USA 2.0

Once upon a time… Hol is a sztori eleje? Sok-sok éve megálmodtam, hogy el kell jutnom a tengerentúlra, oda, ahol nem csak a madár jár. Így a majdnem első lehetőségnél (merthogy lett volna már előbb is, de ugyebár a komfort zóna …), belecsaptam egyenesen a közepébe és pár hónap után javában élvezhettem a hamisítatlan, original Amerika-feelinget. Ez 2013 májusától szeptember közepéig tartott, amiről írtam is anno itt!

Aztán vissza a szürke hétköznapokba, ahol tényleg semmi nem változott. 4 hónap után is ugyanaz volt minden, na nem mintha unalmasan élném napjaimat, de kevés volt. És bár  eredetileg csak egy ilyesfajta nyarat terveztem, ahogy közeledett a hazautazás időpontja, azzal párhuzamosan nőtt a maradhatnékom is.

Otthon lelkibazdmegoltam másfél hónapig, aztán persze ráeszméltem, hogy kurvára itthon fogok maradni a Balatonon, ha nem kezdek magammal valamit, így hát ki kellett találni a koncepciót, amire ráhúzhatom az akkor még maradék 7 hónapomat.

Felvetődött, hogy ismét Csula Biccsába mennék, ismerem is, ráadásul Dells kifejezetten „diákbarát”, ugyanis rengeteg helyen foglalkoztatnak J1-es diákokat, sok a szórakozási/kimozdulási lehetőség, szóval nem rossz hely, na. Utána járva és persze utána gondolva rájöttem, hogy ha egyszer már szoptam ott, akkor ismételten nem biztos, hogy akarnék. Persze mindennél van szarabb, de ha van lehetőség, akkor élnék vele.

Eközben teljesen kizártam a lehetőséget, miszerint visszatérőként mennék vissza ugyanazzal a céggel, amivel voltam a nyáron. Erről többet nem is érdemes beszélnem, lényegében totál elvágtuk magunkat egymástól.

Mindenképpen meg akartam könnyíteni a dolgomat, és pénzügyileg is jobban akartam kijönni, ezért jött az ötlet, hogy egyedül, saját szervezésben keresek melót, így jött Phoenix…

PX-i időszámítás

Rövid hezitálás után - miközben pozitív-negatív listát készítettem és összegezve PX-et találtam jobbnak – elkezdtem felvázolni magamnak a lehetőségeket. Tehát kurvára mindegy, hogy mit, de Tempe-ben legyen (PX egy kerülete, ahol nagybátyám lakik), felőlem aljamunka is lehet, pénztárazás, hamburger, csúszdapark … LÉNYEGTELEN!

Novembert írunk és az én kinézett szörfparkom 15 percnyi sétára található nagybátyám apartmanjától. Arizona legnagyobb szörfparkja, olyan bulikat tolnak ott, hogy sírok, szóval elsőkörben ez volt a fő célpont. Jelentkezési lap januártól volt fenn, így a tényleges jelentkezési időszak januárban kezdődött. Új év, új élet, hahaha.

Első jelentkezési lap elküldve, válasz még azóta sincs. Mivel szeretek a biztosra menni, ezért beregisztráltam három phoenix-i munkakeresős oldalra, CV-ket feltoltam, kitöltöttem mindent szépen és minden egyes nap kaptam az automata maileket. Küldtem pénztáros helyekre, vagy sima „team-member”-pozíciókra is természetesen. Kedvenceim a Dunkin Donuts (kávéfüggőnek ideális munkahely ugye) és a Pancheros mexikói gyorsétterem, ami kemény 1 percnyi sétára lett volna…

Nagybátyámat is mozgósítottam, utólag is nagy köszönet a kitartó munkájáért, amivel rengeteg CV-met, és motivációs levelemet jutatta el a kiszemelt cégeknek. Nagy esélyesnek tartottam a Jamba Juice-t. Mint a nevéből is kiderül, ők juice-okat gyártanak, de kábé megszólal, olyan finom-minőségben, mindenféle gyümölcsből, ilyen izé, olyan cucc rá, szóval bejött volna. Anno L.A.-ben kóstoltam, maga a hely is bejövős, vidám színek, jófej dolgozók, tehát pozitív benyomás volt.2 helyre lett beadva a CV-m, az egyikbe kellettem volna nekik, és vártak interjúra ÉLŐBEN. Hát kössssssz…

Hasonlóan idevágó cég a Yogurtland, szintén 1 percre a szállástól, egészséges joghurtos trutyikat készítenek, tehát nem döglenék meg a kinti 50 fokban a jó kis hűs helyen, de há’ nem.

Starbucks is kilőve, én pedig kezdtem már felkúródni, mert ez nem az a melókeresés, amikor finganak egyet, te repülsz, mert minden király. Vízum, további papírok, ilyen biztosítás, olyan interjú, tehát nem játék. Nem 1 nap, nem 1 hét, nem 1 hónap. Pláne, hogy én május közepén terveztem a kimenetelt.

