VKP - Előítéletek

Miért ítélünk elsőre, milyen benyomása van rólunk másoknak, miért bélyegezünk meg mindenkit elsőre? Úgy gondolom, hogy a tortánkon egyre növekvő számú gyertyáink mellett elég sok tapasztalatot szerzünk/gyűjtünk meglehetősen sok közegben, sok ember által. Ahogy növünk, egyre nő a mi „körünk” is: először csak az óvoda, aztán már a suli és a szakkörök/edzések, aztán jönnek a bulik, egyéb események, felfigyelünk már a világ többi mindennapos történéseire, mint mondjuk egy szimpla buszozás, vagy sorban állás. Mindenhol emberekkel vagyunk körülvéve, és mindenki egytől egyig MÁS.

Aztán ahogy növünk arra is rájövünk, hogy 1-1 embert megbélyegezve hogyan állunk hozzá az ELSŐ pillanatokban, percekben. A múltból hozzuk a tapasztalatainkat, és szerintem ezek befolyásolják az előítéleteket is.

Mindig is érdekelt, hogy elsőre mit gondolnak rólam az emberek és miután már szóba elegyedtem velük sokszor rá is kérdezek. Válaszként elég sokszor kaptam a nagyképűséget, aztán ehhez kapcsolták azt, hogy valószínűleg azért mert a – 180 centis – magasságommal lefelé nézek. Ez elég poénos, pláne hogy ezek után bevallják, hogy nem gondolták volna, hogy egyáltalán nem vagyok nagyképű, sőt néha egészen barátságos (haha, köszi! :P).

Utazásaim során veszem azt észre, hogy komplett nemzetségekre húzunk rá címkéket, sokszor hibásan. Minél több helyen jártunk és több embert ismerünk, annál kevésbé lesznek előítéleteink. Ha nyitottabbak vagyunk, és legyűrjük a sokak által hangoztatott sztereotípiákat, akkor bizony kellemes meglepetésben lehet részünk.

Én mondjuk nagyon bírom a fekákat és ezt a „fekaságot” egyáltalán nem negatívan mondom. Sokan félnek valamiért, gondolom a nagy meganigga-filmek és társaik (tehát effajta előítéletek ugye megvannak), de ha normálisan és emberként viselkedünk, ők is úgy fognak. Amikor New Yorkban keringtem egyedül akkor legtöbbször feketékhez mentem oda, és minden alkalommal segítettek, volt aki a bőröndömet is hozta, sőt couchsurfingelhettem is egynél :)

Nagyon nehéz legyűrni az előítéleteket, néha 1-1 átélt vagy hallott mende-monda is rásegíthet, de nem szabad elfelejteni, hogy mind EMBERből vagyunk bőrszíntől, vallástól, nemi identitástól függetlenül. Félre az előítéletekkel, át kell törni ezt a néha vastag falat, közelebbről megismerni az embereket, mert nagyon sok pozitív csalódás érhet minket.

Ha most csak szűkebb környezetre bontanám ezt, akkor is elmondható, hogy mindig van egyfajta előítéletünk valakiről. A szomszéd lányról, a boltos néniről, a postásról, egy blog írójáról. Sokszor csak a kirakatot vesszük észre, kissé beskatulyázzuk az embereket.

Most annyi minden kavarog a fejemben, mert ha mennék tovább ezen a szálon, akkor mesélhetnék arról, hogy Magyarországon miért is irigyelnek sokan sok mindent sok mindenkitől, hogy sokan nem tudnak örülni más sikereinek; blabla, szóval a legjobb az lesz, ha most itt abbahagyom :)