RANDOM - SZENTPÉTERVÁR #6

Kábé 53 kurzorvillogásnál tartunk és már 15 órája vasárnap van, én meg még mindig nem tudom miről fogok írni. Az utóbbi majdnem két hétben próbáltam mindennap posztolni. Nem megfelelési kényszer, mert szeretek írni, és az utóbbi időben jött is annyi kedvesség odaátról, hogy jött minden.

Nem tudok cikkszerű, témára lebontott posztokat írni. De már webnaplóként sem érzem, mert nem azért ülök le, hogy leírjam, hogy ma felkeltem 11-kor, mert a szobatársam ordenáré módon horkolt; vagy hogy le kéne tolni a seggemet a konditerembe, mert nem véletlenül vettem meg a bérletet több ezer rubelért.

Így viszont meg minden kis posztom elég random. Lehetne ez is egy közülük?

Találtam egy baromi jó blogot a héten, ami megdobta a nyelvtanulási vágyamat, és szinte mindennap leültem órákra JÁTSZANI és a cirill billentyűt verni, hogy tanuljak. 

Bevásároltam Cosmóból, hogy felvegyem az orosz ritmust, mert igenis itt vagyok, de utálok tanulni. Utálok szavakat magolni és várom, hogy belém szálljon a nyelv, ami persze ily’ módon nem fog.

Szóval taktikát váltottam és feliratkoztam egy csomó orosz vlogger csatornájára, kerestem egy csomó (szóismétlés) appot a telefonomra nyelvtanulásra.

Kihagytam a tegnap esti francia bált, amit az oroszok szerveztek, mert tudom, hogy végigunnám, vagy behánynék ettől a franciaimádattól (lehet, hogy kéne írnom egy posztot, hogy miért kedvelem kevésbé a franciákat – úrinő stílus, please!).

A héten nem ettem sushit. Hazudok, ettem! Voltam egy újabb japám étteremben, és ha nem tudnám, hogy még Európában vagyok, akkor simán elképzelhetném magamat Japánban is. Életemben nem ettem ennyi sushit, minden héten legalább egyet!

A vízumom körül is szarkavarás van, of kórsz! Azt sem biztos, hogy maradhatok január végéig, de perpill még az országból sem léphetek ki, ugyanis még mindig nincs meg a többszöri belépéses vízum.

Ráadásul berendeltem a fél ebayt, és valamit már hozott is a posta. Csakhogy nincs útlevél nálam (mert ugye már be van adva a kérelem), szóval nincs kiskarácsony Natuskának sem :(

Amikor főzöcskézek az ultramodern konyhában, mindig kilógok az ablakon. Azért van egy feelingje a kolinknak, jó kis képeket lehet csinálni...

@natussshka

Napok óta nincs nap, lehet, hogy erre az évre már el is kell búcsúznom. Pont ezt utálom, ezt a rohadt érzést az őszben. Utálom a szürkeséget, a szürke embereket. Nagy levegő és akkor találjuk fel magunkat :)