HOKI-MECCS & CIRKUSZ

Az elmúlt napokban két olyan helyen is megfordultam, ahova még mindenkép újra el szeretnék menni, továbbá nagyon-nagyon jó élmény volt! Képeket már dobtam fel ízelítőként a blog facebook-oldalára, így aki ott követ, az láthatta, hogy voltam hoki-meccsen és egy gyerekcirkuszban…

HOKI

Már régóta le volt dumálva a meccs, ugyanis ez egy A-osztályú meccs volt a moszkvai csapat ellen. így a jegyeket korán be kellett szerezni.  Még ez sem volt annyira időben, így nem sikerült olyan közel kerülni a pályához, de mindegy. A franciák késsünk legalább félórát-habitusa nem tartozik a kedvenceim közé (lesz majd róla poszt, már ígértem, tudom), így aztán egyedül vágtam neki a nagy utazásnak. A találkozó előtt egy órával elindultam. 

Kisvárosi csirkeként igazából semmire nem számítottam, csak mentem, metróztam, váltottam a metró vonalon aztán csak leesett: egy kurva nagy stadionba megyek. A-osztályú meccs, tehát valószínűleg tömve lesz. Az emberek szívesen használják a metrókártyájukat. A metróvonal váltás után a Ploschad Alexandra Nevskovo-n láttam meg a végzetemet: sok ember, de még annál is több.

Először nem fogod fel ésszel, hiszen már a mozgólépcsőnél is várnod kell 3 percet, csak hogy a kis lábadat rátehessed és suhanj lefelé. De végül odaérsz a várakozó részre és boldogan konstatálod, hogy most biztosan nem érezheted egyedül magad, hiszen sztereóba lihegnek a füledbe és az intim szférádat is már csak hallomásból ismered, ugyanis megsemmisült. Érkezik egy szerelvény, de már az első kocsikban is a plafonon ülnek az emberek. Teljesen felesleges várnod a csodára, ez most nem fog összejönni. Láttátok már a kínai videót, ahogyan metróznak? Ez is kábé így volt, csak rendőr nélkül. A 3. járatnál már elkezdtem fuldokolni a röhögéstől, ugyanis a csaj, aki éppen feljutott, az ajtók zárása után még kint lengette a táskáját. A 4. metróra jutottam fel, elég erotikus élmény volt, mindenesetre nem volt gond, hogy nincs hol kapaszkodni, mert lehetetlen eldőlni. Kis szardíniakonzerv volt a mi kis metrókocsink, ahol egymás leheletében élvezhettük a bő 10 perces utat. Őszintén. Már ezért megérte elmenni, mert folytak a könnyeim :D

A jegyekre várni kellett, ugyanis a szervező csajszi dugóban volt (ez itt este 6-7 fele van, plusz az említett hokimeccs), így az első harmadból 10 percet késtünk, de ott voltunk! Az aréna hatalmas, és tele volt: 12.295 férőhely. Úgy éreztem magam, mint egy amcsi-filmben, amikor a pasi elviszi a csajt egy meccsre és belépnek az arénába. Totál az a feeling, később be is bizonyosodott: volt kiss cam, dance cam (nem ez a neve szerintem), megtanultuk a pétervári csapat (SKA) buzdító énekeit, kaptunk „csapdosókat”, kóstoltam főtt kukoricát (borzalmasan szar). Élmény volt, már csak a feelingért is érdemes menni (ugyanis a meccset 4-1-re elveszítettük).  A kabalafigurák után venni fogok egy pólót, ugyanis a kedvenc mesém, a NU POGODI szereplői (orosz Tom&Jerry nyuszival és farkassal) tombolták velünk végig a meccset.

Egyébként hoztam a formámat és a telefonom elfelejtette elmenteni a képeket, amiket a meccs alatt készítettem, így a többiektől csentem el az arénás képeket (pont ezért kell majd még egyszer elmennem).

Ez egy gigantikus felső, a plafonon lóg, húszan beleférnek

 CIRKUSZ

Szeretek érdekes helyekre menni, megismerni új embereket, kipróbálni új dolgokat. Így aztán amikor a német srác megkérdezte, hogy lenne-e kedvem megtanulni zsonglőrködni, vagy csak szimplán belelesni egy cirkusz életébe, rögtön igent mondtam. A cirkusz az Upsala nevet viseli, ahol hátrányos helyzetű, valamint fogyatékos gyerekek adnak elő műsorokat.

Egy óra kevergés után érkeztünk meg a cirkuszba, ahol két szociális munkás fogadott minket. Nagyon barátságos hely, minden színes, tele képekkel, mint egy vidám napközi. Egy rövid körbevezetéssel kezdtünk: van egy tükrös terem, ahol a koreográfiákat tanítják, van két öltöző, az említett nagyon barátságos nappali-konyha, ahol végül leültünk beszélgetni, valamint a fő szám: a cirkuszi színpad, amit 2012-ben építtettek.

Kívülről

Konyha, nappali-szerűség; tréning után itt gyűlnek össze lazulni a gyerekek :)

A koreográfiás terem

A színpadról :)

Már 3 éves kortól foglalkoznak a gyerekekkel, a legidősebb 19 éves. A fő koncepció az volt, hogy az utcáról betereljék az ifjúságot és motiválják őket, hogy előrébb jussanak. Mint például ahogy az egyik tréner is évekkel ezelőtt az utcán volt, de most már normális életet él.

Az új csoportok télen 1 hetes csapatépítő táborba mennek, ami után összerakják a műsorszámukat. Nyáron is utaznak, sokszor voltak már Németországban, Írországban, Angliában és a múlt évtől már Oroszországban is fellépnek (ez meglepő volt, én fordítva gondoltam :)).

Kacsagyűjtemény :)

A délutáni edzésre nem maradtunk, ugyanis a német srácnak sportgimnasztika edzése volt, és nem hagyhatta ki, így eljöttünk. A mai és holnapi meeting is pont ezért úszik, de jövő héten pótlunk és akkor mesélek az itteni tréningekről :)

                           FACEBOOK | INSTAGRAM | TWITTER | G+ | ASK.FM