Natalia Kubasi: A PROCEDÚRA

A most következő posztban a jelentkezéstől kezdve szeretnék mesélni a procedúráról, és leírni ezt a nem nehéz folyamatot. Mellesleg remélem, hogy néhány Olvasót motiválok is majd ezzel, hogy merjen lépni, ugyanis rengetegen pont a papírmeló miatt nem nyúnakl egy ilyen hatalmas, frenetikusan fantasztikus lehetőség után! Másrészt szeretem realista módon vázolni a dolgokat, törekszem arra, hogy élethű legyen minden, ne csak útikalauz, hanem életszagú, valódi írás, amiből lehet tippeket, ötleteket, vagy motivációt meríteni!

A konkrét procedúra már márciusban elkezdődött, ahol a jelentkezési dokumentumokat kellett elküldeni. Ez nem ERASMUS+ ösztöndíj program, hanem az egyetem saját, GO EAST néven futó programja. Papírügyileg egészen hasonló, nevéből látható, hogy keletre viszi a jelentkezőket :)

3 egyetemet lehetett megjelölni, én első helyen a Bonch Bruevich Saint-Petersburg State University of Telecommunications egyetemet jelöltem meg, röviden csak SUT. A másik kettő egyébként moszkvai egyetem volt, de már lényegtelen :)

A jelentkezés maga után vont egy nyelvi elbeszélgetést a jelentkező által megadott nyelveken, de ezek után már csak várni kellett az eredményekre. Miután április közepén megkaptuk a listát (SIKER!), el lehetett kezdeni a kijutási folyamatot. Mint már említettem vagy százszor, más terveim voltak nyárra, így érdeklődni kellett a vízumról, meghívó levélről és minden egyébről, ami az oroszországi belépéshez szükséges.

Néhány e-mail után, amit az Orosz Nagykövetséggel folytattam, kiderült, hogy milyen papírokra lesz szükségem. Szerencsére intéztünk már jó pár ilyesfajta vízumot, így nagyjából képben voltam, hogy s mint kell majd alkotni. Meghívólevél majd jön az egyetemtől, utána el lehet baktatni a vízumközpontba a kitöltött vízumigényléssel, egy fényképpel és ~~tádám így készül a Chocapic~~ meg is lesz a vízum. Aztán mire a tájékoztató email utolsó soráig értem, jött még egy plusz infó: HIV-teszt.

Amennyiben 3 hónapnál hosszabb tartózkodást szeretnénk, akkor bizony kell egy ilyen teszt is (szerencsés, ha negatív állapotban kapjuk), amit az ÁNTSZ-nél lehet megcsináltatni kábé 6500 HUF-ért ~~kivéve ha cuki nénivel hoz össze a sors és ingyen megcsinálja.~~

Azt még a legelején kifelejtettem, hogy legelőször írtam a SUT-nak az ösztöndíjjal kapcsolatban és mikor az ösztöndíjról tájékoztató emailben írták, hogy én megyek oda, ők már tudták ki vagyok! :D Így aztán megkezdődött a még kellemesebb ügyintézés.

Elárulom, hogy én is tartottam kicsit az ügyintézéstől, ugyanis míg az ERASMUSosoknak mindenre van megfelelő papírjuk és lényegében 99%-ban azzal megy a legtöbb diák, sokkal nagyobb hátszelet kapnak, míg én tökéletesen tisztában voltam vele, hogy egyedül szép az élet, így vagy én ügyezek, vagy maradok a seggemen itthon.

Meglepő módon az orosz egyetem rendkívül gyorsan reagált minden e-mailre! A velük történő jelentkezéshez minden dokumentumot elküldtek időben, amit május végén vissza is küldtem nekik, így júniusban elfogadták az 5 hónapos-ottlétezésemet.

Július közepére készült el a meghívó levél, ami nélkül nincs vízum. Ez kell akkor is, ha csak turistáskodni megyünk, meg persze ha dolgozni vagy tanulni. Turistáskodás esetén a szállás tudja kiállítani, az én esetemben a SUT állította ki és küldte el július végén.

Ezek után ki kellett tölteni a vízumigénylő lapot, hozzáadni egy szexuális igazolványképet és még egy fontos dolgot: BIZTOSÍTÁS! Ami nélkül szintén se vízum, se belépés az ország területére. Első körben 3 hónapra állítanak ki vízumot, amit majd kinn fogok tudni meghosszabbítani jó pénzért persze :D Nem mondom, hogy olcsó mulatság a háromhavi biztosítás&vízum majdnem elérte a 80.000 Ft-ot. Egyébként a vízum ára 20.000 Ft körül van, ha turistáskodnánk (aki jönne szívesen várom, mondjuk nem baj, ha retinapettingen kívül már élő szóban is kommunikáltunk) – nem találom a pontos összeget, sorry!

Ha minden papírunk meg van, akkor csak be kell adni, és meg is kapjuk a vízumot normál eljárásban kábé 5-7 munkanap alatt. Ezek után pedig boldogan vásárolhatjuk meg a repjegyet! Elég közel volt már az utazási dátum és kérték, hogy legkésőbb elsejére érkezzünk meg (elég nehéz lett volna korábban, hiszen 1-jétől szól a vízum…). Nos szép országunk fővárosából természetesen nem megy egyenes járat, maximum Sármellékről, de nem hiszem, hogy a csóró egyetemistákat akarták megcélozni (az már nem jó jel, ha a repjegy árát nem merik kiírni az interneten :D).

Így bőszen kutakodtam, és először a BalticAir-rel kívántam volna utazni, Pest-Riga & Riga-Szentpétervár útvonalon. No ez tök jól hangzik, két időpont is volt. Az első, miszerint 4 órás átszállással indulok tovább Rigából, viszont a hajnali fél kettes érkezés nem éppen szimpatikus egy idegen városkában, ahol jelenleg biztosan eladna a taxisofőr, de minimum lehúzkodná, amit nem lehet. A másik verzió fél órás (!) átszállás lett volna, amiről sikeresen lebeszéltek a barátnőim, mert ha valakivel történik valami, akkor az én leszek – tehát túl izgalmasra sikerülne az első onnan írt poszt, ezt az örömöt pedig nem szerettem volna átélni (ezúttal is köszönöm! :))

Végül aztán találtam egy szimpatikus jegyet, ami először Helsinkibe repít, ahol 3 órás várakozás után röppenhetek tovább Pétervárra és szimpatikus helyi idő szerint 8 órakor orosz földre léphetek. Végre nem fapados járat, nincs őrjöngés a helyekért, juppi! :D

További tanácsom, hogy aki esetleg repjegyet nézeget (és ez leginkább az első repülős utazóknak mondom), hogy a legolcsóbb nem mindig a legolcsóbb. Igazából a bőröndökkel bukhat az ember sokat. Most szerencsére már csak 1 plusz bőröndöt kellett vennem (szóval pakolhatok 2-be, meg a kispoggyász, az 54 kg höhö). Hja az időpont lemaradt, tehát szeptember elseje, HÉTFŐ 11.40-kor szállok HeLLsinkibe, és 8.05-kor landolok Szentpéterváron este.

Két hete érkeztem haza Spanyolországból, amikor is elkezdett dolgozni bennem a stressz, miszerint bár az oroszok tárt karokkal várnak, a hazaiakkal még nem váltottunk könnyes búcsút. Tehát volt még egy köröm a Nemzetközi Irodánál, de szerencsémre mire nem felkapott a GO EAST, ezért szinte semmi plusz papírt nem kellett kitöltenem, se rohangálni egyik helyről a másikra valami aláírásért. Tehát megtörténhetett az ösztöndíj-szerződés megkötése hétfőn. Továbbá ráébredtem a SUT-ról érkező emailek olvasgatása közben, hogy még kéne egy tüdőszűrő papír, pár igazolványkép, de szerencsére ezt is sikerült időben elintéznem. Komolyan mondom ilyen rendben még semmiféle ügyintézés nem ment, köszönet a felelősöknek!

Itt lényegében véget is érhetne a poszt, de azért én is alkottam pár dolgot. Ismét egyedül megyek, nulla „ismerős”, ami amúgy azért jobb, mert még inkább kiszámíthatatlanabb lesz minden, nincs állandó ember mellettem, ráadásul ilyenkor az ember ösztönösen is jobban támaszkodik „magára”, ami egészen különleges pszichológiai élmény is lehet :D

Örülök az egyedül utazásnak, de ez húzza maga után azt is, hogy ismerkedni kell. És mily’ szerencse, hogy a 21. században egy különleges technika révén ez otthonról is megy. Még februárban regisztráltam a vk.com-ra, amit orosz facebook-ként is emlegetnek. Miután lecsengett a „szép a szemed, dugunk” – erősen arab világból származó ismeretlenektől hirtelen jött levéláradat, próbáltam én is normálisnak tűnő embereknek írni. Végülis ráakadtam egy orvosnak tanuló srácra, aki beszél angolul is és néhány infóval már tudott szolgálni (milyenek a koleszok Oroszországban, milyen telefonkártyát vegyek stb).

A szállást egyébként automatikusan lefoglalták nekünk, sőt kijelölt ember is fog várni a reptéren. Mondjuk bővebb információt nem kaptam, tehát se a koliról, se a személyről nem tudtam semmit, de muszáj volt érdeklődnöm, ugyanis amit megtanultam az utóbbi időben az az, hogy csak magunkban bízzunk és mindig kell lennie egy B-tervnek. Így miután megkaptam a kolesz címét, rögtön készült is az útiterv a reptérről az új „itthonig”, mert ki tudja – és ha valami izgalom történne, akkor tuti velem fog – hogy ki fog várni a reptéren.

A koleszról egyébként Google barátom segítségével kaptam egy fotót. Nos ez bár eléggé szovjet börtön/szellemtanya feelingű, én bízom, hogy ez csak a látszat, nem mellesleg jó felszereltségűnek titulálta a kapcsolattartó hölgy, és még WIFI is van!

Ki tudja, hogyan is néz ki most :D

A következő körben pedig felkerestem azt az emberkét, aki várni fog rám a reptéren: akár a húgom is lehetne a 18 évével, hála a vk.com-nak tudtunk már beszélni is, és így talán ki merem állítani, hogy fasza hely lesz a kollégium. Egyébként 1 órányira lesz az egyetemtől, a Névától nincs messze, 1-2-3 ember lesz egy szobában, van hűtő, emeletenként 2 konyha, de majd úgyis hozok képeket! :)

Innen pedig nincs más hátra, mint előre: pakoláááás! Aki eljutott idáig, annak hatalmas ríszpekt, köszönöm, hogy elolvastad a posztot! :)