ILYEN VOLT 2018 | TERVEK 2019

Szia és búék!

Remélem neked is sikerült végre kiszakadni a karácsony és szilveszter közötti feketelyukból, nekem kellett hozzá egy laza szilveszteri évösszegzés, némi pezsi és persze egy friss és ropogós munkanap január másodikán. Fejben sikerült már évet zárnom, Instagram - sztorikban - sikerült végigpörgetni a 2018-as évet és rá kellett jönnöm, hogy elég tartalmas volt. Persze a rózsaszín szemüveget már a legelején elhagytam és voltak mély szakadékok, amiket nem tudtam elkerülni, de összességében mindezek kellettek ahhoz, hogy most hálásan nézzek vissza.

Egy évvel ezelőtt nagyon nehezen sikerült összeszednem a terveimet, depressziósan, céltalanul bolyongtam és próbáltam kitalálni, hogy mi legyen az új évben. Amerikában ért az új év, egy repjegyet szorongattam és a megváltást vártam. Sok-sok év utazgatás után hazaköltöztem és megpróbáltam elképzelni egy magyar életet. Nem sok jót hallottam, a közösségi médiából is csak a szar ömlött, nem mondom, hogy nem jártam ki lábon egy infarktust, miután hazaértem január 11-én és nekiláttam a munkakeresésnek.

Tempe, Arizona

Sok-sok kávé után összekapartam magamat és próbáltam új célokat keresni, így végül a dreamboardom is elkészült - amit most képzeletben kipipálgatok. Egy hónappal a hazaérkezésem után egy sikeres állásinterjúra koccintottunk az otthoniakkal. És elkezdődtek a dolgos magyar hétköznapok.

A tavaszt olyannak éltem meg, amilyen: friss, valami új, mozgalmas. Sokat jártam edzeni, jöttem-mentem, volt szerencsém egy fantasztikus masszázst kipróbálni Bettinél (Pesten, a Natura masszázsnál), rengeteg közös csapatépítő volt a munkatársaimmal, hiszen egy új sportáruházat sikerült életre keltenünk májusra.

Februárban kipróbáltam a fallabdát, nyáron – majd ősszel is elmentem néhányszor, nekiálltam jógázni – otthon, youtube-ról – valamint meditálni is mindennap.

Júliusban végre elhagytam az országot, mégha csak néhány napra is, de csodálatos időt töltöttem el Milánóban Ildivel, aztán egy csajos nyaralással folytattam a kollégáimmal.

Akkoriban már éreztem, hogy valami nem okés, egészen júniustól volt bennem valami, ami miatt elhagytam magamat: kezdődött a mélyrepülés, amit néha én sem vettem észre.

Augusztusban elbúcsúztattuk a nagypapámat, összeállt a kiscsalád a tengerentúlról is. Próbáltam továbbra is szocializálódni, jártam Pestre, sokszor csak kávézni, meg szemüveget csináltatni (és persze új/online ismerősökből offline-akat csinálni :)). Meg volt életem első lánybúcsúja, és második esküvője is, aztán kezdetét vette az off season-ös utazás Natussshka-módra.

Szeptember végén életemben először Londonba látogattam, ami aztán még jobban tetszett, mint gondoltam volna. A legemlékezetesebb nap viszont Brighton volt: másfél éve nagyon-nagyon odahúzott a szívem és nem csalódtam. Bohém kis utcák, a hosszú tengerparti sétány mind-mind közel állt a lelkemhez.

Két héttel később Instagram-sztoriban „talált” lánykákkal vágtunk neki Barcelonának, hogy én ismételten belészeressek, és eldöntsem, hogy ez egy musthave utazás minden évben. 

Október volt talán a mélypontja az évnek, mínusz az utazások, akkor nagyon nem láttam a kiutat, pedig akkor már 3 hónapja jártam pszichológushoz. Már több posztban is említettem, hogy nem tudtam mit kezdeni a túlzabálásaimmal és ez bizony étkezi zavar lehet. Az ülések során nagyon sok minden feljött, és bár az utolsó „ülésünk” november elején volt, azóta is sok mindent kellett megemésztenem lelkileg. De mindenesetre tanulságos az út, és bizton állíthatom, hogy hatalmas lépés volt már a felismerés, de még nagyobb, hogy nekiálltam foglalkozni vele és talán ennél is nagyobb, hogy ezt most már meg merem osztani. Ebből az aspektusából 2018 nagyon tanulságos volt és mondhatnám, hogy lelkileg megterhelő, de végre kezdem magamat ismét „az úton” érezni. Na de még mielőtt el-lelkibazdmegolódna a poszt, vissza novemberhez:

Amikor is már „felébredve” ügyködtem és kezdtem mindent átértékelni. Sikerült eljutnom a cosmós bloggernapra is, amit 2 évig ki kellett hagynom, na meg a berlini kiruccanás is jókor jött november végén, amit végül sikerült megduplázni decemberben.

