Couchsurfing-élmények I.

3 éjszaka NewYork, 2 host elfogyasztása 

Az utolsó 3 USA-beli éjszakámat New York-ban töltöttem. Előtte egy héttel álltam rá a host-keresésre, nagy város lévén biztos voltam abban, hogy találok és hát találtam is…

Egy szép keddi délutánon érkeztem Phoenixből a JFK reptérre, ahol még várt rám az egyik bőröndöm lerakása (ugyanis szegényem feladta a harcot, én meg nem voltam hajlandó 2 bőrönddel, 1 sporttáskával és egy laptoppal metrózgatni a városon keresztül), továbbá metróbérlet vásárlás, mindez megspékelve egy 3 órás időeltolódással egy 6 órás kocsiút után (az a feeling, amikor azt sem tudod hol vagy, aztán tudatosul benned, hogy kurvára egyedül vagy NY-ban, 9-kor szálltál repülőre, és 5 óra utazás után fél 6 körül szállsz le egy addig sosem látott megalopoliszban).

Csakhogy még izgalmasabb legyen a „feladat”, nem írtam fel a hülye fejemmel a pontos címet, csak a Central Parkig való eljutást (valamiért oda képzeltem a hostom lakását :D). Így több mint 3 órát bolyongtam különböző metróállomásokon (hja mert fasza kislány lévén a Central Parkig eljutottam áááám), mígnem eljutottam Manhatten felső részébe.

A hostomról tudni kell, hogy: 32 éves, török származású, de 8 éve NY-ban él (ott végzett egyetemet) és valamiféle menedzseri állása van. Na szóval drága hostom kijött a metrómegállóba elém, majd meginvitált egy vodka-narancsra, továbbá kaptam wifi-kódot (életjeladás) és ezután útnak is indultunk az éjszakába. Vacsiztunk egy belvárosi étteremben (kultúr-hambi), majd egy nagy kör séta után visszamentünk „lakásra”.

Amúgy elég szépen berendezett 2 szobás, amerikai konyhás lakásról beszélünk, de fontos megemlítenem, hogy a hálóban ágy helyett felfújható matrac volt (ez majd fontos infó lesz a későbbiekben). Első éjszakára meg is invitált eme kényelmes alvóhelyre, hivatkozva a fárasztó utazásomra. Hááááááát nagy nehezen, de elfogadtam, még esti mese sem kellett alváshoz.

Reggel ágybakávét és kulcsot is kaptam (a lakáshoz), így nem kellett korábban lelépnem. 11-kor mentem várost nézni, és délután 5-re arra értem vissza, hogy drága török „barátom” ÁGYAT szerel… Szóval akkor elgondolkodtam, hogyha hónapokig elvolt ágy nélkül, akkor hogy a retkes p!csába jött rá ÉPPEN MOST az ágyvásárlás?? Elgondolkodtató volt minden esetre…

Esti programként Times Square-re mentünk, aztán sushi bárba (ezt ő fizette), taxival kerestünk jó clubokat (nem találtunk és ő fizette), és az i-re a pontot a következő mondat tette fel:

„Ha haza érünk igazán megmutathatnád a tánctudásodat 1-2 vodka-narancs mellett, mit szólsz?”

Megérkeztünk, készült a vodka-narancs, én pedig inkább nekiálltam idegenvezetőt keresni másnapra, pontosabban már félig le volt dumálva egy szintén CS-es sráccal (aki első helyen volt host-ügyileg, de Bronxban lakott, és mindenki óva intett attól a környéktől).

Én elég hamar lerendeztem a dolgot, hát mentem volna aludni a nappaliba (nem érdekelt, hogy összehajtogatva kellett volna aludnom), de erre jött a szöveg, hogy van NAGY ágy és hát elférünk… Aha. Jó. Negyed óra rábeszélés után úgy voltam vele, hogy 2 méteres  ágyszélességben el tudok egyensúlyozni az ágy egyik szélén és ő meg el van a másik oldalon. Szóval megkerestem a tökéletes pozíciót az egyensúlyozáshoz, mikor is átdobta a kezét rajtam.. Áááááácsi! Há’ azé’ na! Mondtam, hogy így nem leszünk jóban, arrébb lehet húzni. Nagy nehezen felfogta (bár még megkérte, hogy forduljak felé – wtf – én allergiámra hivatkozva nem tettem, haha). Itt amúgy már nagyon éreztem, hogy az utolsó éjszakámat inkább az utcán tölteném :D

Másnap reggel, kábé 4 óra alvás után már pattantam ki az ágyból, nehogy véletlenül rám tévedjen bármiféle testrésze és szervezkedtem tovább. Amúgy furcsállottam azt is, hogy 8-ra jár dolgozni, de 10-kor még simán ágyban volt, én meg már mondogattam, hogy „kurv@jól megy neked, de elkésel, nem?!” – áááááh, ő nem. Végül csak lelépett (egy félrecsúszott majdnem szájrapuszival akart elválni, még jó, hogy biztosítottam őt kéköves taekwondo-tudásomról, így nem sikeredett neki).

Tehát nekiindultam utolsó városnéző túrámnak, ahol is találkoztam Läämarral, a bronxi feka csávóval, aki amúgy jamaikai. Szerencsére ő igazi HOSTként viselkedett, tudta, hogy nem éppen a felső tízezer kicsiny világából pottyantott oda a repcsi, szóval végre kóstoltam 1 dolláros pizzát, megmutatta a legjobb pózerkodós helyeket, elvitt a Staten Islandra, Wall Street-re, szóval minden olyan helyre, ami igazi  NY-feelinget ad. Nap végén bátorkodtam megkérdezni, hogy lenne-e a hostom az utolsó éjszakámra, ugyanis a török srác átcsapott kissé „perverz-disznó”-módba, én meg amúgyis jobban bírom a fekákat, meg hát Bronx csak nem lehet olyan szörnyű – felkiáltással megnyertem a második kanapémat NY-ban.

Amúgy török barátunk meglepi-túrával várt volna délután, de „hirtelen megtaláltam a barátaimat”-felkiáltással már csak a cuccomért mentem el.

Feka csávókámról tudni kell, hogy konkrétan egy lakást tart fenn surfer-ek számára, több, mint 100 embert hosztolt már, mindenkit visz mindenhova, és eszméletlen jó arc. Aznap este még jártam egy bronxi mexikói étteremben (original tequila, grrr), bár ha valakit érdekel a NY-i kiruccanás városnéző része, az ITT megtalálja :)

Azt kell, hogy mondjam, hogy talán NYC egyik legjobb host-ját fogtam ki, ugyanis L. másnap kikísért a reptérre, megvárta, míg becsekkolok és átmegyek a biztonsági „részen”, továbbá azóta is tartjuk a kapcsolatot, így már meg van a NY-i host-om erre az évre is ;)

Couchsurfingelni JÓ... ÉS IZGALMAS! További sztorik hamarosan ;)