USA-drog

Lassan 5 hónapja vagyok itthon. Érdekes, hogy még mindig ebben az „időszámításban” mérem az időmet, de totálisan lerészegítő élmény volt a nyár. A kezdeti sokk, miszerint tényleg ilyen hamar és „könnyen” kijuthatok álmaim országába, egyszerűen lebénított. Nem bírtam elhinni még az utazás előtt sem, nem mertem erről regélni, mi van, ha nem lesz melóm (lett), mi van, ha a vízuminterjún lesz gáz (nem volt nag ), mi van, ha nem engednek be az Államokba ilyen fejjel (beengedtek).

Eltelt a nyár, rengeteg minden történt, sok új ember, sok új élmény, sok új amerikaság. A melós napok után következett 2 hét töménytelen utazás lebontva egy nagy karikára (PX-Grand Canyon-Las Vegas-L.A.),végül egy NYC-ben tett látogatással teljesedett ki a Dreamtour.

Hazaértem. Sokkoló volt. Emlékszem, hogy szinte semmi sem változott, alapjában véve az ország sem, de az emberek sem. Lehangoló volt és bár nagyon jó volt látni a barátokat és ismerősöket, valamennyire kezdtem magamba fordulni. Nem mondom, hogy álmatlan éjszakáimon sírva néztem a képeket, mert nem. Ha megnéztem őket, akkor csak összeszorult a szívem és kellemes emlékek ugrottak be.

Közben próbáltam rendezgetni az itthoni életemet. Nekiláttam dolgozni, persze heti egyszer csak, amolyan „ne unatkozzak” szinten (no meg a felgyülemlett mínuszok csökkentése érdekében :)). Egy idő után leszűkült azok köre, akiknek szívesen beszéltem Amerikáról. Ezek vagy totálisan új emberek voltak, vagy a legjobb barátaim, a tényleg igazán közeliek, akikről a nyáron derült ki, hogy kik tartoznak ehhez a maroknyi szűk körhöz. Egy kezemen meg tudom számolni hányan jönnének hullát ásni az éjszaka közepén …

Heti két napot töltöttem az albiban, aztán rohantam haza. Na nem mintha ott annyira sok mindent kellett volna tennem, leginkább csak találkozni akartam barátokkal, beszélgetni. Vagy csak filmezni az ágyamban. Durván ráálltam a film- és sorozatnézésre, SATC 1 hét alatt kivégezve összes sorozat-és filmrésszel együtt!

November. Akkor ébredtem fel, hogy ha rinyálok, akkor sem leszek közel az USAhoz. Senki nem hozza vissza a nyarat. Nem fog rám szakadni az OTP, nem fogja senki sem megkeresni a melót, egyszóval senki nem fog csinálni helyettem senkit. És én akkor már nem tudtam Amerika nélkül élni. Be voltam drogozva. Szóval neki kellett állni munkát keresni, ami diákként eléggé kimerül a diákmunka címszó alatt. Viszont azon belül „jöhet bármi” felkiáltással elvállaltam egy gyári melót és takarítást. Tök mindegy mi, csak mehessek dolgozni, amikor akarok és tudok.

A melós éjszakák végülis azzal teltek, hogy hallgattam a zenéimet és elmélkedtem a nyárról. Újrapörgettem a kedvenc részeimet és csak ábrándoztam, hogy milyen fasza kis nyár volt az összes buktatóval együtt. Mert ugye az is volt :) Néha már túlzásokba estem és „lázas álmaimban” a még nem létező nyaram hiúsult meg. Drog, mondtam már?!

Szerencsére mint minden évben, most is kellett naptárt váltani és a Gergely-féle szerint már 2014-et írunk. Nem vagyunk évkezdő-b*zi, de terveket én is össze szoktam szedni év elején. Kereken 12-t, ahova természetesen felkerült Amerika. Így aztán január 1-jétől már lezártam az előző nyarat, megemésztettem, hogy volt, hogy megéltem, hogy jól éreztem magam. De aki a múltjában él, az sosem szakad el tőle, így nem tud előre menni és előre nézni. Szóval új álmok kellettek. Elkezdett körvonalazódni bennem, hogy mit is szeretnék, felcsaptam egy papírlapot, felírtam mit akarok és hogyan érhetem el. Hja igen, most a saját talpamra állva szeretnék kijutni. Előző évben egy erre szakosodott szervezeten keresztül mentem, de egyéb okok miatt most a saját utas módszert választom. Sokkal könnyebb lenne persze, ha más intézné a dolgok nagyját, na de ez így sokkal izgalmasabb! CV-k, motivációs leveleket, referenciák izzítva, még várakozó állásban vagyok, de még nem akarom túlizgulni, előző évben is márciusban derült ki, hogy hova megyek dolgozni. KEEP CALM! Ez most a legfontosabb.

Tehát most már visszatértem az életbe kerek 3 hónapja. Dolgozom, mint az ökör, most le is állítom magam, mert már kezdek begolyózni (ezt 6 hét éjszakázás után mondom), a tavaszi szemeszter ma megkezdődik, remélhetőleg én 3.5 hónap múlva be is fejezem (vizsgákkal együtt) és egy NYC felé tartó repülőn ülve álmodozom a 2014-es nyárról…