HUNGARIAN COFFEETIME

Ezen a héten valószínűleg utoljára élvezhettem ki, hogy alig van órám, ugyanis csak szerdán kellett testileg is ott lennem … Sajnos nem túl izgalmasak az IT-órák számomra, ezért a „testileg ott lenni” bőven elég, agyilag nem tudok, lelkileg meg nem akarom terrorizálni magamat. Pláne, amikor az első 5 percben elhangzik a programozni kell majd bűvös mondatköre.

Ennek örömére szerdán éjszakára a Maza Parkba mentünk. Itt már voltam múlt héten, egy hatalmas szórakoztató központ, amiről még mindig nincs túl sok képem, de hátha át tudok adni egy kis feelinget a következőkkel:

Voltunk 5D-s filmet nézni, billiárdozni, és életemben először karaokeztam. Nem véletlenül húzódott ez el ennyire, nem véletlenül erőltetem a táncolást :D

Moziztunk is … Nem tudom ki mennyire ismeri az orosz szinkronalizálást. Tegyük fel, hogy egy amerikai filmről van szó. Valószínűleg a mute gomb beakadhatott a szinkronizálás során, de minden egyes kurva filmnél, ugyanis a szinkron alatt halkan megy az eredeti szöveg is. Általában az angol verzióval indul a mondat, tehát először erre kapcsol az agyam, aztán jön az orosz, ami visz mindent. Aztán rájöttem, hogy a filmet konkrétan nem kell nézzem, és akkor tudok koncentrálni az oroszra és hallgatni.

Ami számomra újdonság volt, amolyan életemben először-feeling (mert tényleg), az a bowlingozás volt. Eszméletlenül élveztem, kár, hogy az utolsó fél órára, reggel 6-ra hagytuk, következő alkalommal egész este ott nyomulok majd! Még mindig imádom ezt a helyet, a kajáival együtt… Pontosabban majdnem. Én naiv salátának hittem az algát (persze a drága barátok sem szóltak ám, hogy ez nem az, aminek hiszem). Soha, ismétlem SOHA nem próbáljátok ki! Nem akarok belemenni semmi gusztustalan dologba, szóval tényleg ne, lécci!

Tegnap délután viszont egy kétszemélyes magyar találkozón vehettem részt Petivel. Egy facebookos eseményen talált rám, és pár hét múlva (tegnap) végre találkoztunk is. Őszinte leszek, nagyon fura volt magyarul beszélni :D Nem azért, mert elfelejtettem, vagy divatangol kiejtésem lett volna, de az oroszt először angolra fordítottam volna… :)

Elsétáltunk a Smolny katedrálishoz, miközben kiveséztük a franciákat (eszméletlen mennyiségben megtalálhatóak itt), útközben találtunk egy KÁVÉMÚZEUMOT, ami igen csak megdobogtatta a szívemet ... A katedrálist csak körbejárni tudtuk, pár perccel a kassza zárása után értünk oda:

A kávémúzeumot meg akartuk látogatni, de végül csak kávézni ültünk be. Az én szívem sokkal hevesebben vert a kávé megpillantása után, mint mondjuk a fent említett csodánál. Ez van, ez vagyok én :)