HAJÓS ÉLMÉNYEK: POZSONY | BUDAPEST | SPITZ | BÉCS

Most, hogy már letudtuk a kötelező részt és mindenki bepillantást nyert a hajós létbe, jöhetnek az én élményeim, amiket leginkább a hajón kívülről szedtem össze. A hajónk Passauból (Németország) indult útjára és a rövid, egyhetes utakon Pestig „eveztünk” le, a kéthetes turnuson pedig egészen Bulgáriáig. Mindennap máshol álltunk meg, így volt idő és lehetőség is kikapcsolódni, pláne egy olyan embernek, aki nem bírja magát elviselni egy helyen egy hétig sem – hellószia, Natushka lennék.

Spitz, Ausztria

A kis hegyi városkák egyike, ahol a völgy adta szépségeket sem tudtuk kiélvezni, ugyanis csak rövid kirándulásokra volt lehetőségük a vendégeknek. Hja, hogy én nem az voltam? Szóval sok óra munka után, ha volt némi lopott percünk (és már pedig az utolsó hétre már muszáj volt némi képi emléket is szereznem), kilopóztam a crewnak fenntartott napozótetőre és lőttem néhány képet. Napsütéses pillanatok, friss hegyi levegő és valamiféle osztrák feeling, ami a kisváros hajóállomásról látható épületeiből áradt.

Bécs, Ausztria

Az egyhetes utak legérdekesebb városa Bécs volt, ahol ráadásul overnight-unk is volt (tehát ott éjszakáztunk). Egy hely, ami tömve volt jó lehetőségekkel: jó kajáldák, akár partyhelyek (persze ha 6 órád van élni az esti és a reggeli meló között, akkor meggondolod, hogy hol éjszakázz), és a közelben levő Wiener Prater vidámpark. A szokásos köröm általában úgy alakult, hogy délutáni szabad óráimban elmentem sushiért és egy frissen préselt 100%-os mangóitalért. Hiába volt drága ez az ital, nem bírtam ellenállni. Utolsó este elmetróztunk egy pár megállónyira levő plázába, ahol running sushizni szerettünk volna, de sajnos nem volt nyitva. Első bécsi estémen pedig sétáltunk egy nagyot a Duna mentén. Ezeket a feelinges dolgokat szeretem: ülni, sétálni, bámulni, benne élni egy-egy városban.

Sushi, de nem volt olyan finom | kínai tészta és a mangó-ital | Coffeetime, részletesen a CT-Challengeben 

A crew negyedét sikerült elrángatnom a Wiener Praterbe, ami egy hatalmas vidámpark minden jóval. Egy-egy menet 3-6 euró között van, így nincs belépési díj külön. Nem csak mi szálltunk magasba, hanem az adrenalinunk is, a hangom pedig úgy szállt el, ahogy a méretes embercsúszli :)

kedvencem az Extasy, garantált rosszullét :D

Budapest

Hát ha van valami, ami nagyon szép és a vendégek 90%-a vár rá, akkor az bizony Budapest. Ez csak azért volt izgalmas kábé két hete, ugyanis nem mindig igaz a mondás, miszerint „sok víz folyik le addig még a Dunán”. Van, hogy nem elég, ennek köszönhetően Esztergom után visszafordultunk és Komáromba állomásoztunk le két napra. A vendégek kiakadtak, végül busszal vitték el őket Pestre, de a menekülthelyzet miatt 6 órás csúszással értek vissza. Én viszont picit örültem neki, ugyanis volt egy pár órám átugrani Győrbe papírokat intézni az egyetemen (szintén külön sztori: a menekülthelyzet miatt vonatkésés és majdnem bezárt a TO, de fejvesztve rohantam át a fél városon két darab aláírásért). Valamint röpke győri látogatásunk kimerült egy gyors mekis kávéban és már indultunk is vissza. Hihetetlenül furcsa volt a hajós dimenzióból az egyetemista dimenzióból ugrani. Biztos ismeritek azt az érzést, amikor messzire mentek, oda, ahol nincs ismerősötök és ha a két „dimenzió” találkozik, például egy barátunknak sikerül eljutnia hozzánk, vagy fordítva, akkor kicsit megrészegülünk az érzésektől: két jelenünk találkozik.

Visszatérve Pestre: szintén overnightos város, ami volt hogy esti séta-fagyi kombóba torkollott, máskor a már említett dimenziómosás során találkoztam egy-egy barátnőmmel, hogy lelkibazdmegolhassak valakinek egy kávé/tea mellett. A TAO éttermet még mindig imádom, egyrészt közel van a hajóállomáshoz, másrészt iszonyú finom a kínai kaja, harmadrészt nagyon igényes és olcsó hely (ez egy enyhe célzás lett volna, hogy távol-keleti kajaimádóknak kötelező elmenni!).

Sikerült felfedezni a Corvin-sétánynál levő kis bár szerűséget, ami igazából kávézó is volt és kajálni is lehetett. A nevére sajnos nem emlékszem, a Cserpes Tejivó térre nyíló bejáratával szemben. Isteni burritót lehetett enni, ráadásul hatalmas kávéval.

Kulináros köcsögösködés: az első két kép az említett "nemtudommianeve" bárból

Pest gyönyörű a hajóról, a kéthetes út folyamán csak egy délutáni megálló volt ott, így hamar szedtük a sátorfánkat horgonyt és volt lehetőségünk a Parlamentet megcsodálni közelről. Mondtam már, hogy imádom az ilyen feelinges dolgokat? :)

Pozsony, Szlovákia

Szlovákia fővárosában szállhattam fel a hajóra. Rutinos utazóként elutasítottam a taxiszolgálatot, hiszen fennáll a lehetőség, hogy nem helyiként átver a taxis, és én jobban bízom magamban, no meg az ismerőseim tudásában. Flórival még Amerikában dolgoztunk együtt, és lám-lám valaki közel lakik annyira Pozsonyhoz, hogy ismerje a tömegközlekedési hálózatát. Az útbaigazítás megtörtént online, 20 perc alatt eljutottam a vasútállomásról a hajóállomásra.

A városba viszont csak egyetlen egyszer tehettük ki a lábunkat, és annak rendje és módja szerint bevettük a közelben levő plázát :D Lényeges városnézést nem tudtunk volna produkálni, csoffadt agyacskámnak csak egy kis lélekmelengető kávéra volt szüksége némi shoppinggal egybekötve. A nyár végi leárazásokat pont jókor csíptük el, ráadásul őszi darabokat tudtam beújítani :) Helyi kávézó helyett a Costa Coffee-ban kávéztunk, legutóbb Péterváron ittam a kávéjukat, s bár a kávéval nem volt gond, de a kiszolgálás csigalassú volt.

Húgommal sikerült találkoznom, mikor megérkeztem a hajómra, ugyanis mellettünk parkoltak :)

A következő részben Szerbia felé hajózunk, egy kis Bulgáriával fűszerezett beszámolót olvashattok!

FACEBOOK | INSTAGRAM | TWITTER | G+ | ASK.FM

• Next HAJÓS ÉLMÉNYEK: BELGRAD | MOHÁCS | NOVI SAD | ROUSSE
• Previous WELCOME ON BOARD! - A HAJÓS MUNKÁRÓL