UTAZZ VELEM: TOURNON & VIVIERS

A mostani útjaink még eléggé „szezonkezdősek”, így legtöbbször hétvégi útjaink voltak, ami annyit jelentett, hogy szombat délután megjöttek a vendégek, ettek-ittak-buliztak, másnap ebéd után pedig le is léptek. Aztán volt olyan is, hogy csak egy-egy vacsorára jöttek, olyankor elmentünk Lyon-on belül egy kört és ennyi volt a nagy hajókázás. Most már szintet léptünk és 5 napos útjaink vannak: Lyontól Avignon-ig és vissza. És oda. És vissza. Ezek 5-5 naposak, végre német vendégekkel – mert hát a franciát még mindig nem beszélem, és ezzel a tempóval maximum a következő évezredre tanulok meg, de hogy őszinte legyek ez most nem a legnagyobb célom.

Lyon után Tournon városában álltunk meg, amiről már osztottam meg egy kis szösszenetet Facebook-on, eléggé elment a kedvem a helytől, kezdve a homelessektől egészen az elveszett pulcsikámig (amit persze megtaláltam visszafele, rég örültem ennyire bárminek is). Még kávézni sem mentem el, de ahogy már említettem, Franciaországban még nem nagyon ittam jó kávét – sajnos. Talán, de tényleg csak talán, 2 éve, amikor Párizsban jártam…

Viszont a tegnapi napon Viviersbe értünk, ami egészen pici, csak a hajókon lévő turisták járják, a várhoz vezető úton egy lélek sem volt szinte. Talán ezért is jó a hajós munka, mert olyan helyre jut el az ember, ahova turistaként biztos nem jönne – hiszen lényegében nem is tud a helyről. Kicsit olaszos érzésem volt a kis utcácskáktól, sikátoroktól, a néhol felbukkanó random színvilágtól (rikító cserepek, de nagyon bejöttek :)). A várból való kilátás gyönyörű volt és akkor nagyon is jól esett a lelkemnek. Bár bennem volt a félsz, hogy innen aztán egy kis széllökés le is dobhat, mégis ott ültem vagy fél órát. Ezért már megérte kimenni, de még mennyire! Nincs is jobb elhagyni az úszó szállodát, ahol ráadásul laksz is. Feltöltődve, 2 óra telefonálás után jöttem vissza, pontosan vacsorára.