A december pedig már csak a számvetésről szólt, és a képzeletbeli tortán 27 gyertyát kellett elfújnom 24-én. 1 évvel ezelőtt sokkal-de sokkal kilátástalanabb helyzetben voltam, felváltva hívogattam a barátaimat a világ másik végéről, hogy mi a szart csináljak. Egy évvel később – és a 2018-as pontokat nézve:

• lett egy fantasztikus munkám, ahol csodálatos csapatban dolgozhatok
• eljutottam Milánóba, Londonba, Brightonba (új helyek a képzeletbeli listámon)
• újra meglátogattam Barcelonát és Berlint, és mindkettőt imádtam
• az életmódváltás viszont egy jobb hullám után teljesen maga alá temetett és rengeteg híztam, DE
• sikerült felismernem valamit, ami már 15 éve kísért, és ezerrel dolgozom magamon
• kemény kétszer mertem kocsiba ülni és vezetni – főleg, hogy meg kellett már újítanom a jogsimat, de végül másra kezdtem el gyűjteni, bye-bye autó
• elköltözni nem sikerült, bár a munkába lépéskor ezt már tudtam, hogy nem szabadulok a szülővárosomtól – és kicsit talán azt érzem, hogy vissza kellett jöjjek a gyerekkoromba, hogy 1-2 lelki sebet újra felmerjek szakítani.
• nem sikerült fejlesztenem az orosz tudásomon, csak egy hónapig Memrise-oztam
• átlagban írtam heti egyszer a naplómba
• év végére nem sikerült félretennem annyit, amennyit szerettem volna
• Az év elején elkezdett 365 day photo challenge is kábé a 70. napig jutott velem
• sikeresen tartottam a száraz januárt, de ez le fog kerülni a listámról, mert nem olyan nagy kihívás- hiszen ritkán alkoholizálok
• elkezdtem meditálni és kipróbáltam a jógát
• sikerült elolvasnom (több, mint) 5 önismereti könyvet és azóta is csak ilyeneket veszek.
• +1 : a plusz egyes pontban a 2018 CoffeeTime Challenge szerepelt, és bár jártam 30 kávézóban, a hashtaget mégsem használtam…

×2019×   

Amennyire nehéz volt megszülnöm a 2018-as 12 pontomat, olyan könnyű volt az ideit – reggeli után, melóba készülődés során kemény 5 percet vett igénybe. Akik régóta olvasnak, azok talán emlékeznek, hogy minden évben írok 12 pontot/célt/irányt, amit el szeretnék érni a következő évben. A 12-es szám nem tudom honnan jött, viszont már 9. éve írom ezt a listát, mindig 12 pontot írok. Íme a 2019-es céljaim:

1. Elköltözni otthonról – már nagyon érik :)
2. Hamburg – valamiért megfogott, és hát tengerparti városka
3. Előrelépni a munkában
4. Elkezdek ismét főzni – egészséges kajákat (2018-ban nagyon keveset főztem, itt az ideje újratanulnom).
5. Heti egyszer sportolok – ez igen kevésnek tűnhet, de egy nagyon jó barátnőm tanácsára most az egyszer megpróbálok tényleg kis lépésekben haladni. Amikor motivált vagyok, akkor akár 5 is összejöhet egy héten, de amikor nem: na akkor kell a heti egy. Azt ki lehet préselni magamból bármikor.
6. Költségek vezetése – a tudatos 21. századi emberek kötelező kelléke, legalábbis szerintem. Az elmúlt 1-2 évben nem vezettem folyamatosan, de sokkal tudatosabban élhetnék és sok más szokásomra is hatással lenne.
7. Német – Hiányzik a tanulás és mivel a németet sok-sok évig tanultam, ezért látok benne rációt, hogy ebből még összehozhatok valamit :D
8. Meglátogatni egy új országot Európán belül – szeretnék már valami újat látni, de még nem döntöttem el, hogy pontosan mi legyen az úti cél: Szóba jöhet Portugália, Írország, messzi cél Izland, vagy esetleg balkán országok.
9. Elhagyni Európát – szintén nincs konkrét cél, vagyis inkább több hely érdekelne, majd évvégére lenne jó ez az utazás – elmenekülni a szürke időből :)
10. Orvosi vizsgálatok- régóta tologatok magam előtt néhány vizsgálatot, amit erősen ajánlott lenne elvégezni. Menjetek ti is szűrésekre!
11. Csökkenteni a youtube időt és egyéb social media platformokon eltöltött időt.
12. Blog/youtube visszatérés: ehhez csak magamat kell eltakarítanom az utamból.

Ti mit terveztek 2019-re?