{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - BFF - BLOGGER FRIENDS FOREVER?!
szerda, október 07, 2015 / 2 Comments
Bloggervilág. Kis blogok, nagy blogok,
ilyen-olyan blogok és sok-sok blogger. Mint egy alvilági hely, a pokol
bugyraival, ahol mindegyikben van valami fő jellemző, ami az ottani „példányokra”
igaz. De tágítsuk a kört, mert a szó szoros értelmében vett blogolásban két éve sem vagyok benn, viszont a webnaplós
élményeimről is tudnék mit mesélni, ha már bloggerbarátságokról van szó.
Miután berobbant az internet és 1-2 évvel
később hozzánk is elért, még az ablakban állva loptam a netet. Nagyon menő
voltam, télen, hóesésben is ott álltam kabátban, sapkában, kesztyűben, nyáron
pedig ezek nélkül. Beszippantott a világ, és kis íróként már kiskoromtól fogva
írtam a Kedves Naplóm című fejezeteket unalmas életem sárga virágos naplóiba.
Kedves Naplóm!
Ma kaptam egy ötöst rajzból. Ma megyek tékvándózni (így írtam le, hahaha). Már nagyon várom. Magyar irodalomból kell fogalmazást írni. Utálom.2002. október 2. - innen indultam fogalmazásilag, ez a bő 10 év jót tett :D
Mielőtt belemerülnék tizenéves éveim
izgalmaiba, ugorjunk egy fejezetet, az internet korában felfedeztem a
webnaplókat. Néhányszor említettem már őket, került bele minden, de hasonlóan
életmódváltás volt a fő irány. Rengeteget írtam, napi szinten oldalakat és a
legviccesebb, hogy tényleg voltak olvasók több tucat, akiket érdekeltek a mindennapjaim.
Titkos naplóra váltottam, engedélyeket osztogattam, mikor is egy helyi nőci
szeretett volna beleolvasni a mindennapjaimba és simán elutasítottam (persze
napokig ültem rajta, de hát inkognitó :D). Végül kaptam egy levelet:
„Véletlenül találtam rá, (…) majd rákaptam a naplók olvasására. A tied nagyon megfogott. Kedvenceim között is szerepel. Úgy képzeld el, hogy 3 napig olvastam az elejétől. Úszott is a lakás rendesen, mert egy fűszálat nem tettem keresztbe, hogy takarítsak. :D
Valahol emlékeztetsz a 10 évvel ezelőtti énemre. :) (…)A naplód mindig feldobott, és rengeteget tanultam tőled. Én 32 éves, te meg "tojáshéjas" fenekű. :D Látod, az ember mindig tanul másoktól. :)Képzeld, hatásodra elhiszem, hogy igenis, minden lehetséges. 10 éve festettem a körmömet utoljára, most meg nekiálltam újra, mert nálad annyit olvastam erről: aranyfekete, lila, vámpírkék, rózsaszín stb., és lila csíkokat tetettem a hajamba, mert végre így érzem jól magam.”
Vera azóta a bff-körben
teszi tiszteletét, és követi a blogos bénázásaimat idestova 5 éve. Egy
kávézóban találkoztunk először, ahova visszajárunk, mint törzsvendégek :)
De természetesen ugorhatunk
előrébb. Lassan két éve megszületett az A cup of my life – bébi, és szerencsére
rengeteg embert ismerhettem meg, bloggert, nembloggert. A blog nevéhez híven
akivel sikerült már élőben találkoznom, ők mind-mind kávétársakká is váltak. És
szerencsére nagyon jó kis barátság-kezdeményezések is alakultak ki ezekből.
Ráadásul akit élőben is lát már az ember, arra máshogy néz, miután olvassa a
posztjait.
Suz’n-nel indultam az előző
évi Cosmopolitan által rendezett Digital Divas Konferenciára (guess what –
megint ott leszek, ki jön?). Azóta jó néhány kávézást megejtettünk és szerintem
még sokat meg is fogunk.
Sikerült leszervezni egy
kisebb budapesti Blogger-CoffeeTime-ot, ahol heten gyűltünk össze, de
kétségkívül jó találkozó volt. Jött egy egyszemélyes győri kávézás Timivel,
valamikor a tavasz folyamán és némi földrajzi koordináta egyeztetése során
Virággal és Vivivel (akivel egyébként ovistársak voltunk :D).
A nyár egyik legjobban várt
kávézása Habfürdős Rékával, férjével és Suz’n-nel volt, erről mééééég mindig
késik a poszt, de pótlom. Sőt egy nagyon rövid fél órára még Andreinával is sikerült összefutnom Pesten.
További kávépartnerek pedig
jönnek, remélhetőleg a közelgő Digital Divas konferencián még több bloggerel
sikerül megismerkednem.
Ezenkívül van néhány kedves
blogger, akikkel még nem jött össze ilyesféle találkozó, de valamiért nagyon
egy hullámhosszon pendülök velük, és szívesen követem a munkájukat. A
bloggervilág egy egészen más világ, és az itt szerzett barátságok adnak egy
olyan pluszt, amit másoktól nem kap meg az ember: értik a néhai problémákat,
átlátják, amikor a blogos hülyeségeidről dumálsz, és leginkább együtt éreznek
veled, mert ők is keresztül mennek rajta. Személy szerint viszont úgy érzem,
hogy még kell időnek eltelni, hogy valakivel tényleges mélybarátság kialakulhasson.
Az első példa alapján nem lehet leírni az internet által szövődött
barátságokat, de utána sokat kell belepakolni, hogy azok tényleg olyanok
lehessenek amik bekerülhetnek a barátságfüzetbe ami során hajnali kettőkor
felhívok valakit, mert ásni kéne…
(Cannot add links: Registration/trial expired)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Hívjál ha ásni kéne! :D :D Csak lehet elbomlik mire odaérek... de mennék! ;)
VálaszTörlésEgyébként... klasszul összefoglaltad amik az én fejemben is motoszkáltak...no nem az utált magyar irodalom fogalmazásról beszélek :D
<3
Kár, hogy csak olyan rövid időnk volt együtt, és hogy akkor is úgy ahogy... De remélem még a közeljövőben sikerül egy tartalmasabb találka, amikor nem kell az órát figyelni. :) Köszönöm amúgy az említést, igazán jól esik. Az ásáshoz még le kell nyomnom pár hét edzést, de azért ott lennék :D <3
VálaszTörlés