{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Egy blogposzt születése

Mai VKP témája nem más, mint hogyan születik meg egy poszt mindenki saját háza táján, vagyis most pont az A cup of my life-on. Volt már néhány hasonló posztom, de ahogyan a világ meg mi is, úgy minden más is változhat. A fő koncepció, hogy nincs koncepció, szerencsére egy egoblogon ez a legnagyszerűbb. Van néhány típus, ami fut a blogon – mint például a CoffeeTime, vagy a My Fitness Journey – de lényegében minden szembe jövő dolog téma lehet nálam.

What are you talking about?

Ha mozgalmasabb napokat élek, akkor bizonyára több poszt jön (ha túl mozgalmasat, akkor meg sokkal kevesebb :D), de mint sok más dolognál, ha belekerülök egy körforgásba, akkor minden megy magától. Sosem volt rendszerező típus ebben, várnak rám témák, macskakaparások ez ügyben, amik csak arra várnak, hogy kilőjem őket az éterbe, de sokszor hagyom őket pihenni. Ha a jelenlegi helyzetet nézem, akkor látni, hogy elég kevés poszt születik – nos ez épp egy ilyen vihar előtti csend, kis stresszel megfűszerezve. Sok-sok ötletem van, pár videós is megszületett, de csak fejben! :D

Ha már meg van a téma, akkor vagy utazás közben írom le – sokszor akkor száll meg az ihlet – egy külön kis füzetembe, ha éppen otthon vagyok, akkor pedig jöhet a Word. Tudom, mehetne rögtön a Bloggerbe is, de hogy tudnék ilyen szép „”-t tenni?! Sehogy. Ott csak "felüllevős" bénaság van, én pedig így szeretem :D Egyébként valamiért máshogy mutat a betűtípus, ha innen emelem át, mintha odaírnék. Néha torzít is a Blogger például a sorközt apróra veszi, de ez nem az én hibám, of course!

Ha a szöveg a dobozban van a Bloggeren, akkor jöhetnek a formázások: sorkizárt, alcímek és szellőssé tétel, mert néha úgy egybefolynak írások, hogy a laptopomon sorvezetőt kéne használjak. Ha képeket is berakok – már pedig be szoktam -, akkor a kedvenc lelőhelyem a Pinterest, ritkábban a WeHeartIt, de sokszor használom a sajátjaimat is. Ha belegondolok, akkor a Lelkibazdmegolós posztokon kívül (ahol nem tudom képletesen felakasztani magamat, és nem tudok lebegni a világ legszebb napnyugtájában, sőt nem állhatok ki egy repülő elé a kifutóra), ott bizony nagy barátaim a hashtagek, akikkel felfedezzük az internet ezen világát. CoffeeTime, egyéb beszámolókról szóló, illetve MFJ-posztoknál pedig saját képek jöhetnek – a motiválós posztoknál persze még mindig nem az én jósegg-díjas popóm csücsül.

Ezután jöhet az előnézet, miközben végignyálazom a szöveget, a képeket beigazítom, beírom a címet is és jöhetnek a címkék. A mókának persze itt még nincs vége, amint ki került a net csodálatos világába kap még néhány megosztást is a poszt és vége. Na persze nem, mert most jön a várakozás, hogy amúgy elért-e a mondanivaló a közönséghez, minden egyes komment kiskarácsony, mint ahogyan a lájkok, vagy megosztások!

Kapcsolódó posztok:

Amikor komoly voltam...

...És amikor nem

A többiek kulisszatitkait itt találod: