HONNAN LESZ KARÁCSONYFÁM?

Szeretek az ablaknál állni, miközben forr a vízforralóban a víz, amit legalább tízen használunk. Felesleges lett volna venni szobánként, napi 2-3 alkalommal pont elég kicsoszogni a közösségi szobába. Általában ezzel kezdem a napot: felszerelkezve egy nagyobb (tea) és egy kisebb (kávé) bögrével csattogok ki, töltöm tele a forralóedényt, rárakom, ON gomb bekapcs, én pedig megyek az ablakhoz. Mindig az ablakhoz megyek, egyszerűen jó kinézni abban a 3-4 percben, míg elkészül a víz.

Az első gondolatok között általában csak annyi van, hogy biztos hideg van kint, de szerencsére még meleg helyen vagyok és már párosítom a meleg cuccaimat, hogy mit mivel. Aztán meg csak nézem az embereket. Jönnek, mennek. Hjé, az a feka srác a fitness clubból, egyszer tőle kértem segítséget. Emlékeztet valakire nyárról… Aztán látom menni a diákokat a koliból, mindenki siet, de én szerencsés vagyok, mert nem vitték túlzásba az órarendünket, így a 10.45-ös kezdés pont ideális.

Aztán szombaton már este készültem a teámhoz. Írni kéne valamit, és bár más terveim voltak, most mégis erről írok. Kimentem vizet forralni és szokás szerint mentem az ablakhoz. 7 óra után már az utcák is csendesek szombaton. Ki van világítva az utca, egy-két ember lézeng csak. És ott a hó. És karácsonyi hangulatom van. 5 másodperc után megvilágosodom: azért nincsen idejében karácsonyi feelingem, mert nincs hó? Tényleg ennyi lenne az egész?

Látom, ahogy az apuka megy a gyerekeivel, szánkózni lehet (de rég szánkóztam), sőt hóembert is lehet építeni. Annyira gyerekes ez az egész, de már ezt is felírtam a bakancslistámra, mert most az egyszer ez idejében karácsonykor összejöhet. December 24-én, amikor majd még egy számmal növelem az elfújandó gyertyák számát a tortámon. Már ha lesz tortám. Már ha lesz karácsonyom?!

Kicsit megijedtem ennek a gondolatmenetnek a végén, és vadul kezdtem összeszervezni egy esetlegkarácsonyt. Mi valamennyire tartjuk az orosz karácsonyt is, de a karácsony az 24.-e. Persze örültem a fejemnek, hogy egyszer végre itt nem karácsonyra esik a szülinapom, de akarok karácsonyfát, na meg ajándékokat. Persze adni. De kinek adok? Honnan lesz fám? Majd a JOY weboldalán talált fa/papír/izzósoros karácsonyfákból alkotok valamit?

Hogyan csinálok pulykát, amikor nincs sütőm? Ki fog eljönni? Összedobjuk a pénzt és majd én megcsinálom a kaját? Aztán mi lesz, énekelünk? Huuhhh, inkább ne, borzalmas a hangom. Mindenesetre lesz kartonkarácsonyfám. Ez már megnyugtató. Sőt a családi recept alapján készülő Öcsi kedvence sütit is megcsinálom, mert ahhoz nem kell sütő sem. Mézeskalács? El lehet felejteni.

Szóval ideért, méghozzá elég korán hozzám is a karácsonyi hangulat. Egyszer végre idejében, erre fel új családot kell keresnem, szóval nagyon ígéretesnek, viccesnek, elgondolkodtatónak ígérkezik a next X-mas.  De a karácsonyfára már kell keresnem megoldást, mert az tuti, hogy nem akarom egy fa-alakú autós-illatosítót felragasztani a falamra karácsonyfa címén. Aztán max eszem csirkét, mert az egyébként is dájet.

Aztán már csak az a kérdés, hogy végülis az itteni igazi karácsonykor mi lesz? Mindenki be lesz izgulva, én meg elég hülyén fogom érezni magamat. Pedig ismerem azt a január eleji feelinget is, mert nekem még akkor is karácsony szokott lenni.

A végén úgyis csak egy kérdés fog foglalkoztatni: honnan lesz karácsonyfám?

FACEBOOK | INSTAGRAM | TWITTER | G+ | ASK.FM