2 HÉT UTÁN #6WEEKCHALLENGE

Eltelt két hét, whaaaaaat?! Egyrészt olyan érzés, mintha csak tegnap kezdtem volna, másrészt pedig olyan, mintha évek óta járnék a crossfit terembe! Mondjuk ez biztos jót jelent! Ez a hét mindenképpen eseménydúsabb volt, mint az előző, így a kihívás is több volt, már ami a kajálás részét érinti, de csak szépen sorban.

Az előző posztot azzal fejeztem be, hogy szeretnék 3 bootcampre menni (pipa), a 2-3 cardióból maradt csak kettő, ugyanis hétvégén fesztivál volt, és bár szombaton reggelre beterveztem egy laza kardiót, de a pénteki edzés után mozdulni sem tudtam :D De vegyük csak szépen sorba:  hétfő-szerda-péntek voltak a bootcamp napjaink, hétfőn ráadásul a Camelback megmászása után mentem (de odaraktam magam!). Szerdán volt a legnagyobb kihívás,ugyanis olyan dolgokat csináltunk, amit én nem sűrűn. A rövid bemelegítés után traktorkereket dobtunk egy oldaláról a másikra -4db-(oké, kurva menőnek éreztem magam közben), aztán voltak csillagugrások és 25 méteren át kitörések, végül egy laza 300 méteres futás után egy falon kellett átmászni. Az első alkalommal átszenvedtem magam, de a hasam lila csíkokkal teli jelenleg is és mivel ez az egész volt egy kör, ezért a többiben inkább segítséggel „pattantam” fel a falra. A pénteki edzés különösen tetszett, mert teljesen egyszerű gyakorlatokból állt: párban dolgoztunk, az egyik tekert és a kcal-okat mértük; a másik pedig először súlyokkal a kézben csinált egy burpeet majd a boxra lépett fel, aztán pedig a falnál guggolás és medicinlabda feldobás. Ebből 12-11-10… egyenesen 1-ig.

Azért is szeretem egyébként ezt a termet, mert itt folyamatosan vezetjük, hogy milyen eredményeket értünk le. Mindig van WOD (workout of the day), visszakövethetően, és minden egyes edzésre be kell jelentkezni egy alkalmazáson, ahol aztán az edzés után bevisszük a gépbe az aznap elért eredményeinket.

Kedden nagy királynak éreztem magam és elmentem futni. Ha egyszer elindulok futni, akkor egy „tókörnél” kevesebbre nem tudok elmenni, mert csak egy gyalogos híd van, és nem szeretek ugyanott visszafutni, így el kell menni a hídig, és a másik oldalon vissza. Ez közel 6 km, de a látványért megéri. Az más kérdés, hogy 35 fokban nehezebben megy és bár eddig sosem tettem, de itt muszáj egy fél liter vízzel elindulnom, különben homokot köpködök a végére :D

Csütörtökön volt a másik kardióm és ahogy visszagondolok ez kábé semmi nem volt, ugyanis aznap mentem önkénteskedni a Lost Lake Festivalra, ami miatt baromi korán keltem, de azért sikerült fél órát összehozni.

Az edzésekre biciklivel járok és sikerült némi sétát és extra biciklizést lenyomni, ami még mindig nagy segítség :) És az új biciklim is tökéletes, azóta saját lámpákat is kapott, szóval teljes a boldogság.

Ha már így megemlítettem a fesztivált, akkor itt az ideje, hogy ejtsek néhány szót a kajálásról is. Hétközben könnyebb tartani a dolgokat, saláták és tojásos reggelik uralják a napjaimat, unalmasan eszem és az első hét után eléggé hiányoztak az édesebb dolgok – nem az édességek, csak a tudat. Így a nagybevásárlás során próbáltam keresni a diétába illeszthető dolgokat, így leltem rá a danone görög joghurtos, 0% zsírt tartalmazó joghurtjaiba, amiből a kedvencem a sós karamellás és a  kókuszos, nyamm. Persze vettem sima görög joghurtot is, amit némi eperrel vagy málnával szoktam feldobni és némi mandulával. Valamint étcsokit is vettem, 85%-os kakaótartalommal, és még a fele megvan (másfél hét után! :D). Új felfedezésem a fehérjeszeletek, amiket eddig nem ettem itt Amerikában, de mivel jónéhány elhiheti, hogy mondjuk Snickerst ettem, ezért elkezdtem próbálgatni őket. Igazából mindennel így vagyok, mindent újratanulok, ismerkedem az itteni kozmetikumokkal (meg is szívtam már egy e.l.f. arckrémmel), a fehérjeszeletekkel is ismerkedem. Találtam már finomat, valószínűleg a sós-karamellás a kedvencem mindenből :D

