WHAT HAPPENS IN ST.PETERSBURG ...

Ismét nem mondhatom, hogy unalmas hetem volt, pont ezért maradtak el a posztok. De úgy érzem mára kellően leülepedett bennem minden, képek is vannak valahogy, tehát belevághatok egy hosszabb mesélésbe :) A heti múzeum-adag kimerült az egyik legjobb múzeum meglátogatásában (felkerül a TOP 5-be), ami a Museum of Optical Illusions nevet viseli és 1 hónapja nyitotta meg kapuit Péterváron. Bár első hallásra csak a múzeum jutott el az agyamig, végül az internet meggyőzött, hogy ez az egyik legjobb múzeum számomra: érdekes, nem csak sétálni kell benne, van értelme fotózni és biztosan fogok róla tudni mesélni :D

A mese része viszonylag kevés lesz, ugyanis itt tényleg LÁTNI kell. Több tucat óriás festmény található a rögtönzött múzeumban, ahova pontosan be kell állni/mászni/feküdni, hogy ezáltal egy kisebb mesevilágba csöppenjünk. Beszéljenek helyettem inkább a képek :)

A következő nagyobb esemény a Day of Friendship nevet viselte. Igazából már pár hete tudtam róla, de az emailek szerint csoportokat kellett volna alkotni a franciákkal, ami jobban belegondolva lehetetlen volt a már ismert lustaságukról. Végül a múlt heti szülinapi party során beleegyeztem egy kis táncikálásba, mert abból bajom nem lehet :D Aztán végül időhiányában péntek hajnali 2-kor vágtam össze a zenét (mert inkább elmentem csütörtökön vízipipázni egy pubba, mert ugye ki kell kapcsolódni, meg amúgy is). Így végül összemontázsoltam két korábbi koreót (a legjobb, amikor a saját magad által készített táncsorozatra nem emlékszel). Végül még egy 11 diás ppt-t is össze tudtam dobni a helyszínen, ugyanis megpróbálkoztam oroszul és angolul előadni a kis mondandómat Magyarországról. Volt ott minden: pálesz, vízilabda, szép nők – mint ahogyan egy jó Soproni reklámban is lenni szokott.

Egyébként nagyon jó volt a műsor, imádom az országok imázsfilmjeit, szóval elég erősen gondolkodom, hogy Afrikába kéne venni az irányt :D Meg mondjuk Kazahsztánba, Azerbajdzsánba, vagy bárhova máshova. Amíg nincsenek ismerősök, barátok egy-egy messzi országból, addig marad a média, amin keresztül jó sok szar folyik át, beszennyezve a szép képeket is.

Aztán amikor ugyanott ülünk, és ugyanúgy nyomkodjuk a telefont, aztán ugyanoda megyünk kajálni, kávézni és csak hallgatom a meséket, hogy igenis jó igazi friss levegőt beszívni, miközben leszeded a saját mangódat, banánodat bármidet. Vagy hogy a keleti országok sincsenek elmaradva, és vannak lélegzetelállítóan szép helyeik. A kultúrájuktól bizsereg az ember. Na szóval menni akarok, be vagyok sózva :D

francia-magyar-tádzsik beszélgetés :)

És még egy kis élményt bedobnék a közösbe: tegnap megkóstoltam a bubble tea névre hallgató „finomságot”. Mondjuk ez tea nélkül volt, és tápióka bogyók voltak benne. De ez a lila színű víz, ami leginkább a harmadik osztályos rajzórai festékes poharamra emlékeztet nem éppen lélekemelő. De túléltem a napot! :D 

Remélem átment az itteni élmény-zuhatag feelingje, további finomságok&agymenések:

FACEBOOK | INSTAGRAM | TWITTER | G+ | ASK.FM