PÁRIZS I.

El sem hiszem, hogy már Párizsról írhatok beszámolót! Milyen gyorsan telik az idő, elképesztő (persze ennek rohadtul örülök). 

Egészen izgalmasan telt már a Párizs előtti nap, ugyanis Pestre már jóval korábban feljutottam, mint ahogy terveztem, így be tudtunk iktatni egy rövid vár-látogatást Encivel. Sokan úgy vannak vele, hogy „Pest, a főváros, a Parlament” stb, de igazából sokan nem jártak ott, azt sem tudják mi micsoda. Én pedig úúúúúgyis ráértem, így Enci idegenvezetésével megnézhettük a naplementét a várból :)

Előtte még shoppingoltunk az orosz boltban, kihagyhatatlan fagyi és pirog-zabálások után volt még egy találkozóm, majd hulla fáradtan 2 órás alvás után végre indultam a reptérre.

pirog

Még olyan sok minden kavarog bennem, hogy azt sem tudom merre jártunk… Tehát 2 óra kemény alvás után leszálltunk a csodaszép napsütéses rohadt szeles és esős Párizsban. Natika persze bekészült a lenge öltözékkel, szóval ismét majdnem volt egy randim Tüdő Gyuszival… Az occsó járatok hátulütője, hogy a reptérről másfél óra alatt érhetünk be a városba. Ezek után felcsaptuk a térképet, és 20 percen belül már a színes negyedben voltunk, ahol Kriszti lakik. Cucc le, meleg(ebb) ruha fel és irány a Louvre!

Első napra elég sok mindent beterveztünk, de ez tarthatatlan volt. A Louvre a maga 65 000 négyzetméterével alapból is elég nagynak bizonyult. Ez az a múzeum, amit nem fogsz tudni soha életedben bejárni. Túl nagy, de megéri a feelingért, Mona Lisáért, a sok zombi japánért (kép!), az üvegpiramisért, és azért a csendért, amit nem lehet felfogni. Több ezren vonulnak benn, és konkrétan aludni lehetne, olyan csend van. Buddhává lehet válni :D

A Louvre környékén orrba-szájba lehet botlatni a Eiffel-tornyos fekákkal. Úgy jönnek rád, mint légy a szarra, csilingelnek a sok kacattal, te meg bámulsz magad elé, próbálsz elrejtőzködni, de kurvára mindegy, úgyis megtalálnak (muhahahahahaha).

A délutáni móka során eljutottunk a Louvre alatti plázába, ami szerintem nagy ötlet, hogy nem csúfítják el a szép dolgokat egy-egy plázával, hanem beépítik alá. Így végre tudtunk életjelet adni, hátha valakinek hiányoztunk volna. Amúgy alig volt valahol is normális wifi, mi mindennap ebben a plázában kötöttünk ki, szóval AZ ÉG ÁLDJA STEVE JOBST és munkásságát (félreértések elkerülése végett csak az Apple Store-nak áldozunk).

HIP HOP DANCE

Nos, aki nem tudná jó pár éve űzöm a tánc eme stílusát, így már a legelső felvetésnél előkerült, hogy én bizony táncolni fogok egyik kedvenc koreográfusomnál: Nathalie Lucasnál. Munkássága youtube segítségével jutott el magyarföldre, így boldogságban úszva ejtettem 2 könnycseppet, mikor visszaírt az érdeklődő e-mailemre. Nyílt óra, mehetek! Az más kérdés, hogy másnap feltöltötte terhes fotóját, amiből kiderült, hogy ő előbb fog megszülni, minthogy én amerikai földre tegyem lábam … Szóval reménykedtem, hogy a bébi benn marad, és találkozhatunk névrokonommal :)

3 órával kezdés előtt elkezdtünk a táncsuli felé konvergálni, mivel nem teljesen volt bennem a térkép. Egy lány segített eljutni nekünk, eléggé a sűrűjébe dugták el ezt a bizonyos komplexumot. Én totálisan idegbetegen járkáltam, az étvágyam is elment! Őszintén szólva a legutolsó hip hop órám Hollywoodban volt, ahol hasonló tünetek produkáltam, azóta sajnos nincs tánccsoport, ahova járnék… Ráadásul ez egy olyanfajta feeling, amikor az egyik kedvenc sztároddal találkozol, ráadásul itt még alkotni is kell, szóval ááááá. Amikor megérkezett bemutatkoztam (Hi Nathalie, my name is Natalia hahahahaha), és nemsokára kezdetét vette a mámor. Boldogsághormonok, totál kész voltam másfél óra után, nem bírtam felfogni, hogy ott vagyok, és még béna sem voltam és franciául sem tudok, de mégis értek mindent, és nagy has ide vagy oda, Nathalie igazi művész! Hajlongásokon és testhullámokon kívül mindent csinált, ha tehetném minden héten mennék! Ráadásul néha mondta nekem külön angolul, hogy mi hogy van, óra után fotózkodtunk, ő pedig megígértette velem, hogy üzenek, ha hazaértem. Remélem valamikor mehetek ismét az órájára! :)

Az esti partyt két üveg finomság előzte meg, fhanszia bor és pezsgő képében. Hja persze nem fejenként! :D Így kerültünk el egy bárba, ahol kábé éjfélkor meggyanúsítottak, hogy részeg vagyok (nekiálltam táncolni, sorry), szóval húzzak el :D Először azt hittem ez valami francia humor, de elkezdtek kirakni még embereket, végül megszívták, mert mindenki jött velünk. Hm.

Hajnalban érkeztünk a szállásunkra, én már szinte hallucinálva kerültem ágyba, látszik, hogy öregszem…

További képek ITT találhatóak :)

KATT a második részhez :)