Anno, mikor felvázoltam a lehetőségeket és PX jött szóba, kellett egy terv. Tehát a legfőbb dolog egy szerződés volt, arra lehet építeni a további dolgokat, mint repjegy, vízum, és a többi. Itt ugyebár a vízum a legfontosabb, mert anélkül tényleg semmit nem ér az ember. Ki is néztem egy céget, akiknek a hírlevelére fel is iratkoztam január végén…

A sors keze

Február elején már kezdtem egészen kiakadni, bár nagybátyám nyugtatott, hogy várjunk még, de ha tudok keressek máshol is. Aztán egyszer csak kaptam egy mailt a fent említett cégtől: Wisconsin Dells-ben víziparki meló… WTF? O.o

Kíváncsiságból visszaírtam, hogy melyik parkban, mert ugyan már ott voltam 4 hónapig, igazán izgalmas, hogy pont ott van melójuk. Szerencsémre nem a Csula Biccsában akadt, hanem az egyik legnagyobb Water and Theme Parkban: Mt. Olympus. Nem rossz-nem rossz, a downtown-tól nem messze, meg amúgyis kurv@jó park, bár csak egyszer jártam ott.

Következő e-mailezgetésekkor érdeklődtem az árakról, továbbá a melólehetőségekről. Itt ismét kettényílt az út, ugyanis konyhába/gyorsétterembe egyáltalán nem akartam már menni, így felvetődött a lifeguard és a front desk kérdésköre...

Döntések sorozata

A-verzióként lifeguard-opció merült fel ebben a csodálatosan szép parkban, bár órabér szempontjából nem volt a legjobb, de általában nem heti 40 órákat dolgoznak (tehát többet :D).

B- verziót már a cég dobta fel, miszerint ha mindenképp lifeguard akarok lenni, akkor ugyan már elmehetnék még vagy 5 államba, ahol jobban is kereshetnék, és a program díj is olcsóbb lenne.

C-verzió, ami az említett parkban front desk meló, mivel már az angol sem megy éppen szarul :)

Szoroztam-osztottam (pénzügyileg sem mindegy a móka, pláne, hogy én gyűjtögetem rá a garasokat serényen :)), és bár kecsegtető volt a lifeguard meló, de hiába olcsóbb a program díj, az oktatás és egyéb finomságokkal ugyanott tart a móka, pláne, hogy a Mt. Olympusban is kellene tréning számomra, mivel én nem dolgoztam lifeguardként (leszámítva két hét slide guard-kodást, ami egyenlő a nullával :D). Nem mellesleg egy drága jóbarátom felajánlotta, hogy lakhatok nála, így aztán már mindenképp a C-verzióra esett a választás.

Papírmeló

Itt tehát eldőlt, hogy akkor ismét Dells, de végre a városban, és mégiscsak új hely, hiába hülyülök meg néha és érzem úgy, hogy nem léptem szintet e téren. Hogy is szólt a dolog novemberben? Kurvára mindegy hova, csak AMERIKA legyen! Szóval ki lehet pipálni :)

Eközben megkaptam a szükséges dokumentumok listáját, erkölcsi bizonyítvány, indexek, iskolalátogatási, ilyen-olyan jelentkezési lap, szerződés. Ezt konkrétan két héttel ezelőtt csináltam meg, ugyanis voltak olyan jófejek, hogyha 1 hét haladékkal feltöltök mindent, akkor még az olcsóbb kategóriában lévő pénzt kell fizetnem. Szóval 5 órányi papírtöltögetés, szkennelés és application fee befizetés után, múlt szombaton megtörtént a szerződéskötésem a céggel (és ez alatt a magyar céget értem).

Eközben jártam Pesten, és leadtam mindenféle papírt. Kicsit megszívtam amúgy a vízumképpel, ugyanis a régivel akartam próbálkozni, de október utáni kellett így azt is kellett csináltatnom. Rohanás a fénymásoló boltba, szkenneljünk akkor és MINDEN KURVA DOLGOT ELTÜNTETTEK A PENDRIVE-RÓL. Látszólag. Aki ért a visszaállításához, az jelezze, legyen oly szíves!

Felgyorsultak az események

1 óra sem telt el, hogy elhagytam az irodát és már hívott egy srác a cégtől, hogy interjúztatna  a Mt. Olympus, mondjuk este 7-kor (ez csütörtök délután 4 fele volt). Khmmmmm, nem lesz jó, pesti tartózkodásom miatt lehetetlenné vált ez az ügy. Egy péntek este 8-at tudtam csak ígérni, amire másnap kaptam egy választ e-mailben: beszéljen le az interjúztatást, mert nem tudja a vízipark, hogy mikor ér rá. Fél 4-kor ment az e-mail, fél 6-kor már akart a HR-es nő, így ahogy beestem az albiba, megtörtént az interjú Skype-os formában.

Interjú skype-módra

Nagyon szimpatikus volt a HR-es hölgy és én is érezhetően nyugodtabb voltam a már meglévő angoltudásommal, mint mondjuk egy éve, amikor azt sem tudtam mit mondok :D Szokásos kérdések: mit tudok a Mt. Olympus-ról, jó lesz-e nekem a front desk-es meló, mikor tudok kezdeni, meddig tudok ott maradni, na meg meséljek magamról egy pöppet.

Ha már arról mesélnek, hogy kell fekete cipő, gatya, és ők adnak a pólót, akkor már biztos a helyem, nem? :) Szóval azt jelenti mindez, hogy májusban ismét szedem a sátorfámat és áttelepülök „szívem-csücske” Amerikába!! :)))) <3

Ez az a hely ahol pedig majd híradást adok magamról :) Mivel ez nem az első amerikai élményem lesz, ezért én már ott-élési dolgokról akarok írni/foglalkozni. Mindenképpen másfajta élmény lesz, amolyan vízválasztó, hogy tényleg ennyire Amerika-fan vagyok, vagy csak az újdonság hatása csapott le rám az elmúlt évben?!

Folytatás következik ;)

kép forrása: internet