ÉVZÁRÁS ÉVIRÁNYTŰVEL

Napok kérdése és a képzeletbeli könyvünket újra kezdjük, vagy újra felállhatunk a startvonalhoz. Sokan persze elfelejtenek egy pillanatra hátratekinteni és értékelni az évet, pedig e nélkül nem tudunk fejlődni, ha nem ismernénk be a hibáinkat, vagy nem módosítanánk az utunkon. Az én évösszegzésem évek óta egy 12-es listából áll, amit lassan ismét megosztok, de fontosnak tartom, hogy lezárjam az évet máshogy is.

Az utóbbi pár hét nem volt a kedvencem. Nem feltétlenül azért, mert sok olyan dolog történt, aminek nem kellett volna, vagy kellemetlenül érintetett, bár talán így is mondhatnám. Áttekintve az évemen sokszor a jó dolgok ötlöttek fel szerencsére, és jó volt látni, hogy sok akadályon túltettem magam kemény munkával, vagy éppen csak átevickéltem rajtuk, de sikeresen. Volt olyan is, ahol túlteljesítettem magam, de volt olyan is, ahol visszafejlődtem.

Ha értékelnem kellene az évemet, akkor egy erős közepesnek mondanám. Ez most nem függene attól, hogy sok minden sikerült és sok sikerem volt, hiszen vettem akadályokat az egyetemen (szakdolgozat, vizsgák), dolgoztam külföldön, otthon – szinte egész évben – a bloggal kapcsolatban is több mérföldkövet hagyok 2015-ben, mégis úgy érzem, hogy ez 5/10-nél nem lehet jobb év. Most többen mondhatnák, hogy elégedetlen vagyok, pedig nem így van. A saját magam korlátait ismerem, és tudom, hogy ez most nem az az év volt, amikor világot váltottam meg. Kicsit mintha elvesztem volna, ez talán érződött is a blogon, hiszen sokszor kimaradtak hetek, bár volt kifogásom a szakdolgozat és társaik, de ha őszinte lennék magammal, akkor tudhatnám, hogy ez az év kevésbé volt tudatos, mint az eddigiek. Több projektemben éreztem, hogy visszafejlődöm, és ha haladok is, akkor sem az én ütememben, „ahogy megszoktam”. Most jutottam el oda, hogy ez baromira hiányzik, mert szeretek határidőnaplóval kézben lóbálós lány lenni a vonaton, akinek az élete 350 lapon keresztül íródik évente, és ez a korlát pont abban segít, hogy a körülöttem levő korlátokat átugorjam. Most, hogy nem volt meg ez a korlát, a körülöttem levőket sem láttam, így átugrani sem tudtam őket.

Aztán egy idő után ez belefordul a nemtörődömségbe, az éterben lebegésbe, amit rohadtul utálok. Nincs is rosszabb egy céltalan embernél, aki előtt ráadásul millió lehetőség van, ő mégis lebeg a semmi közepén. Ez a trehányság nem csak az ember köré ülteti le magát, hanem belé is költözik: minden mindegy lesz, az, ahogyan kinéz a kis élettered (a.k.a. szobád), ahogy te kinézel, ahogy viselkedsz, minden mindegy lesz. Egy jó nagy  zacskóval a fejeden fogsz közlekedni, amin persze kilátsz, de érzed azt a fojtogató érzést? Semmi friss levegő nem áramlik be, az egész helyzetedet egy gödörrel tudnád még szemléltetni, amiből nem hogy nem tudsz kimászni, de már nem is akarsz. Mert kurvára kényelmes. Mert könnyebb így létezni, mint hogy küzdj egy picit és fájjon, hogy aztán jobb legyen. Aztán egy idő után már azt is nehéz észrevenni, ha csúszol lefele…

Nem voltak sötét gondolataim, csak szimplán éreztem, hogy ez nem az, amit én magamnak hívok. Szerencsére az én wake up-callom már ki volt tűzve 24.-ére, így abban vártam a megváltást, de aztán még volt, ami segített jobban rálátni a 2015-ös évemre. Bár előző évben is posztoltam a blog Facebook oldalán, akkor mégsem vetettem bele magamat, mert azt hittem, hogy ütközik az én 12-es listámmal (és addigra már vagy három posztban is ecseteltem a 2014-es évet, szóval még egy értékeléshez nem biztos, hogy lett volna idegzetem). A hétvégére már kiakadt a give-a-shitometerem, így a még szerencsétlenebb nyomtatás után, inkább egy online vetélkedőre hívtam meg a húgomat: ÉvIránytűzni. Most a legjobbkor jött, 3 óra tömény mélyinterjú magammal, minden kérdés után pedig hangosan megbeszéltük a válaszainkat. Nem mondom, hogy szkeptikus voltam egy éve ezzel a jó kis magyar „találmánnyal”, de úgy volt vele: mit adhat még néhány kérdés az adott évről, amikor mindent átrágtam?!

A kellékeknél jóformán csak a laptop kellett és normálisan vezetett határidőnapló híján maradt az online képes albumom (Instagram) emlékez(tet)őnek. A kérdéssor minden olyan kis hézagot kitöltött, amire valójában sosem  helyeztem hangsúlyt az eddigi években. Rengeteg helyen egyeztek az elért sikerek listája, nagy a valószínűsége, hogy azokat tényleg nagyon akartam, viszont az itteni bakancslistánál még inkább mertem álmodni, amit szerencsére már átimportáltam a 2016-os listámba is.

Nagyon jól szórakoztam a töltés alatt, voltak részek, ahol könnyesre röhögtük magunkat a húgommal, sokszor viszont elgondolkodtató kérdésekkel „szenvedtünk”. Az online kitöltést lementhetjük a végén, ez nálam hamarosan nyomtatásba kerül és segítségével készül egy újabb dreamboard 2016-ra.

Az ÉvIránytűt ITT megtaláljátok, remélem sokan kitöltitek, és akár a kommenteltek az élményről! Ha már most buzog bennetek a vágy, és rögtön kitöltenétek online, akkor hajrá! :)

Az eltelt pár napban határozottan többet kezdtem el gondolkodni a váltásról, az én 2016-os évemet ugyanis egy szóval jellemeztem:

VÁLT(OZ)TATÁS

Ebben minden benne van, ami a következő évemet összefoglalja, hiszen nem csak belső, de külső hatások is jelentősen alakítják, vagy változtatják az utamat. Következő pont a listámon a határidőnapló gondos kiválasztása, persze csak azután, hogy Kölnből megkezdek egy villámgyors hajózást karácsonykor ... Stay tuned! :)

 FACEBOOK | INSTAGRAM | TWITTER | G+ | ASK.FM

• Next 2015 CÉLJAI & ÉRTÉKELÉSE
• Previous COFFEETIME-CHALLENGE 2015 22-30/50