STRIP DANCE

Ebben a posztban a strip dance szépségeiről és az első óra élményeiről szeretnék mesélni Nektek. Valamelyik posztban már említettem, hogy a tömegközlekedés és idő romantikusan hosszúra elnyúlt kapcsolata nem éppen befolyásolta kedvezően  a tánciskolába való menetelt, ezért az abbamaradt. Ehelyett viszont mindenképp akartam valamit, táncot pedig a közelben nem találtam…

Igen, tudom, kifogásokat lehet keresni, de 5 óra utazás napi szinten gyilkol. A szomszéd fitness teremnél pedig semmi sem lehet jobb. 2 perc a szobám ajtajától a recepcióra érni, szóval se időjárás, se közlekedés nem lehet kifogás. Aztán egyszer csak felfedeztem az órarendben egy STRIP DANCE nevezetű órát… HOPPÁ!

Nos mi jelenik meg egy ember fejében a következő hallatán: strip dance. Ízlelgessük, de kábé fél másodperc után tudom, hogy mindenkinél beindulnak a receptorok és bizony forró, fülledt sztriptíz-táncosok lejtenek előttünk táncot, szinte semmittakaró „ruhákban”. Ez inkább legyen a sztriptíz megfelelője.

A strip dance nem pole dance, tehát nem csavargatjuk magunkat egy rúd köré!

Az órán nem volt persze vetkőzés. Nem a levetkőzést kell megtanítani (megtanulni), hanem a táncmozdulatokat! Ha a fent megkérdezett emberek kis százaléka Beyoncé koncertre gondolt, akkor talált süllyedt! Lényegében egy ribanctáncról beszélünk, de ezt most szép értelemben használnám :D Mert miből áll? Segg és mellrázásból. Na de ennek is meg van a művészete. Mert hogy Beyoncé sem csinál mást, de azt még se hívnánk ribancosnak.

Kerek 1 óra állt rendelkezésünkre, én igazából nem is tudtam mire számítsak, alapból a (sportos) edzőruhámat vittem, igazából a tánc a lényeg, majd meglátjuk, hogy mit érdemes beszerezni. Kábé 5 perc után belibbent Lucy Liu tűsarkakon, lobogó hajjal, mint aki egy Beyoncé-showról érkezett volna (igen, imádom Beyoncét. A NŐ!)

Az óra bemelegítésből állt kemény 5 percben, itt is leginkább a csípő-mellkörzésre mentünk le, mert ugye leginkább majd ezekből fog állni a koreográfia. A maradék időben pedig csak koreográfiát tanultunk.

Én nagyon jól éreztem magam, a csajszi is megjegyezte, hogy jól táncolok (no, van háttér szerencsére), így most már nyugodt a lelkem, mert van hova mennem segget rázni :D Aki pedig késztetést érez, mindenképp próbálja ki!

Egyrészt baromi jó önbizalom-növelő, másrészt szerintem a nőknek tanulniuk KELL(ene) táncolni. Hogy legyen tartásuk, nőies, kecses mozgásuk, nem feltétlenül táncórákon, hanem a való életben. Megtanulni nem görnyedve járni, hanem ahogy már régóta halljuk: Mellet ki, hasat be,  popót szintén ki. Ezen az órán ez mind játszik :)