MFJ - A "FUCKYEAH" FEELING

Éppenséggel próbálom összeszedni az agysejtjeimet, totális extázisban vagyok még mindig, nem is tudom, hogy hol kezdjem. Talán ott, hogy érzem már az öregedést (hahaha), így a nagy szombati partyzások többször merülnek ki beszélgetős, teázós(!), vízipipázós dolgokkal, mint heringpartizós, izzadtságszagú erotikashow-val. Mondjuk mindkettő vonzza maga után a hosszú alvásra való igényt, de délután 3-ra mindenképp össze kellett szednem magamat, ugyanis a német srác gondolta eljön egyet edzeni a szomszédos fitness clubba „miért is ne”-alapon. Róla tudni kell, hogy sportgimnaszikát tol heti hatszor 4 órában, plusz erre jönnek még a kondizások, tehát na. Sőt az edzés utolsó 5 percében még azt is kiderítettem, hogy amúgy van edzői képesítése. Aha.

Egyébként érzem, hogy szófosásom lesz, nem mellesleg egy bödön tea is be van készítve (ezt melegen ajánlom a kedves olvasó számára is), tehát tömény és hosszú poszt várható.

Csodák csodájára szobatársam is velünk tartott, de ő inkább a kényelmesebb verziót választotta és elment kardiózni (mióta megvilágosodtam, azóta a kardiót kevésbé tartom faszának, helyette inkább a „gyúrás” vagy erősítő edzéseket preferálom, mert mindent összevetve sokkal hatékonyabbak).

A bemelegítésnek szánt 10 perces ellipszis trénerezés alatt ki kellett találnom, hogy mi is a célom az edzéssel (hát mi? bálnazsír-vadászat), így először amolyan játszunk olyat, hogy edző vagyok, és téged szívatlak játéknak indult el bennem az egész. Kaptam némi infót a szuperszettekzésről (vagy miről, hjézusom nem használok semmi ilyet, mert ebben azért még nem vagyok otthon). A lényeg, hogy mindenre edzettünk és rengeteg olyan gépet kipróbáltam, amit még soha nem is láttam.

Most, ahogy pörgetem magamban végig az edzést, be kell vallanom, hogy majdnem elbőgtem magamat :D Nagyon ritkán van ilyen, hogy annyira fáj vagy szimplán csak punci ilyenkor az ember, de a vállazós gépnél már éreztem, hogy egy hajszálnyira vagyok a bömbölés kirobbanásától (de úrihölgy-módjára magamban tartottam mert nem tudtam mi jöhet még).

F.  (a német srác ezentúl F. lesz) nem akart rápakolni egyik hasazós gépre sem (mert ami kellett volna, az nem volt), így volt olyan drága, hogy az újonnan tanult gyakorlatokat akarta megmutatni. A tipikus dögöljé meg, de jó lassan gyakorlatok voltak, igazából büszke vagyok magamra, hogy most itt ülhetek, mert ez azt jelenti, hogy túléltem :D

Kaptam „táncosoknak való” feladatot, ami annyira szimpla, hogy akár most fel is lehet pattani, a széktámlájához menni és mint a balettosok a korlátnál felemelni a kis lábunkat és tartani. Mindezt guggolások, kitörések után persze frenetikus volt.

A végére persze nem is maradhatott más, mint a nyújtás. Alapvetően a kedvenc részem, amolyan desszertszerűség a nagy meló után. Érdekesen néztek a teremben, mikor is F. két steppadot egymásra pakolt, amire jött az én lábam és rám ült, nyújtásként persze (80 kg körülinek mondanám, szóval nyújtottam rendesen).

Mindent összevetve nagyon durván brutál jó volt, ki lett ropogtatva a gerincem és mint kiderült rendbe vagyok ott izomügyileg, vigyázok mindenre. Persze meghaltam, de asszem a végére újjá is születtem, pláne mikor F. közölte, hogy egyszer eljön a koliban található fitness roomba, meg egyszer elmehetnék én is az ő konditermébe, aztán akkor mindent megmutat és tudom szépen csinálni, amit kell. Nem vagyok reménytelen - ahogy ő is elmondta és én is rájöttem edzés közben - hogy kell valaki, aki tol, és mondja hogy YOU CAN DO IT, mert bár remegve, de akkor is kitolom azt a rohadt súlyt. Egy edzőpartner kéne, meglátom mit tehetek az ügy érdekében.

Halál közeli állapotban váltottam ki a kártyámat a recepción és valamiért fogtam egy órarendet a következő hétre. Eközben párhuzamosan észrevettem a STRIP DANCE tanárt is, amit már 3 hete kihagytam (őszintén? első alkalommal shoppingtúrán voltunk és későn értem be; második alkalommal LUSTA voltam elmenni; harmadik alkalommal hoki-meccsen voltunk), erre kiderült, hogy most már vasárnaponként is van/lesz edzés. Persze felvillanyozódtam, akkor és ott megígértem, hogy 50 percen belül megyek is vissza.

Mi kell edzés után? KAJAAAAA. F.-fel mentünk így a mostfigyelj KFC-be. Saláta kellett pipivel és a Meki-BőrgerKing-KéeFSzí hármasából a KFC nyert. Itt jöttem rá igazából, hogy mennyire vagyok fáradt:

az összes – maradék – agysejtem kellett a rendeléshez, mindez után pedig fizetni is kellett volna. 2 perc után már agyfasz kerülgetett, mire kiderült, hogy fordítva dugtam be a kártyát. Ennyire volt jó az edzés :D Remegő kezekkel ráztam össze a salátát, komolyan mondom csirke ilyen jól még nem esett.

Ezek után pedig visszamentem a fitness clubba. Megígértem, pedig agyilag már tényleg el voltam szállva. De hogy őszinte legyek nagyon hiányzott már a tánc (jó kis bitchy dance seggrázással, igen!). Nem biztos, hogy kellemesen koordinált látvány voltam, de a végére annyira nem érdekelt semmi, hogy egészen elfelejtettem a nagy koncentrálást és akkor már igazán extázisba kerültem.

A mai guggolás adag 105 db volt, a kihívás egyharmadánál vagyunk, yeaaaah :)

Ezen a héten ötször edzettem, ami a saját magamnak előírt négyhez képest nagyon király! Viszont a következő két napban tuti, hogy pihenek, hallom a vészcsengőt, hogy ideje kipihennem magamat, mert nem akarom kinyírni magamat (sajnos szeretem a határaimat feszegetni, amit meg is szívtam egy évvel ezelőtt, mert annyira csinálni akartam, hogy kinyírtam magamat 2 hétre. Azóta okosabb lettem). Holnap ügyes kislány leszek és az összes órámra bemegyek, és csak a guggolásokat (110) csinálom. Kedden pedig pihenőnap van a guggolásoknál, továbbá egész napos kirándulás lesz 3 órányira Szentpétervártól, szóval lesz időm magam kipihenni ezen a két napon.

Köszönet, hogy velem tartotok olvasással, aki pedig guggol is vagy bármi mást csinál annak highfive és csóközön! :)

Még tegnap a fitness roomban :)