LIFECOACHNÁL JÁRTAM

25 vagyok. Közelebb a 30-hoz, mint a 20-hoz (és azt hiszem ez nem is fog változni). Van egy diplomám, beszélek is 1-2 nyelvet, a lehetőségeimmel próbálkozom élni, utazom, felfedezek, mégis egy kérdés lebeg előttem hónapok óta:

MI A SZ@RT KEZDJEK AZ ÉLETEMMEL?

Sok minden érdekel, mégis úgy érzem, hogy 7-8 éves munkatapasztalattal sehol sem vagyok. Merre induljak? Mibe vágjak? Tipikus Y-generációs probléma? Vagy szimplán csak kiestem a nagy világba az egyetem kényelmes, korlátozó világából (vagy legyen ez akár csak a középsuli is, bármi ami biztonságot adott az életben). Múlt évben már „pánikoltam”, hogy mit kezdek majd diplomával a kezemben, mert azért nem szívesen adnám fel a mozgalmas és utazós életemet, de azért na.

Azt persze érdemes lefektetni, hogy nemhogy 25 évesen, de 40 évesen sem gáz, ha az ember nem tudja, hogy mit akar csinálni az életével, mivel foglalkozna. Próbálgatni lehet, a puding próbája az evés ugyebár.

Körvonalazódni látszódott egy következő „projektem”, így a lifecoachingolást pont aznapra időzítettem, amikor minden eldőlni látszott. Egy-egy ilyen válaszútnál  szerintem jó már úgy érkezni az elágazáshoz, hogy van egy kezdőcsomagunk, amivel aztán tudunk ügyködni, nem pedig pánikolni, hogy végülis mi lesz most?! Azzal baromi sok időt és energiát lehet veszteni, teljesen feleslegesen.

Délután kettőkor toporogtam Budán egy kellemes lépcsőház előtt, ahová a life coachingolásra érkeztem. Erikát blogos körökből „ismerem”, nagyon szimpatikus volt már a blogja alapján is, így aztán nem sokat gondolkodtam azon, hogy hozzá menjek-e. Azt azért tisztáztuk az elején, hogy a life coachingolás az nem ráolvasás, meg hókusz-pókusz, meg hasonló finomságok, hanem az általam és magam felé elvárt kis kezdőcsomagomat készítjük el, vagy legalábbis kezdjük el.

Másfél órába nehéz belesűríteni több kérdéskört, az élet sok területén lehetnek defektek, amik javításra, fejlesztésre szorulnak, így én is próbáltam szó szerint ledarálni életem előző 4 évét, hogy végül abból kihozzunk valamit a következő projektemre. Ez egy nagyszerű lehetőség, és bár volt egy „mi lesz, ha nem jön össze” verzióm, szerencsére azt most félrerakhatom és koncentrálhatok arra, hogy egy nagyszerű helyen töltsek el néhány hónapot  és fejleszthessem az adott életterületeket, amelyeken defektesnek érzem magam. Igazából tudnám szimplán élvezni, utazgatni, de akkor „csak” lenne néhány hónap jó dolgom, én viszont most meg akarom válaszolni a fenti nagy kérdést.

A life coach biztosan nem fog tippeket adni, vagy azt ismételgetni, amit a barátoktól vagy a családtól hallasz. Volt szerencsém múlt év végén néhány alkalmas coachingoláson részt venni és akkor is inkább motivációt és saját magam által kitalált mankót kaptam, amivel aztán lavírozhattam tovább. Viszont egy személyes találkozás nálam még több motivációt ad, ezért is választottam inkább ezt a lehetőséget Skype-olás helyett. Ráadásul én nagyon úgy éreztem, hogy az első perctől kezdve egy hullámhosszon voltunk Erikával, teljesen önmagam lehettem, szabadon jártathattam a számat (még ha néha ki is csúszott egy-egy bazdmegolás).

Egy-egy ilyen konzultáción a legjobb, hogy saját magunk formáljuk meg a kérdéseinkre kapott válaszokat. Még ha lenne két ugyanolyan probléma is, biztos, hogy nem ugyanúgy lenne megoldva, hiszen mindenki más. Én tipikusan a mindent leíró, határidőnaplózó (oh, régimódian), to do listákat író személy vagyok. Szeretek tervezni, szervezni, minden nagyobb utazásom előtt egy hatalmas projektnaptárat csaptam fel a falamra,ahol jegyeztem minden fontos dátumot, találkozót stb.

Ezt a módszert vezettük rá lényegében a mostani helyzetemre is. Nekem megnyugvás az, ha le vannak írva a dolgaim, tudom, hogy még mit kell pontosan csinálnom, milyen lépések állnak előttem, miféle mankókkal jutok el a következő pontig.

Másfél óra után úgy éreztem, hogy amiért jöttem azt megkaptam. Nem találtam ki, hogy én holnaptól utazóblogger leszek és némi varázslat után már repülőgéppel a seggem alatt libbentem ki az irodából; nope. Lett egy cuki kis start-csomagom: lettek végre határidők, programok, teendők, amik eddig a hajós munka miatt nem voltak. Teljesen feldobódtam és sziporkáztam az azóta eltelt egy hétben is.

És hogy mi történt az elmúlt egy hétben? Sikerült felvázolnom azokat a területeket az életemben, ahol változásokat szeretnék. Kerestem hozzájuk anyagokat, amik szerint javulhatok, fejlődhetek, vagy például szimplán csak elkezdtem ismét edzeni, mert mondjuk nem 12 órát dolgoztam heti hét napon. Elkezdtem visszatalálni a hobbijaimhoz, elkezdtem kialakítani egy napi rutint, ami megállja a helyét a következő hónapokban is. Vettem könyveket, kinéztem néhány előadást, ami érdekelne és vinne előre.

Mivel az egészség is egy igen fontos terület a fejlesztendő dolgok közül, ezért a nekem legjobban bevált „mindent leírok, mérem a változásokat”-módszert szedtem elő, amivel a korábbi években is sokat tudtam haladni és formálódni.

Ha elakadtál az életben, vagy egy-egy életterületeden nem tudod, hogy mihez kezdj, akkor ajánlom a life coachingot! Sokszor egy-egy ilyen beszélgetés szimplán ki tud mozdítani a kis gödörből, amiben az ember van. Rengeteg motivációt és inspirációt adhat, ha valaki teljesen más szemszögből közelíti meg az adott problémát és olyan kérdésekkel bombáz, amit eddig még nem is hallottunk, de mégcsak nem is gondoltunk rá.

Hegedüs Erika lifecoachot ITT tudjátok elérni, bátran ajánlom én nagyon jól éreztem magamat! :)