MFJ - HALADUNK-HALADUNK

Ismét eltelt egy (bő) hét és megpróbálom összeszedni a gondolataimat MFJ-styleban.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy redhead girl, aki kitalálta, hogy hirtelen akar meggazdagodni, ezért mindent bevállalva kiállt a nyolcasra munkát keresett és próbált nem beledögleni. Egy nyolc óra itt, aztán 4 máshol… A tapasztalat meg az évek nem segítettek rajta, így aztán Álommanó földjén keresett vigasztalást.

Szóval belerepültem a közepébe már ami a melót illeti (nem kell ám könnycseppeket elmorzsolni, kemény fából faragtak), de az tény, hogy a jóvilágba’ hozzá szoktam a későn keléshez, lusta – vagy inkább munkanélküli – élethez, így a visszaszokás borzalmas. Sőt inkább capital letter BORZALMAS. Amíg a napi jin-jangom hajnali 2-3 fele teljesedik ki, addig a főnixmadár bizony nem fog felkelni hajnali fél 5-kor. Még poraiból sem.

A múlt hét első két napja 12 órázással telt, utána annyira ki voltam, hogy megmozdulni nem bírtam. Nem hogy este nem volt erőm, hanem még a sima 8 óra meló után is. Újabb sokkhelyzet aztán a szombati Dal-döntő hozta, ami valljuk be nem kis esemény egy kis mezei egér életében, akire lecsapott a réti sas, így most a maga módján szállt! :D

Talán ismét a kajánál kezdeném, mert az kivételesen jobban sikeredett. A baj az volt, hogy a melóban 2 szendvics és kávé az egyszerűen nem elég étek. Ezen kell változtatnom, mert konkrétan rosszul vagyok a szendvicstől – de azért holnap még azt viszek :D – és kiéhezve hazaérkezni meg szinte egyet jelent egy kellemes hűtőpusztítással. Szerencsére ez nem így volt, 90%-ban jókat ettem, ennek az eredménye látszódik a mérlegen összesen mínusz 4 kg formájában. Persze azt azért elmondom, hogy nem éppen az Arnold Classicon induló súllyal kezdtem, szóval visszafordulva a vágódhídról piciny zsírköcsögöcskéim megérezték a halál szagát és poshadásnak is indultak – halleluja.

Amióta itthon vagyok még nem csináltam zabkását :( Ennek örömére tegnap már égett bennem a vágy, egy kis túró, áfonya és kakaó hozzáadásával el is készült a yummy oatmeal, aminek ma reggel is volt egy párja. Laktató, pláne reggel és tényleg 5 perc alatt kész. Grrrr.

És akkor most jön az apró betűs rész, miszerint nem edzettem semmit. Kurvára semmit. 0 perc és másodperc. Ez szomorú és fájdalmas beismerés, és bizony ócska szar kifogás. A pihenéssel nem szabad spórolni, mert olyan vízi hullák lesztek, mint én. Ezért a szombati éjszaka (ami már vasárnap 2 volt), végre álomra hajthattam fejecskémet és egy tisztességes 10 órás alvást vezényeltem le. Következő szabály számomra: minimum 6 óra alvás kell! Abból van annyi energiám, hogy kiélvezzem a hajnali madárcsicsergést (fuck), a hajnali 5 órai teát kávét (fuck), valamint a 8 órás rettentően unalmas munkát (fuck).

Szép kis film pergett le a szemeim előtt, melyben a főhős emlékeiből táplálkozva indult el újra futni, hiszen az mínusz 4 centi combbó’, szóval csak ment, ment serényen fel a padlásra, és lám-lám egy hónap alatt is szép eredményeket ért el. Szóval emlékeimben él az, amikor elmentem heti háromszor futni és bizony-bizony szépen apadtak le a hurkácskák. Ennek örömére a mai szép hétfőt – mi mást – választottam ki első futónapnak és jelentem túl is éltem! A maratonon még nem kell tőlem félni, de legalább megtettem azt a bizonyos első lépést. Másfél hete voltam futni, most többet bírtam – taps/morzsolt könnycsepp – és még a Bikini Body Workout láb részét is letoltam.

Még egy megjegyzés: sajnos búcsút kell vennem a kávétól, vagy legalábbis egy mennyiségétől. Borzalmasan sokat iszom (persze vizet is, de na), helyette mehetne egy kis zöld tea, vagy simán víz.

A hét elején olyan szinten el kezdett rügyesedni az arcom, hogy gondoltam egy rózsabokorral lepem meg a nagyérdeműt – bahahaha – aztán kétségbe is estem, hogy bezzeg én kurvajól eszem, és semmi szart nem iszom, mivanmáááá’, aztán megvilágosodtam (még jó, hogy már párszor végigmentem ezen a procedúrán, egyben siralmas, hogy elsőre nem ment, na mindegy). A lényeg, hogy próbál távozni a sok salakanyag és mindenféle finomság, ami persze a legláthatóbb helyen történik (morzsolt könnycsepp). Az arcom egyébként teljesen lesimult, a ragyák eltűntek (nem sírok annyira, szerencsémre sosem volt sok), szóval haladhatok tovább.

Ahogy már említettem, ma voltam futni és erősítettem is, ezt a hét további részében is tervezem (minimum háromszor még). Egyébként egy kis kihívás elé állítottam magamat. Még kicsivel több, mint 4 kg-ot szeretnék leadni (legalább) és csak ebben az esetben mehetek el fodrászhoz áprilisban. Ha nincs meg, akkor a húgom festi a hajamat, de most már vágyom egy kis vágásra és melírra.

Így nincs más hátra mint előre! Jön a tavasz, húzzunk bele csajok! :)

FACEBOOK | INSTAGRAM | TWITTER | G+ | ASK.FM