FOGJUNK ÖSSZE! - #BLOGGERWORLD

Kicsit későn vettem észre Niki felhívását, de úgy alakult szerencsére a szombat délutánom, hogy van egy szabad órácskám Marseilleből Avignon felé vonaton írni. Fontos megjegyeznem, hogy itt vagyok, mert a felhívás során a blogger viszályok is felmerültek, amit ezzel az egyszerű földrajzi koordináta változtatással le is tudtam: messze kerültem nem csak Magyarországtól, de a hazai bloggertársadalomtól is. Egyébként sem folytam bele sosem, azt hiszem a személyes jellegű blogok írói azt a csodálatosan szép szimbiózist tudják felmutatni, ahol mindenki egyedi, mindenkinek saját gondolata van, mert hát nem élhetjük egymás életét. Nincs mit szponzorálni, az életemet én szponzorálom, a blogra kerülő minden egyes betű mögötti tartalmat nekem kell kreálnom, nincs ki versenybe szállhatna bármiféle összehasonlítás során.

Az a világ azért is annyira távoli, mert rettenetesen tárgyiasult dolgokról kell vitatkozni, meg anyázni, ahogy sokszor olvastam. Nem tudnak örülni egymás örömeinek, egy idő után aztán csak klónoztatják magukat és a tárgyak paneldzsungelében kapaszkodnak hol az egyik, hol a másik indába. Tarzan is megirigyelhetné.

2000 km-rel arrébb már az internet sem ugyanolyan, és az időm is leszűkült. Sokszor nem tudom megnyitni az olvasott blogjaimat, mert a rendszer letiltja a webhelyeiket, vagy szimplán nem jut időm végigpörgetni hatmillió posztot a Facebookon. Sokszor a gépemet sem kapcsolom be, pedig ez a kis dolog az, ami miatt úgy érzem, hogy még a körforgásban vagyok.

Anno a blogindítás nekem egy új lépcsőfok volt, méghozzá a webnaplóírásból való kilépéshez segített. Ahogy léptem egy nagyobb világba, ahol bárki elolvashatta a blogomat, úgy léptem egy lépéssel a saját életem elé, hiszen a webnaplóban a saját életem szinte minden apró mozzanatát írtam meg egy viszonylag szűk körnek, akik közül – mint kiderült – még most is sokan követnek (ezer hála nektek, mert bár személyesen nem ismertek, de néha úgy érzem, hogy meztelenre vetkőztem előttetek). Talán pont ők tudják a legjobban, hogy honnan jöttem és hol vagyok most.

Szóval kaptam egy hatalmas adag virtuális embercsoportot magam köré, aki a folyamatos kommenteléssel, figyelemmel sokat segítettek kis életutam egyengetésében. Az életmódváltós webnaplóm során nagy húzóerő volt, hogy sokan egy cipőben jártak velem, vagy csak szimplán fogták a kezemet és néha seggbe rúgtak.

Ahogy múltak az évek már éreztem, hogy kinőttem azt a kis helyet, így jött a blogolás, mint egy új kihívás, ahol nem lehet szimplán leírni, hogy mit csináltam egy nap – vagy kurvajó stílusban – de azért nem mindennap! Tartalmat kell előállítani és akár valódi személyekkel is lehet ismerkedni, akik nem nicknév alatt futnak, bár félre ne értsetek még most is tisztelem a nickneveseket, sokakat megismertem a valódi nevük alatt is, sőt az egyik legjobb barátnőm is a webnaplóm alapján ismertem meg.

Az elmúlt bő két évben, mióta a blogom él rengeteg embert ismertem meg. Nem csak bloggerekkel, de olvasókkal, akiket motiváltam, inspiráltam és emiatt én is hatalmas erőt meríthettem ezekből a levelekből/beszélgetésekből. Sikerült több bloggerrendezvényre is eljutni, miközben a személyiségem is fejlődött rengeteget.

Bár néhány ajtót tudatosan bezártam az olvasók elől, jó sok nyitva maradt még . Az írás által kívülről nézhettem a történteket, sikerült lezárnom rengeteg mindent, voltak nagy lelkibazdmegolások, amik csak sejtették, hogy nagy gáz, de a blog segítségével sikerült talpra állni és még erősebben folytatni az utat. A küzdelmeim soha nem értek véget, hiszen ilyen az élet és én nem szeretnék kiszállni a ringből. Az új élményeket is mind-mind belevezettem a blogba, egy személyes filmsorozatba, ahol a nézőim ti vagytok és a régóta dédelgetett álmaimba kalauzolhatlak el titeket. 6 évvel ezelőtt ilyesfajta életről álmodtam, és kiköveztem a saját utamat. Imádom visszaolvasni a posztjaimat, mert hatalmas fejlődést látok felfedezni benne. A közeli barátaim is megerősítenek sokszor, hogy a személyiségfejlődés mellett a blog is együtt fejlődött velem. Az első posztok és maga a külalak is totál kezdő volt, de azóta feltornáztam magamat egy szintre és innen bizony szép a kilátás!

A blogolás elkezdésével nem csak én változtam, de a szokásaim is: én is olvasóvá váltam. Előtte valamiért idegenkedtem a blogvilágtól, mert nem találtam egy rendszert, ahol egyben tarthattam volna a blogokat – és sok sajnos most is eltűnik a szemem elől – de rendületlenül olvasom a szembejövő posztokat és a szabadidőm nagy része ezzel telik. Na meg a hozzájuk kapcsolódó social media, legfőképp az Instagram, ami beszippantott, de javarészt a Facebookot is leginkább már csak cikkolvasásra használom a szimpla messenger adta üzenetküldési lehetőség mellett.

A nagy magyar bloggerközösség tagjának sosem éreztem igazán magamat, inkább egy csoport volt az, ahol egy csoport-feelinget megéltem és ahonnan szívesen szemezek is. Így leginkább az ebben a csoportban megjelenő bloggereket követem, a fent említett Instagramon pedig a képi világot követem, legyen az blogger vagy sem. Ha már itt tartunk, akkor motivációt is sokszor kaptam egy-egy cikk olvasása közben. Folyamatosan új motiváció-ingerekre van szükségem, mert sosem lehet tudni, hogy kitől tudunk ellesni egy-két jó dolgot az életben. 

A blogolás sok mindenre kihatott az életemben, de reálisan a két talpammal a föld felett mondhatom azt, hogy ez attól függetlenül egy fél világ a saját életünkön belül. Nagyon örülök, hogy részese vagyok (mint ahogyan ennek a felhívásnak is), de vérre menő harcra (vagy ahogy félrenyomtam véletlenül: "bérre menő harcra") sosem tudnék menni. Én az a személy vagyok, aki a terem sarkában levő székre ül és csak jókor szólal meg, közben pedig figyel és nem enged senkit sem a háta mögött :) 

1.	Emlékbuborék	5.	Ivett	9.	Metaforaszennyezés	13.	Élményképek
2.	Blithe	6.	bandita	10.	Csak Csináld -Magadért	14.	Wikka
3.	Szoszibeauty	7.	Annie of SelfMade.Black	11.	ManiacGirl	15.	Egy csésze energia
4.	Our Beauty	8.	Anyu tervez	12.	Natussshka

(Cannot add links: Registration/trial expired)

• Next A NYÁRI PALOTA NYÁRON - SZENTPÉTERVÁR
• Previous HURRÁ, NYARALUNK! - SZENTPÉTERVÁR