COFFEETIME-CHALLENGE 2015 - 4/50

Bár már néhány napja (kereken 2)  Magyarországon tartózkodom, attól függetlenül még vissza-vissza nyúlok szeretett „kis” városkámba. Az utolsó napon két kávézásban is volt szerencsém, a mai posztban egy olyan kávézóból jelentkezem, amiről már írtam :) Anno két magyar lánnyal mentem a Bushe-ba, nagyon megtetszett a hangulata és a felhozatal is, így Szergejjel ide mentünk beszélgetni.

Helyszín: Bushe, Szentpétervár, Oroszország

Időpont: 2015.01.24. délután fél 5

Kivel: Szergej

Mit: cappuccino

COFFEE

Nem véletlenül jöttünk ide, hiszen finom kávét ittam ott legutóbb. Nos a cappuccinoban sem csalódtam, őszinte leszek a régi énem megszállott tejszínhab-függő volt, viszont Péterváron ritka, hogy a cappuccinot tejszínhabbal adnák, így rászoktam az egyszerű (de lehetőleg nagyobb kiszerelésű) cappuccinora.

10/10

SZTORI

Szergejt még szeptemberben ismertem meg, és még 2-3 sráccal együtt lógtam velük. Lényegében az első találkozásunkkor kimentettek egy (számomra) halálosan unalmas francia-orosz délutánról, ami az előzetes elmondások szerint nem csak franciául folyt volna… Végül egy pizzériában kötöttünk ki, könnyesre röhögtem magamat az agymenéseiktől, felszabadító volt egy ilyen országban, ahol valljuk be azért zárkózottabbak az emberek.

Szergej végül arra is rávilágított, hogy mit jelent nekem Pétervár. Nem tudtam megfogalmazni azt az érzést, ami Pétervárhoz fűz, vagy éppen amit kivált belőlem. Amerikával ellentétben itt nem csak nekem vannak érzéseim a városhoz, hanem maga a város is egy pulzáló emocionális megalopolisz. A nyugati hatás mellett egy olyasfajta misztikum lengi körbe, hogy megbabonázza az embert. Mint ahogy engem is…

FACEBOOK | INSTAGRAM | TWITTER | G+ | ASK.FM