A hétvégén viszont teret adtam a fesztiválnak. Na persze nem vetettem oda magam mindegyik kajás standhoz (pedig az önkénteskedés során az ő tábláikat pakoltuk fel, így kifigyeltem, hogy hova kell menni enni :D), de például a sört sem vetettem meg. Túlenni szerencsére nem ettem túl magam, a reggelik és ebédek mind otthon zajlottak, normális keretek között, vittem elég vizet is, így nem érzem veszettnek a dolgot. Azért is jó ez az étrend, hiszen nem annyira korlátolt, és bár ettem jókat (szombaton csirkés noodlest kóstoltam, vasárnap egy hatalmas szendvicset), és mivel itt egy doboz sör több, mint 7 deci, ezért őszintén leírom, hogy sikerült másfél liter sört meginni a hétvégén. Hát na, megtörténik…

Ez szerencsére a mérlegelést nem befolyásolta annyira, legalábbis csak részben. Az itthoni mérlegen azért mértem magamat a hétvégén, és készültem is a hétfői hegymászásunkra! Fizikailag sokkal jobban bírtam, sokkal biztosabbak voltak a lépéseim, az időm is javult 10 perccel(!), viszont agyilag nehéz volt. Tudtam, hogy milyen szakaszok jönnek és előre szenvedtem :D A zene sokat segített, viszont muszáj lesz egy teljes playlistet összeállítani, és ütős zenékkel telerakni. Egyébként szereztem egy kisebb sérülést, sikerült megcsúsznom, a bokámat lehorzsoltam de semmi komoly.

Aztán ami ezután jött azt egyrészt senkinek nem kívánom, másrészt felborította az életünket kissé, ráadásul emiatt érzem, hogy a mérlegelésnél nem hoztam a legjobb formámat. Long story short, volt egy autóbalesetünk a hegymászásról hazafelé jövet. Nem akarom bő lére ereszteni, egy nő – szerintem – fékezés nélkül belénk rohant és nekivágott egy másik kocsinak. Komolyabb sérülés nélkül megúsztuk, viszont az ott töltött majdnem 2 óra felborította az aznapi rutinomat, nem készültem kajával, mivel csak fehérjeszelet volt nálam, ezért akkor befaltam a harmadikat aznap, és amint hazaértünk készült egy szendvics is. Addigra 5 liter vizet ittam (hármat a hegymászás alatt), további kettőt a rendőrre várás, ügyintézés alatt. A szendvics konkrétan egy órával a méredzkedés előtt került belém és akkor még nem is voltam biztos, hogy el szeretnék menni edzeni. Testileg nem voltam topon, az izmaim mintha folyamatosan összerándulva lettek volna, folyamatosan játszódott le bennem az ütközés, agyilag sem voltam a legjobban, viszont nem akartam otthon gubbadni, kellett a friss levegő, a kétszer 25 perces bicikliút és az edzés. Az edző is észrevette, hogy valami nem oké, nem adtam 100%-ot bele, számolni is alig tudtam a saját adagomat, de ott voltam és végig csináltam. Nagyon kellett és örülök, hogy elmentem.

A mérlegelés során pedig további 2.5 lbs-t könyvelhetek el, ami azt jelenti, hogy 9 lbs totál (kb 4 kg). Másnap méredzkedtem és még 2.5 lbs-sal könnyebb voltam, így most ezt el sem könyvelem magamban tényleges méredzkedésnek, kicsit a körülmények áldozata voltam. Persze attól függetlenül örülök, hogy „hivatalosan” ennyi is lement, hiszen ez azt jelenti, hogy két hét után már majdnem a felénél járok! A következő mérlegelés a fele a kihívásnak, akkor mérek centikkel is, és fotózom le magam.

Imádom az edzéseket ugyanúgy, a héten próbálok legalább egyszer elmenni korizni, hogy ne legyen elfelejtve. A mai – keddi – nap teljesen totálisan pihenőnap volt, ki sem mozdultam a lakásból, próbáltam kikapcsolni magamat agyilag és mindenhogy.

A kihívással kapcsolatban Instagramon @fitbitchprogressnéven követhettek :)