2016: 3 HÓNAPPAL KÉSŐBB

Azt mondtam, hogy 2016 a változások éve lesz. Van egy irányvonal, amit elképzel az ember, de mindig olyan messzinek tűnik, hogy el sem hiszi, hogy majd egyszer tényleg megtörténik. Minden lesz majd, holnap, hétfőn, jövő hónapban, de nem most.

Aztán egyszer csak eltelik egy hónap, már messze az újév, de amolyan gödörben érzi magát az ember; a tavasz is közel van, de elég távol ahhoz, hogy ne érezzünk belőle semmi bioritmus-javítót. A legjobb persze az, amikor hiába tervezünk konkrét időpont nélkül, a körülmények befolyásolják, és átírják az élet dolgait. Ki akarsz lépni valahonnan, de csak húzod az időt, aztán egyszer csak beüt a „krach” és most rögtön, azonnal lépned kell. Nincs már „de”, vagy „majd”, vagy „később”. Most van, és már egy másik úton haladsz tovább.

Szeretem a dátumokat, amikor konkrét események vannak, amikre várni lehet. Imádok visszaszámolni, néha még kézzel rajzolt naptárban x-elgetek, írogatok, csinosítgatom a gyűrött papírlapokat és mint egy kisgyerek a karácsonyra, úgy várom azokat a napokat. Most már szerencsére megtanultam, hogy amikor ezek a napok eljönnek, akkor ott is legyek: testben, lélekben, mindenhogy. Akkor és ott töltekeznem kell mindenből, mert az ott kapott energiát és pozitív dolgokat viszem tovább magammal a következő „túrára”, amíg újból nem jönnek a várva várt napok.

Ki kell kapcsolni az időérzéket ilyenkor, hogy az a sok jó dolog ne vesszen el a visszaszámolgatásban. Ez érvényes mindkét időszakra, mert nem lehet úgy élni, hogy x ideig élvezünk valamit. Meg kell látni a jót az üres járatokban is, amikor a szürke hétköznapokban elveszünk néha. Mert ha vége lesz a várva várt napoknak, akkor megeshet, hogy utána pánikolunk. Nincs haditerv a következő időszakra, csak a „majd” és a „később”. Könnyű begubózni, lebegni az éterben, eljátszani a hattyúk halálát, hogy „én bizony kurvára megérdemlek még egy nap semmittevést”. És majd holnap belekezdünk valamibe. Vagy azután, vagy jövő héten. Meg is alkottuk a saját spirálunkat, amiből iszonyú nehéz kijönni egyedül. Személy szerint nekem is meg vannak az embereim, akik felé 100%-osan nyitott vagyok és rögtön szólok, ha már gáznak érzem magam, és nem tudok mit kezdeni magammal. Nekik elhiszem, hogy most igenis menni kell,fel kell kelni az ágyból – mert az is rettenetesen nehéz tudni lenni ilyenkor – csinálni valami hasznosat. Nem elveszteni az időt, várni valamire, vagy várni a jó pillanatra.

Sokszor nincs jó pillanat. Van egy lehetőség, ami jön – egyszer – és lehet, hogy utána nincs tovább. Néha ez is kevés ahhoz, hogy kimozduljunk a picire szűkült komfort zónánkból. Még akkor is, ha egy ilyen lehetőségre várunk már egy ideje – sőt, ha mázlink volt már nem először jön, de eddig elhessegettük. Mint ahogyan én is vártam.

Hirtelen kellett felmondanom a munkahelyemen, amit én is csak tervezgettem, „majd” és „később”. Aztán külső kényszer hatására mégis lépnem kellett, amit persze nem bántam utána, sőt teljesen fellélegeztem. Ugyanis várt rám 3 hét felfedezés. 3 hét felfedezés új témákban, másik országban, aztán Magyarországon, mindenhol kicsit másféle nézőpontból, másokkal, máshogyan. Végre tudtam élvezni, minden pillanatot és vágytam arra, hogy ez most ne szakadjon meg.  

Miután elbúcsúztunk a reptéren és kivételesen nem én utaztam el, akkor még talán fel sem fogtam, hogy vége. Aznap még Pesten aludtam , barátnős kibeszélős este, még tart az a jó érzés, hogy 

„jókor vagy jó helyen” és ez most a s legszorosabb értelmében. Nem az, amikor egy jó lehetőséget kapsz, hanem amikor zen vagy legbelül, mert mindent a kezedben tartasz, jó napokat hagytál magad mögött, boldog vagy, mindened meg van, amire pedig vágysz, azért van lehetőséged küzdeni. Ezek a „jókor vagy jó helyen”-feelingek sokszor nem folyamatosak, de az egyik legjobb érzés.

Aztán másnap reggel már egyedül mentem ki Kelenföldre. Sütött a nap, a cukrászdás kávémat szorongattam, miközben r’n’b zenék szóltak a fülemben. Budapest mindig kedves a számomra, talán ez a néhai légyott a tökéletes recept, sosem ismerem ki teljesen, és mégis a legszebb oldalát mutatja. Másfél óra zötykölődés után sem fogtam fel, hogy megint egy válaszút elé ért az életem. Igen, 2016-ban nagy változásokat jósoltam magamnak, és bár szeretem a változásokat, ezek nekem is kihívások. Három napig magamba gubóztam és vártam. Vártam valami jelre, vagy isteni sugallatra, nem tudom; bármire, ami kizökkent. Aztán egyszer csak jött – és bár nem először – de én elutasítottam. Kényelmes a komfort zóna? Hát persze. Én egy tökéletes utat szerettem volna, úgy, ahogy én azt megálmodtam, de ki tudja, hogy olyan van-e és jön-e felém?

Egy gyors telefon után megkaptam a fejbekólintást a saját személyes VIP klubtagjaim egyikétől, akikre bármikor számíthatok. Sosem tudhatod, hogy lesz tökéletes lehetőség. Végülis ha máshonnan nézed, akkor a kis nehézségek csak a javadra válhatnak. Így végül sikerült elfogadnom a lehetőséget és bár nem 100%-osan az, amit szerettem volna, de 3 nap múlva már útnak is indultam Lyonba, Franciaországba hajóra dolgozni. Puffogtam néha, hogy a kevésbé szeretett németet kell használnom (aztán mint kiderült, inkább a franciát kellene, ami full új), aztán beláttam, hogy ennek így kellett lennie. Lehet, sőt szinte biztos, hogy lett volna később is lehetőségem jönni, talán úgy, ahogy én szerettem volna. De végülis mire vártam volna? Mire várunk? A végkifejlet szinte ugyanaz, én meg már egy hetet túléltem itt. Teljesen más rendszerben, mint ezelőtt, teljesen új emberekkel, új cégnél.

Várhattam volna még, de most már örülök, hogy akkor visszahívtam ezt a lehetőséget – szó szerint. Megint van miből építkezni, van honnan hova menni, erőteljesen kilépni a komfortzónából – mert a hajózás már csak ilyen.

Harminc emberrel élni a munkahelyeden, együtt enni reggel, délben, este, szinte egy légtérben aludni – pláne, hogy ha két másik nemzetiségűvel hoz össze a sors és #trustme ők nem olyanok, mint ahogy az olasz tréningen írtam: kevésbé nyitott emberek, begyöpösödött aggyal, kialakított szokásokkal, ahová újként beférkőzni nem könnyű. De ez már egy másik történet… :)

 FACEBOOK | INSTAGRAM | TWITTER | G+ | ASK.FM