FITNESS FRIDAY - FOGYÁS VS. MUNKA

Péntek lévén ismét egy kis fitness a Fitness Friday kiadásában, de most személyesebb irányból (mintha eddig nem azok lettek volna), de megpróbálom összehangolni MFJ (my fitness journey) posztjaimmal is – amik eltűntek egy ideje. Az utóbbi két alkalommal inkább videóban meséltem el, hogy mennyire jó szenvedni, izzadni, jókat enni (amit egyébként folytattam is), eközben pedig teljes körű vizsgálat is megindult magam irányába.

Miután mindenféle kötelességet le tudtam az egyetem irányába, totálisan felvehettem a tempót az általam választott edzésekkel: a crossfittelés a hot ironnal, amiket űztem is rendesen heti 4-5-ször, sőt még most is izzadok keményen! :) Mindeközben elkezdtem kihasználni a nyár adta a lehetőségeket, és bálna testemet elhurcoltam dolgozóba, ami persze mindennapos mindennapi emberek számára. Annyi csavart még tettem bele – hogy ha lúd, legyen kövér alapon – hogy éjszakába bevállaltam volna az egész nyarat, heti hatot az első két héten kezdésképpen. Tudom, tudom messzire nyúlik a sztori, de ez mind kell ide.

Az elmúlt hetek eltűnésének oka tehát ez volt: próbáltam átkonvertálni magamat éjjeli bagollyá, mindeközben fenntartani az addigra megszokott kellemes bioritmusomat az edzéssel és jókajálással, valamint megfelelő mennyiségű alvással is próbáltam megspékelni az igazit és úgy tűnt, hogy működik! Két hét után már bőven belerázottnak éreztem magamat, jött a következő éjszakás hét (de már csak 5 nappal, hogy csapathassunk egy igazi nyári bulit egy bff-el). Ha belegondolunk (és ugye nagyon racionális vagyok), akkor az ember számot vet – pláne, ha diákmunkás – és minden egyes percet pörget a képzeletbeli számlálóján és összesíti a listáját, miszerint éjszaka kussolás van, nincsenek főnökök és kellemes hajzuhatag alatt még egy kis hip hop is befigyelhet, természetesen a magasabb bér (éjszakai pótlék) miatt – gyári munka forevőr.

Ennek fejében viszont valamit adni kell ezért a jóságért, így nem éri meglepetés az embert: a szociális élete a nullához konvergál hét közben (sokszor még hétvégén is, hiszen pótolja az alvást), hiszen a programok nagy része a napközben dolgozókra korlátozódik leginkább. Pont ezt ecsetelte az edzőm is, miközben súlyokkal megpakolva próbáltam guggolni crossfiten: „nem lesz ennek jó vége, vigyázz magadra…” – mindeközben persze bólogattam, bár a mosolyom nem lehetett túl őszinte, és a lábaim is inkább az Eiffel-torony kilengéséhez hasonlítottak egy orkán erejű szél idején. Ezt elkönyveltem magamban, és pontosan ezért aznap este már kattogtam meló közben, hogy ennek bizony utána kell járni, mert kurvaélet,hogy van valami alapja.

Aztán beugrott egy kortizol nevű finomság, amiről már biztosan sokan hallottatok: ez egy hormon, a mellékvese termeli az adrenalinnal egyetemben és stresszhelyzetek során ezek együttes munkája során éljük túl az életet. Az adrenalin felpörget, a kortizol pedig adja az enerdzsít, növelve a vércukor szintet stb, nem akarok elmenni biológiai enciklopédiának. Hja, és az is biztos, hogy nem orvosnak készülők, viszont mivel már évek óta figyelem satnya testem, így próbáltam/ok figyelni a változásokra.

Az első változás az volt, hogy hiába edzettem és kajáltam jól, lófaszt nem fogytam. Ez egy igen bánatos kis jel volt, hiába fektettem bele sok munkát, az eredmény elmaradt – ezt ecseteltem is egy barátnőmnek, aki szerint várni kell, meg izmosodom. Igaza van egy darabig, de én mindig azt mondom, hogy nagy súlynál ha nincs fogyás, akkor valamit elbasztunk. Valami nem okés, és mivel több pillére van a dolognak, ezért végig kell járni mindegyiken.

Eközben túléltem azt az éjszakát (miközben a fenti dolgokon kattogtam), viszont megérkezett Afrika kis hazánkba, és szafari mértékű forróság árasztott el mindent, köztük a szobámat is. 4 óra kemény alvás után nem éppen csipkerózsikaként vetődtem ki az ágyból, hanem höbörgő zombiként, viszont akkortájt járt le a kávémentes hetem, így száguldottam be barátnőmhöz a városba.

Itt már kiadtam magamból mindent, kicsit addigra már bele voltam merülve a mindennapok poshadt mocsarába, érezhetően nem voltam önmagam – barátnőm meg is jegyezte, hogy nem csináltam kávés képet… Kubasi Natália nem fotózott le egy kávét!!!!!négy4444

Azt beszéltük meg akkor, hogy jobb lesz, ha váltok egy picit, ugyanis a fent említett kortizol másik hatása az, hogy először túl magason akad ki a jelzője (így folyamatosan stresszben vagyunk, vagyis inkább stresszben vagyunk és emiatt himbálózik magasan), aztán ha kifogyunk belőle, akkor meg még szarabb lesz az állapot. Ezt meg ugye nem akartuk megvárni.

Annyira szépen levezettük a megelőzést, hogy ennél drámaibban már nem is lehetett volna drámát csapnom – sajnos rosszkor és rossz helyen. Az esti melóba készülődések már egyre idegesebben (stresszesebben) mentek. Nem tudtam elengedni magamat már este 7 órától, hiába mentem el otthonról csak fél 10 előtt. Egy nyamvadt posztot nem voltam hajlandó elkezdeni akkor, mert már pörögtem azon, hogy mindjá’ menni kell. Aztán aznap este már kicsit magasabb szívveréssel mentem melóba, hányingerem volt (munkaundor?), és spontán eltörött a mécses meló előtt 10 perccel, amit drogosokra erősen hajazó szemekkel tuningoltam fel, így gondolom a csoportvezető jobbnak látta, ha egy zombit inkább hazaküld, mint sem feláldoz a munka oltárán. Hazajöttem pihenni, és ki is húztam magam a hétvégéig (aztán már csak egy éjszakát mentem azóta).

Lehet, hogy kisebb pánikroham volt, ilyennel még nem találkoztam, mindenesetre ha túllépünk a kaja-mozgás kombón, akkor ne felejtsük el az alvást sem – főleg fiatalon. Értem én, hogy pörögni kell és nagyon jól is tudom. Viszont az éjszakai munka nagyobb kihatással van a fiatalabb szervezetre, nem tud olyan könnyen hozzászokni a váltakozó (vagy csak egy) műszakos (éjjeli) munkához. Továbbá a mindennapi edzés sem annyira kúl, a szervezetnek szüksége van pihenésre (ezt csak azoknak üzenem, akik mindennap edzenének). Ha kihajtod magadat heti 3-4-szer úgy igazán, akkor kell a pihenőidő az izmoknak.

Ennek ellenére persze nem hagytam abba az edzéseket, a múlt héten kipihentem magamat pár nap alatt és azóta délelőtt dolgozom. Meglepő módon az edzésekkel még mindig jóban vagyok, ennek örömére pedig remélhetőleg látható eredményei is lesznek: elsősorban rajtam, másodrészt pedig írásos vagy videós formában :)

Ha olvasnál még kortizollal kapcsolatos kifejtős posztot, akkor ajánlom EZT a cikket!

FACEBOOK | INSTAGRAM | TWITTER | G+ | ASK.FM

• Next COFFEETIME-CHALLENGE 2015 - 17/50
• Previous KEREKASZTAL? ISMERJ MEG JOBBAN - TAG