Home
Fitness
,
my fitness journey
MFJ - RESTART
hétfő, január 05, 2015 / 4 Comments
Pénteken elindult a Fitness Friday rovat, ahol kevésbé
személyesen írok egy kis motiváló szösszenetet fitnesz témában :) Persze
emellett folytatódik a My Fitness Journey program is, hiszen végtére is ezért
kezdtem el. Az MFJ-posztokat kicsit teszteltem. Volt, hogy naponta írtam (nem
tudom mennyire és hogy tetszett, bár lényegében egy személyes naplóként
üzemelt), volt hogy ritkábban. Végülis nem akartam a saját dolgaimmal
összegyúrni a motivációs agymenéseimet, ezért jött létre a Fitness Friday és
maradt külön a My Fitness Journey. Jelenleg úgy állok vele, hogy heti szinten
szeretnék írni (ahogy jön, de heti értékelést szeretnék írni :))
Aztán hogy mi történt a legutolsó óta? Nos belekezdtem a 28
napos kihívásba, ami a kis saját kihívásom – magamtól magamnak. Karácsonykor - vagyis
ami nekem volt – nem voltak nagy zabálások, se bejgli, se halászlé, hanem
csirke és rizs :D Ugyebár nincsen sütőm, így meg vagyok lőve… A szülinapomon a
tortából csak egy harapásnyit ettem, túl sokan voltunk egy akkora tortára és
2.5 hónap után először ittam alkoholt.
Elkezdtem rágörcsölni az egészre, ami hatalmas zabarohamokat
tud okozni nálam, így aztán megdumáltam magammal, hogy el kell engedni picit.
Moszkvába nem voltam szívbajos, és nem zabáltam tele magam hülyeségekkel, de
voltunk Dunkin Donuts-ozni (szóval fánk), viszont az egyik legjobb reggelit is
itt ettem: kávé, sajtos toast, naracslé, joghurt zabpehellyel.
A sportot összességében másfél hétig kihagytam, múlt héten
emlékeim szerint pénteken mentem le és edzettem egy jót. Olyannyira, hogy még
most is izomlázam van :D Most pedig egy kis rinya következik lelkibazdmegolás
címszóval. Van, hogy az ember gödörbe kerül, én is belemásztam egybe.
Ez tegnap tetőzött, olyannyira, hogy még a mekibe is
elmentem, sőt milkával tértem haza. Azt hiszem ezt nevezik rohamzabálásnak.
Hiába erőltetik körülöttünk az új évi „csapjad magad fitness-be” –
csatakiáltásokat, ha mi magunkban nem érezzük az erőt, akkor bizony baszhatjuk
(ezt így szépen, magyarosan). Ilyenkor kell egy jóóó nagy arcon csapás, ha
mástól nem megy, akkor magunktól. Szerencsére megtörtént és meg is osztottam az
5 lépéses restartot, hátha valakinek szüksége lenne rá.
Jó volt leülni magammal beszélgetni, a 4. pontnál, vagyis a
motivációnál bukkantam rá 1 évvel korábbi motivációs tábláim képeire és
elindult bennem valami. Elő is csaptam a határidőnaplómat és kijelöltem 100
napot mától. Összevagdostam a céljaimat prezentáló táblámat és kiragasztottam
magam mellé. Átgondoltam, hogy mit is szeretnék: nem hagyom el magamat annyira,
viszont tudom, hogy ez lehetne jobb is részemről. Nem adok bele eleget; ez
abból is látszik, hogy előző év januárja óta híztam (hiába voltam évközben
könnyebb). Az én célom végső soron fogyni és persze egy feszes testet kapni a
végén. És az is tuti, hogy nem vagyok legjobb példa, hiszen buktam már el párszor, sőt fogok is. De hogy őszinte legyek, nem bánom, egyrészt mert emberből vagyok, másrészt pedig kinek hazudjak? A blog is egy életközeli, megfogható valami, szóval ha van pofáraesés, akkor arról mindig van szó. Végülis még nem adtam fel :)
Eddig sem azzal volt a baj, hogy nem tudtam hogyan kéne csinálni, hanem az akaraterővel. Ha már Kecskék éve van, és az
lennék, akkor meg kell ragadni az alkalmat, hogy küzdjek végre rendesen és megadjam
magamnak a lehetőséget, hogy lássam életem legjobbját – amit a testemből
kihozhatok. Nem szeretnék fitness versenyre menni, semmi nagyravágyó terveim
nincsenek de azért egyszer lennék jóseggdíjas.
Ma végre ismét rendszert kerítettem az életembe. A
határidőnaplóm ismét kellemes helye lett a kcal-aknak, a folyadékoknak (hiába
van app-om, egyszerűen imádok papírra írni). Természetesen edzeni is lementem –
a tegnapiról csupán annyit, hogy lementem és néztem az edzőtársamat :D A mairól
viszont ez nem volt elmondható, ugyanis ismét kihívás elé nézek, méghozzá 2 elé
is:
Az egyik a már sokat emlegetett SQUAT-challenge (amiről ITT
írok szeretetem jeléül), valamint a PLANK-challenge. Természetesen beszállni
ér, pláne, hogy az első kör 5 perc maximum.
Facebook-on természetesen posztolom az aznapi adagot, tehát
ha bekapcsolódnál és szükséged van napi motivációra, akkor lájkold a blog Facebook-oldalát.
Ma sikerült bevásárolni a meg nem található dolgokat, így rizs-csirke kombóval ünnepeltem a napot. No meg a kezdeti centizés, súlyozás is meg volt,
sőt elrettentő képeket is csináltam, hogy legyen mihez viszonyítani. Azt hiszem most már minden készen áll arra,
hogy bizonyítsak magamnak. Mert ugyebár ez rólam szól, mindenkinek saját
magáról.
A továbbiakban tehát heti értékelés lesz olvasható itt, sikerek, kisebb pofáraesések, lelkibazdmegolások, kihívások, edzések stb. :)
Related Posts
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Csodálom a kitartásodat :) Én is igyekszem helyt állni, bár most kicsit elengedtem magam, mert másfél hete nem tornáztam. Remélem holnap lesz már hozzá erőm, ma egyszerűen nem tudtam összeszedni hozzá magam. Azzal vigasztalódom, hogy két hét után ma mentem először melózni és leszívott, de holnap talán már jobb lesz :)
VálaszTörlésKöszönöm, bár azért én is bukdácsoltam az elmúlt 1-2 hétben :) Szerintem én sem mentem volna ma, ha dolgoznom kellett volna :D Kitartás ;)
TörlésNekem is volt anno egy 30 kilós fogyásom, de idén ismét el kell indulnom ezen az úton. Szülés után maradt rajtam 10 kiló, de inkább a centik és a feszesség érdekel. Most nyáron, 26 évesen szeretnék olyan igazi jócsajanyuka lenni a strandon. Ismét hajrá nekünk, sokat "motiválódom" Nálad. :)
VálaszTörlésKöszönöm, igazán örülök ;) Akkor nincs más hátra, mint előre, nyomni kell, nyáron meg bombacsajoknak lenni ;)
Törlés