Everything happens for a reason?! part 2

Péntek – május 9.

1.00: Rövid infóváltás nagybátyámmal, aki PX-ből intézi a hülye repjegyeket. Totál idegben nyomkodom a kurva laptopot, de kidőlök inkább.

6.32: húgom benéz a szobába, hát persze, hogy felébredek.

7.12: Első sikertelen hívás, már tényleg nem tudnék bőgni sem.

7.45: Kábé az ötödik hívás, amit végre fog a telefon és elkezdjük a repjegyek intézését. Szóval az első közvetlen chicagói gép, amire át tudnánk foglalni, az 26-án van? ARE YOU FUCKIN’ KIDDING ME?! Mi a faszt csinálok még 3 hetet?

forrás: google

7.49: Igen, felfogtam. Ha nem rakjuk át a jegyet, akkor könnyes búcsút mondhatok majdnem 1000 dollárnak. Oh igen, az is eljutott az agyamig, hogy mindezt az eredeti indulás előtt (tehát kedd 13.00) meg kell tenni, úgy hogy a vízuminterjú szerdán lesz. Totális patthelyzet.

7.55: Felvetem azt a fajta repjegy-cserélős módszert, mely szerint mégis csak New York-on keresztül mennék Chicagóba. Háááátha van úgy lehetőség.

7.58: Könnyes búcsú, a 8 órás eltolódás miatt csak délután tudok fejleményt.

9.30: egy kedves barátom meglátogat, hogy felvidítson, mert ennyire szarul még nem látott.

13.13: jön egy hívás a közvetítő cégtől, mely szerint ugyanaz a vízumfotóm van, mint egy éve. Hoppááá! Én persze odaadtam már az újat. Fuckyeah, miééééért?

13.45: Feltúrva az amúgy is feltúrt szobámat, sikeresen rálelek az új vízumfotómra.

13.47: az a pillanat, amikor rájössz, hogy nem tudsz scannelni felbecsülhetetlen

13.51: Telefonos instrukcióra hivatkozva gyors fénykép és már megy is az email

14.05: meg vagyok nyugodva, hiba elhárítva!

16.40: lemondok egy kávémeghívást, AMIT SOHA NEM SZOKTAM. De annyi minden történt, hogy inkább egy nyálcsorgatós szundit választottam.

19.01: Álmomból felriadva hív egy amerikai szám, az életem lepörgött előttem, fel sem fogtam mit akar, erre kiderül, hogy a nagybátyám. Lefosott a wasser konkrétan.

19.10: hívás a vezetékesen, szintén nagybátyám, és nyertüüüünk! Átfoglalva a jegy 20.-ára. Nem kell kihúznom New Yorkot az idei évből! :)))))) (ismét sírás fojtogat, de már a kellemesebb verzióból).

forrás: weheartit

19.13: Ha meg van a confirmation e-mail, találjam ki, mikorra legyen átrakva a New Yorkból Chicagóba tartó gép.

19.29: meg van az e-mail, indulás ugyanakkor (13.00), ugyanúgy Amszterdamon át, és ugyanúgy 7.20-ra érek New Yorkba (pm)

19.30: gondolkodós üzenet. Nem akarok leszállni New Yorkban és tovább menni hajnalban rögtön. De minél előbb jó lenne Chicagóba érni. Bár ez nem rajtam múlik.

19.34: telefon nagybátyámtól, hogy akkor intézkednek.

20.01: következő hívás, adatok lediktálása, ugyanis a jegy átfoglalása 50 dollárral olcsóbb a neten.

20.05: nyugalom, meglesz. Bejelentkezés. Nincs ott a járat. Kijelentkezés. Bejelentkezés guest-ként. Átirányítás. Customer Service nem tölt be. Ha saját fiókban vagyok, akkor nincs chicagói jegy, ha guestként, akkor nem lehet változtatni. AZTAKURVAÉLET. Idegbetegség, csapkodás, kurvaanyázás.

20.10: idegbeteg módon csapkodom a billentyűzetet és írom nagybátyámnak, hogy a kurvagépakurvaoldalakurvainternet.

20.20: semmi hír, de azért elküldtem az adataimat.

20.59: confirm e-mail!!!! Hjézuskaaaaa, meg van a második jegyem is. És valami csoda folytán 22-ére sikerült csak foglalni, így lesz egy napom New Yorkban is.

HIHETETLEN!

kábé így érzem magam - forrás: pinterest

És még a new york-i hosztomnak is jó az időpont. És még a chicagói reptérről való transzferem is megoldva. Hihetetlen. HIHETETLEN! Szarból várat ismét.

Nyugalom van, meg extázis. Sok kávé, sziporkázó natUShka. Boldog hangszín, nem retardált, kisírt szemű pandamaci.

Az élet elég szép kis dolgokat hozott össze a héten, ez így leírva egy kis rinyás picsa rinyanaplójának tűnik. Ez egy halványka kis kép az elmúlt hétről és bár sokan vigasztaltak, még idebiggyeszteném, hogy MI AZ, AMIT SOHA NEM MONDUNK IDEGES EMBERNEK:

• minden rendben lesz – igen, tudom, de most kurvára nem szépíti meg a helyzetet
• jobban fogod értékelni – persze, mert amúgy a több-százórás, retardáltakkal való munka után tényleg úgy érzem, hogy ezt nem tudtam volna értékelni eléggé
• ne aggódj, mindjárt indulsz! – igen szívem, csak a kurva vízum hiányzik. Az olyan, mint a repjegy. Ha nincs, akkor nem mész.

És még a poszt végén szeretném megköszönni azoknak, akik támogattak, tartották bennem a lelket, kávéztak velem, próbáltak felvidítani, felhívtak, amikor tudták, hogy ocsmányul vagyok és bebizonyították, hogy mindig számíthatok rájuk! KÖSZÖNÖM!

forrás: google

Előzmények ITT!

• Next Kávés nosztalgia 14/44
• Previous Everything happens for a reason?! part 1