FUTÁSI RITUÁLÉ

Futni, kocogni, joggingolni: hívhatjuk bárhogy a tempós kétlábú ügetést, egyre több ember életébe kúszik be hobbiként, kikapcsolódásként vagy éppen zsírromboló őrületként. Pláne, hogy itt a nyár, amikor is szállingózik a kérdés: beachbody-e vagy?

A mi kapcsolatunk 4 éve kezdődött, előtte csak szertartásszerű kínzások alá vetettek az iskolában cooper címszóval. Elhihetitek mennyire imádtam… Aztán 4 éve tavasszal rájöttem, hogy ez nem is annyira rossz, sőt már kifejezetten jóféle szenvedés, amit még kamatoztatni is lehet. Futkároztam hol többet, hol kevesebbet, általában kiegészítőként az egyéb mazochista edzések mellett, ahogyan ezt mostanság is teszem. Ismét bevezettem a rendszeresebb futást (bár ha azt vesszük, akkor az év első felében is az volt: rendszeresen futottam havi háromszor). Legújabb mérföldkövemet elérve (5 km – egyperces néma olvasás, köszönöm) végiggondoltam, hogy mégis hogyan működik nálam a rendszer, már ha futásról van szó.

Figyelem! A következő 4167 karakter esetenként szarkazmust tartalmazhat!

Hozzávalók: némi akarattal rendelkező megfelelő berendezésű futóegyed kellemesen kialakított futócipővel; szexin tapadós nadrág és szellőzőrendszerrel ellátott felső, sztereóhatású hordozható zene-bona, néhány zsebkendő az esetleges többlábú, repülniképes kisköcsögök ellen, illetve ha rájönne az emberre a sírás egy-egy szép teljesítményétől.

Reggel: felébredsz és már azon gondolkodsz, hogy ma este bizony te, mind az x kilóddal futni fogsz. Automata tuning indul, kifogás elleni kifogások gyártása folyamatban

.

Délután: Nagy gondot fordítasz, hogy a késői esti futásodhoz elegendő kalóriamennyiséggel lásd el a tested, hogy ne másnak kelljen húznia téged, ezzel egyetemben készülsz a vízháztartásodat is doppingolni vagy 2 liter vízzel – mert délelőtt nagyon el voltál merülve a melóban.

19.00: Beléptél a 120 perces előjátékba, mely során kellemes belső vívódásaidra kommentelgetsz néha hangosan is:

• „Igen, meg tudod csinálni”
• „Emeld már meg a segged!”
• „Húzzál el futni, mindenkinek jobb lesz”
• „Ugye te sem gondoltad, hogy egy doboz fagyi eltüntetéséhez elegendő lesz a futás? De kezdésnek nem rossz”

19.30: További motivációként elkezdesz átvedleni, ha már a sportmelltartó-felső kombó meg van, onnan gáz lenne „visszafordulni” – még ha csak saját magaddal is bizniszelsz.

19.55: Utolsó nagyobb mennyiségű biztonsági folyadéktöltés, hogy legyen mi nedvesítse a szájpadlást 1500 méter után

20:15: Holtpont a kifogások tárházában, ellensúlyként irány a jóseggek portálja Pinterest, Instagram, Tumblr tárházában. Minden ami running, run, fitspo, squat, ass címkéjű, az landolhasson a gépeden.

20.25: Miután beletörődtél, hogy nem a futástól lesz kerek segged, de zsírtalanításban jól jöhet, addigra mint egy felfuvalkodott kisdisznó fújtatsz, és átöltözöl az ultra menő (= amit már otthonra sem vennél fel, de a sötétben senki sem látja, és izzadni is jó) ruhádba.

20.40: Induláshoz készen, utolsó simítások, GPS bekapcsolása a futó apphoz, zenelista beállítása, hogy kellemes mellringató basszus dübörögjön perceken belül a füledben.

20.45: A képzeletbeli rajtvonalnál, ami a kapun kívüli 5 centit jelenti. Gps félműködőben, zene rácsíptetve a ruhádra/kezedre, némi fejkörző performansz után boldogan konstatálod, hogy te most aztán nagyon bemelegedtél (a +25 fokban, 80%-os páratartalomban 2 kilégzés után nem nehéz).

20.46: A fejedben milliméter pontossággal megrajzolt táv első 150 méterén túl vagy, elég hangos az ellentábor, miszerint: szar vagy és úgy sem fogod bírni.

20.47: A levegővételed inkább hasonlít egy hisztérikus bőgés utáni levegőkapkodáshoz, mint a lépésre kiszámolt futós-szuszogásod, ezért inkább hangosabbra tekered a zenét, hogy még véletlenül se halld magad.

20.50: Igen-igen, ilyenkor még járnak emberek az utcán, bármennyire is félelmetes szörnyetegeknek tűnnek és míg egyik oldalról azt gondolod, hogy éppen a ritmikus hörgéseden röhögnek, addig a másik oldalról kurvamenőnek érzed magad, mert te most teszel valamit magadért.

20.55: Kattogásaid netovábbja: meló; el kell még mosogatni; mit egyek futás után; hánykor kell zombimódból váltanom a reggel; valami birizgálja a homlokomat – hopp egy légy ; és további monológok lefolyása másodpercek töredéke alatt.

20.59: 2 kilométer után már buddhaként mozogsz (egy kevésbé buddhához hasonlító testben és pozícióban), és felveszed a tempódat a következő néhány kilométerre.

21.10: felezed a távokat, minden pont valaminek a fele; "ha még ennyit lefutok, akkor a harmadik kör utolsó harmadába érek; ezzel a tempóval már csak 13 percet kell futnom; már 25 perce futok; még két kör és akkor jók leszünk"

21:20: Az utolsó fél kört már majdnem hátra fele teljesíted, a 0.1%-os emelkedőt is érzékeled minden egyes sejteddel és valószínűleg egy komplett lóistállót versz fújtatásban.

21.22: utolsó energiáddal is azon vagy, hogy átszakítsd a képzeletbeli célszalagot, euforikus állapotban jönnek a dallamok, már mindened fáj, de gáz lenne itt feladni.

21.23: Igen, megcsináltad, végeztél, fáj a lábad, szúr az oldalad, a lábad vinne még előre, nem bír leállni, a szájpadlásod szárazabb, mint a 78 éves macskás néni bugyija, de Colgate-reklámot meghazudtolóan vigyorogsz a világba.

21:25: Általában ilyenkor jössz rá, hogy mekkora szívás liftmentes lépcsőházban lakni.

21.30: Fél liter vízzel locsolgatod nem csak a nyelőcsövedet, de szinte minden egyes porcikádat és tuningolod magad a következő néhány gyakorlatra, amit még le kéne tolnod

21.33: Rájössz, hogy bármiféle guggolás és kitörés tökéletes kínzóeszköz lenne számodra, így némi hasprés és fekvő után már csak szappanbuborékokkal teli álomvilágot látsz magad előtt és alig várod, hogy a zuhanyzóba ess.

22.00: Némi elemózsia és a szükséges egészségügyi tisztálkodás után fellövöd a pizsit magadnak és örülsz, hogy egyáltalán még járni tudsz. Cserébe hamar bealszol, yay!

Nektek van futási-rituálétok? Hogyan élitek meg ezt a fajta önstresszt?! :D