Home
life coaching
,
motiváció
csütörtök, szeptember 21, 2017 / No comments
LIFECOACHNÁL JÁRTAM
25 vagyok. Közelebb a 30-hoz, mint a 20-hoz (és azt hiszem ez nem is fog változni). Van egy diplomám, beszélek is 1-2 nyelvet, a lehetőségeimmel próbálkozom élni, utazom, felfedezek, mégis egy kérdés lebeg előttem hónapok óta:
MI A SZ@RT KEZDJEK AZ ÉLETEMMEL?
Sok minden érdekel, mégis úgy
érzem, hogy 7-8 éves munkatapasztalattal sehol sem vagyok. Merre induljak? Mibe
vágjak? Tipikus Y-generációs probléma? Vagy szimplán csak kiestem a nagy világba
az egyetem kényelmes, korlátozó világából (vagy legyen ez akár csak a középsuli
is, bármi ami biztonságot adott az életben). Múlt évben már „pánikoltam”, hogy
mit kezdek majd diplomával a kezemben, mert azért nem szívesen adnám fel a
mozgalmas és utazós életemet, de azért na.
Azt persze érdemes lefektetni,
hogy nemhogy 25 évesen, de 40 évesen sem gáz, ha az ember nem tudja, hogy mit
akar csinálni az életével, mivel foglalkozna. Próbálgatni lehet, a puding
próbája az evés ugyebár.
Körvonalazódni látszódott egy
következő „projektem”, így a lifecoachingolást pont aznapra időzítettem, amikor
minden eldőlni látszott. Egy-egy ilyen válaszútnál szerintem jó már úgy érkezni az elágazáshoz,
hogy van egy kezdőcsomagunk, amivel aztán tudunk ügyködni, nem pedig pánikolni,
hogy végülis mi lesz most?! Azzal baromi sok időt és energiát lehet veszteni, teljesen
feleslegesen.
Délután kettőkor toporogtam Budán
egy kellemes lépcsőház előtt, ahová a life coachingolásra érkeztem. Erikát
blogos körökből „ismerem”, nagyon szimpatikus volt már a blogja alapján is, így
aztán nem sokat gondolkodtam azon, hogy hozzá menjek-e. Azt azért tisztáztuk az
elején, hogy a life coachingolás az nem ráolvasás, meg hókusz-pókusz, meg
hasonló finomságok, hanem az általam és magam felé elvárt kis kezdőcsomagomat
készítjük el, vagy legalábbis kezdjük el.
Másfél órába nehéz belesűríteni
több kérdéskört, az élet sok területén lehetnek defektek, amik javításra,
fejlesztésre szorulnak, így én is próbáltam szó szerint ledarálni életem előző
4 évét, hogy végül abból kihozzunk valamit a következő projektemre. Ez egy
nagyszerű lehetőség, és bár volt egy „mi lesz, ha nem jön össze” verzióm,
szerencsére azt most félrerakhatom és koncentrálhatok arra, hogy egy nagyszerű
helyen töltsek el néhány hónapot és
fejleszthessem az adott életterületeket, amelyeken defektesnek érzem magam.
Igazából tudnám szimplán élvezni, utazgatni, de akkor „csak” lenne néhány hónap
jó dolgom, én viszont most meg akarom válaszolni a fenti nagy kérdést.
A life coach biztosan nem fog
tippeket adni, vagy azt ismételgetni, amit a barátoktól vagy a családtól
hallasz. Volt szerencsém múlt év végén néhány alkalmas coachingoláson részt
venni és akkor is inkább motivációt és saját magam által kitalált mankót
kaptam, amivel aztán lavírozhattam tovább. Viszont egy személyes találkozás
nálam még több motivációt ad, ezért is választottam inkább ezt a lehetőséget
Skype-olás helyett. Ráadásul én nagyon úgy éreztem, hogy az első perctől kezdve
egy hullámhosszon voltunk Erikával, teljesen önmagam lehettem, szabadon
jártathattam a számat (még ha néha ki is csúszott egy-egy bazdmegolás).
Egy-egy ilyen konzultáción a
legjobb, hogy saját magunk formáljuk meg a kérdéseinkre kapott válaszokat. Még
ha lenne két ugyanolyan probléma is, biztos, hogy nem ugyanúgy lenne megoldva,
hiszen mindenki más. Én tipikusan a mindent leíró, határidőnaplózó (oh,
régimódian), to do listákat író személy vagyok. Szeretek tervezni, szervezni,
minden nagyobb utazásom előtt egy hatalmas projektnaptárat csaptam fel a
falamra,ahol jegyeztem minden fontos dátumot, találkozót stb.
Ezt a módszert vezettük rá
lényegében a mostani helyzetemre is. Nekem megnyugvás az, ha le vannak írva a
dolgaim, tudom, hogy még mit kell pontosan csinálnom, milyen lépések állnak
előttem, miféle mankókkal jutok el a következő pontig.
Másfél óra után úgy éreztem, hogy
amiért jöttem azt megkaptam. Nem találtam ki, hogy én holnaptól utazóblogger
leszek és némi varázslat után már repülőgéppel a seggem alatt libbentem ki az
irodából; nope. Lett egy cuki kis start-csomagom: lettek végre határidők, programok,
teendők, amik eddig a hajós munka miatt nem voltak. Teljesen feldobódtam és
sziporkáztam az azóta eltelt egy hétben is.
És hogy mi történt az elmúlt egy
hétben? Sikerült felvázolnom azokat a területeket az életemben, ahol
változásokat szeretnék. Kerestem hozzájuk anyagokat, amik szerint javulhatok,
fejlődhetek, vagy például szimplán csak elkezdtem ismét edzeni, mert mondjuk
nem 12 órát dolgoztam heti hét napon. Elkezdtem visszatalálni a hobbijaimhoz,
elkezdtem kialakítani egy napi rutint, ami megállja a helyét a következő
hónapokban is. Vettem könyveket, kinéztem néhány előadást, ami érdekelne és
vinne előre.
Mivel az egészség is egy igen
fontos terület a fejlesztendő dolgok közül, ezért a nekem legjobban bevált „mindent
leírok, mérem a változásokat”-módszert szedtem elő, amivel a korábbi években is
sokat tudtam haladni és formálódni.
Ha elakadtál az életben, vagy
egy-egy életterületeden nem tudod, hogy mihez kezdj, akkor ajánlom a life
coachingot! Sokszor egy-egy ilyen beszélgetés szimplán ki tud mozdítani a kis
gödörből, amiben az ember van. Rengeteg motivációt és inspirációt adhat, ha
valaki teljesen más szemszögből közelíti meg az adott problémát és olyan
kérdésekkel bombáz, amit eddig még nem is hallottunk, de mégcsak nem is
gondoltunk rá.
Related Posts
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése