#ANAPBLOGGERE II.

Egyre nehezebb aktív maradnom a blogger világban, a social media felületeket sem tudom frissíteni annyira (pedig imádok az Instagramon szörfölni), de egy jó beszélgetős posztra mindig kapható vagyok :) A Magyar Bloggerek és Blogkedvelők egyre növekvőbb csoportjában másodjára indítottuk el a #napbloggere játékot, ahol a napokban (szerdán) lehettem én a Nap Bloggere. Az előző poszt itt elérhető, most pedig vágjunk is bele!

Zsuzsanna: Szia! Nagyon sok, szép helyen jártál és nagyon sokat tudnék kérdezni az utazásaidról de most mégis: Melyik a kedvenc kávéd? Van-e törzshelyed (kávézó?) Köszi

Régebben szerettem a megbolondított kávékat, sokféle ízesítéssel, aztán néhányszor csalódtam, így visszaálltam a kedvencekre: cappuccino vagy latte macchiato. Törzshelynek mondhatom otthon, Veszprémben a Tizen1 kávézót, ahova imádok járni: egyszerűen feltölt maga a hely és persze isteni kávét készítenek a srácok!

Grafostylist Natulcien: Szia. Mi az utazás top listád első 3 helyezettje,ha bárhova mehetnél jelen korban,múltban,jövőben és fantázia világban?

A múltba egy-egy napra mindenhova elutaznék: háborúkba, az ősemberekhez, ókori Rómába, Kleopátrához… Ezért is szeretek utazni, mert ezek olyan dolgok, amik akkor és ott voltak, és a jelenben is csak egy helyen lehetnek. A földhöz ragadt bak énem viszont a jelent választva ezt a három helyet tűzné ki a listájára: 1. USA, 2. Japán, 3. Ausztrália. Amerikában már jártam, de visszahúz a szívem, a másik két hely pedig annyira más világ, hogy szimplán látni és érezni akarom az ottani feelinget :)

Diána: Szia Nati! :) Az én kérdésem az lenne, hogy így visszagondolva hol érezted magad a legotthonosabban, a legjobban? Valamint, hogy szerinted mennyire lehet az utazások során olyan barátságot kialakítani, ami egy életre szól (külföldiekkel) vagy legalább is nem csak fél évre - egy évre "szól"? :)

Legotthonosabban Amerikában és Oroszországban. Amerika nagy szabadságot adott, az én életvitelemhez tökéletesen illene New York vagy L.A. forgataga. Ha város lennék akkor ez a kettő, ötvözve Szentpétervárral. Pétervárban ott van minden, ami egy fiatal, örökmozgó lányt érdekelhet, kultúra, szórakozás a köbön! Nem mellesleg a barátom ottléte is sokat lendít a dolgon, hiszen ott ismerkedtünk meg :)

Veronika: Mi a legemlékezetesebb dolog, ami a hajózások során történt veled idáig? :) (persze, csak ha van ilyen)

Ezen a kérdésen már gondolkodom már egy ideje. Kiemelkedő dolgot nem tudnék mondani, vannak jó pillanatok, kedves gesztusok, amik kicsit kiemelkednek a többi közül, de igazán emlékezetes maximum az, amikor leszállok a hajóról :D Egyébként kicsit végiggörgetve a gondolatot eszembe jutott az előző karácsonyi hajózás, amikor életemben először Amszterdamban jártam a hajózás miatt. Amszterdam istenkirály hely és bár nem volt túl sok időnk, nagyon vissza szeretnék menni :)

András: Van olyan hely a világon, ahová soha nem szeretnél eljutni?

Ami leginkább hajt engem az utazásnál, az a kíváncsiság, méghozzá a különböző kultúrák, országok irányába. Nem tudnék olyan helyet mondani, ahol nem érdekelne legalább egy dolog. Minden helynek vannak negatívumai, de vannak olyan eltérő dolgok, amik mégiscsak izgatják a fantáziámat, ezért nem tudnék nemet mondani egy felkérésre sem :)

Andrea: Gondolkodtál mar azon, hogy óceónjáró Karib útvonalakra is jelentkezz? Ha igen melyik útvonal lenne az, amelyikre a legszívesebben mennél es miért? Ha nem akkor meg az miért :D  

Természetesen gondolkodtam már rajta, és vagy Amerika partjaihoz mennék, vagy Ausztrália környékén hajóznék (igazából tök minden, utazni akarok és kész :D). De annyira komolyan mégsem, hogy jelentkezzek. Ezeken a hajókon 5-8 hónapos szerződések vannak, amik egyrészt rettenetesen fárasztóak szabadnap nélkül, másrészt kijutni sem olcsó mulatság (oltások, repjegy, lehetnek előfeltételek is, mint biztonsági tanfolyam, ami szintén nem olcsó). És persze még egy döntő szempont: a barátom. Hiába a távkapcsolat, Európa azért még bejárható repülővel, másik kontinens, vagy éppen az óceán közepén net nélkül tengődni nehéz lenne a kapcsolatot tartani.

Andrea: Hol látod magad 5 év múlva?

Szeretem ezt a kérdést, mert én is ezt szoktam feltenni másoknak :D Válaszolni persze nem tudok értelmesen, mert ha azt nézem, hogy 5 évvel ezelőtt mit gondoltam, hol leszek, háááát. Álmomban sem gondoltam volna, hogy hajózni fogok, kések az egyetem elvégzésével és a barátom afrikai lévén Péterváron lakik. Öt év múlva 29 leszek: remélem megtalálom a helyem a világban (földrajzilag), lesz egy vállalkozásom, amit imádok csinálni és addigra össze is kötjük az életünket Jay-z-vel :)

Lynnie:  Szia Nati! :) Hogyan találtál rá erre a hajós munkára? Pontosan mivel foglalkozol? Nem volt benned félsz a munka kapcsán? Milyenek az életkörülményeid a hajón? Nem szenvedsz hiányt semmiben? :)

A hajós munkát egy barátnőmön keresztül ismertem meg, amíg én Spanyolországban dolgoztam 2 éve. Egy évvel később pedig én is belevágtam a „nyári szünetben”. Stateroom attendant vagyok, aka szobalány. Nem volt bennem félsz, kíváncsi voltam milyen ez a fajta élet, és persze nem tagadom, hogy a pénz is nagyon motivál(t). A hajós körülmények számomra nem teljesen ideálisak, de nem mondanám rossznak. Ami sokszor hiányzik az a normális internet és némi magány :)

Enikő: Szia! Elképesztő mennyit utazol, és gondolom még mindig rengeteg terved van. Mit gondolsz meddig tudod folytatni ezt az "életmódot", tervezed hogy egyszer letelepszel valahol huzamosabb időre (örökre??) vagy elképzelhetetlennek tartod?

Szerintem még csak most kezdődik a nagy utazások korszaka :D Viccen kívül a következő 4 hónapra 4 utam van betervezve, alig várom, hogy november legyen :) Az utazást sosem szeretném abbahagyni, próbálom úgy alakítani a dolgokat, hogy sokszor tudjak majd utazni. Persze tervezem a letelepedést, de ez eléggé bonyolult és még konkrétan nincs ötletem, hogy hosszútávon hol tudnék élni. Szeretnék családot, szeretnék egy lakást, ahol minden reggel kiülhetek az erkélyre kávézni, és ezekhez kell egy konkrét földrajzi koordináta :)

Enikő: Nemrég írtál egy posztot, amiben a 18 éves kori önmagadnak fogalmaztál meg jótanácsokat. Ennek a folytatásaként kíváncsi lennék arra, hogy milyen útravaló tanácsot adnál mondjuk az 50 éves önmagadnak? :)Hogy áll a "My Fitness Journey" projekted? Tart a lelkesedés és a kitartás? Hogyan motiválnád és milyen tippeket adnál azoknak, akik szeretnének nyelvet tanulni, de nem a hagyományos "iskolapadba beülős, magolós módszerrel"?

Köszönöm Enikő a kérdéseket, így megspórolok egy posztnyi helyzetjelentést :) :D 50 éves kori önmagamnak azt tanácsolnám, hogy addig csináljon valamit, amíg élvezi. Ha vannak lehetőségei, akkor használja ki, mert attól, hogy 50 éves még nem állt meg a világ! Sőt! Utazzon még többet, élje meg a pillanatokat a szüleivel, gyerekeivel és legyen kiegyensúlyozott élete.

A My Fitness Journey projekt halad a maga útján, a hajóváltás nem tett jót, ez a környezet sajnos nem a szívem csücske, így kellett három hét mire visszarázódtam (ez persze azzal járt, hogy nem edzettem, csak kábé háromszor, továbbá a kajákra sem figyeltem). Viszont a héten új rendszert állítottam fel és működőképes, haladok az utamon, hamarosan szeretnék majd beszámolni a sikerekről :)

Nyelvtanuláshoz ajánlom a Memrise alkalmazást, pluszban a youtube-ot, ahol rengeteg csatornát lehet nézni, ráadásul abban a témában, amit szeretünk. A legjobb tanulás persze, ha anyanyelvi emberekkel tudunk kommunkálni, extra tipp: a célországban!

Mónika: Szia Nati! Esztétikai öröm a blogodat megnyitni! Hogyan határoztad el, hogy saját domainnel vezeted a blogod? A visszajelzésekből hogy látod: kik az olvasóid? További sikereket kívánok!

Nagyon szépen köszönöm :) A saját domain egy újabb lépcső volt a blogolásban. Évekkel ezelőtt kinőttem a webnaplóimat, így jött a blog, majd egy kicsit professzionálisabb hatást szerettem volna a domain-nel. Több, mint hobbi, az én kis világom, és a domain-névvel együtt a blog neve is változott A cup of my life-ról Natussshka-ra. Az olvasóim főként 20-as nők, de szerencsére mindkét nem és persze minden életkor képviselteti magát, hiszen nem egy főleg nőknek szóló blogot vezetek. 

Liza: hogy tudsz mindig ilyen pozitív maradni, és ilyen erőt sugározni a bejegyzéseidből? :) hogy bírjátok pároddal a távkapcsolatot, mikor fogtok találkozni? hogy képzelitek el a jövőt, akartok együtt is utazgatni? :) 

Örülök, hogy ilyen pozitívnak tűnök, a blog pont azért jó, mert még ha rossz is az adott helyzet, írás közben magamat is okítom a továbbiakról, így végül minden negatív helyzetből próbálom a pozitívat kihozni :)

A távkapcsolatot bírjuk, bár én most eléggé nyafogósra vettem a dolgot, ahogy jön a hidegebb, összebújós idő, én is kismacskává változom és nyávogok :D Találkozni körülbelül decemberben tudunk majd, hosszabb időre megyek szerencsére, van mit bepótolnunk. Szeretnénk majd együtt utazni, aminek lényegében csak a papírok akadályoznak, hiszen neki nehezebb és hosszabb procedúra egy-egy vízum beszerzése.

Zsófi: Hogy éreznéd magad, ha bármilyen okból le kellene mondanod a kávéról? :D

Őszinte leszek: mondtam le a kávéról saját magamtól :D Mert hogy mégsem annyira jó, blabla, de végülis hülye lennék nem élvezni valamit is az életben. Szóval biztosan hülyét kapnék, ha többet nem mehetnék kávézni. Ennyi öröm kell az életben :D

Niki: Hogy kezdődött az egész utazás dolog? Hova utaztál először? Mi hajtott tovább? Ha már csak egyetlen helyre utazhatnál, melyik lenne az? 

A család mindig is utazott, a legelső hely a nagymamám volt Belorusziában: 1 napos autóút, amit még legalább hét-nyolcszor megtettünk. Apukám is szeret utazni, sokszor nyaraltunk és amúgy is: utazni atomkirály dolog! Ha egyetlen helyre mehetnék, akkor szétszakadnék. Szóval inkább azt mondom, hogy a barátommal bárhova :)

Bandita Kezem Nyomán: Ha soha többé nem utazhatnál, hol szeretnél élni?

Na paff, ütős kérdés :D Egy nagyvárosban keresztezve Pétervárat és New Yorkot. Lehet, hogy maradnék Pétervárnál :)

Ágnes Hanna: Mennyi volt a legtöbb idő, amit kávé nélkül töltöttél? Szerinted kávé a koffeinmentes kávé? Ha csak egy közösségi oldalt használhatnál, melyik lenne az? Ha egy kütyüt használhatnál, melyiket választanád és miért?

Emlékeim szerint körülbelül másfél-két hétig tartott a kávémentesség és talán írtam is róla a blogon :D És a koffeinmentes kávé is kávé, sőt én azt iszom reggelenként. Nem kávéfüggő vagyok, hanem kávézásfüggő: imádom azokat a hosszú perceket, amiket vagy magammal,vagy olyan emberekkel tölthetek, akikkel szeretném. Egyébként sok ember nem tudná megkülönböztetni a decaf kávét a rendestől, hiszen sokszor ízre nem lehet megmondani (ezt még másfél éve egy kávégyári látogatáson tesztelhettem: persze nem találtam ki, melyik volt a koffeinmentes kávé :))

A kedvenc közösségi oldalam az Instagram lenne az egyetlen: imádok fotókat nézegetni és magam is szeretek fotózni. Ráadásul csak azt látom, amit szeretnék, így kevés a felesleges 

dolog (kivéve a hülye reklámok persze).

Az egyetlen kütyü a telefon lenne: szeretek internetközelben lenni, hiszen így tartom a kapcsolatot sok emberrel, másrészt minden van benne, ami jól jöhet: hívás, kamera, és zenét hallgatni is tudnék vele. De gondolkodom egy tablet beszerzésén, lehet, hogy két hónap múlva már mást válaszolnék :)

Köszönöm a kérdéseket, öröm volt megválaszolni őket, és talán még jobban megismerhettetek :) Szóval igen, én egy utazásmániás, kávészerető hajón dolgozó lány vagyok :D 

• Next A CUP OF AUGUST&SEPTEMBER
• Previous RHONE-RÓL A DUNÁRA - HAJÓVÁLTÁS