MFJ - LELKIBAZDMEG?

Hömm. Ma két hete álltam neki, fogtam bele újra, indultam neki, vetettem bele magamat. Két hét kellett ahhoz, hogy egy kisebb hullámvölgy betaláljon, hát tessék. Welcome to my life. Már vártam, és le kell szűrni a konklúziót: annyira erős még nem vagyok, hogy mindennek ellen álljak. Amikor ez a leszarom-feeling jön és lát, és sajnos néha győz is, akkor a kis hangocska a fejemben, ami mondja, hogy szard le, csináld normálisan, az egyre halkabbá válik. Hallani hallom, csak leszarom. Upsz. ez az igazság.

Így bánatomat mondjuk nem csokoládékba, vagy chipsekbe fojtottam, hanem szimpla egyszerűséggel cornflakesbe és joghurtba. De mondjuk ki: nem egészséges mennyiségben. Elvesztettem egy időre a kontrollt, de valljuk be még így is vissza lehet hozni egyenesbe a kis kocsinkat. Az én kontrollom az, hogy írom szorgalmasan a kajáimat, mert nem vagyok csirke-rizs-queen, nem is leszek. Így az, hogy leírom és számolgatom a kcal-kat az vezet annyira az úton, hogy ne toljam le magam a szakadékba. Kedd óta nem írtam normálisan, és bár nem úgy kell elképzelni, hogy én akkor most degeszre ettem magamat mindennap valami szarral, de tegnap betelt a pohár.

Kicsit mondhatnám lelkibazdmegolósnak is a dolgot, ugyanis órákon át fetrengtem az ágyban, csak a guggolásokra keltem fel (mert igenis, azt le kell tolni, mert használ, meg amúgyis), de amúgy semmi másra. Hja, a cornflakesre. A kaja mellett a vízivást sem vezetem az applikációban pár napja, ami szintén nem jóóóóóó. Mondjuk ott nincsenek problémák, megszoktam, hogy inni kell, de mondtam már, hogy szeretem levezetni a dolgokat, nem? :)

Mérlegre mertem állni, és bár a tegnapi zabálás, de mindegy nem keresem a kifogásokat. 1 kg mínuszban, ami elkeserített. Na nem annyira, hogy hagyjam a picsába feladjam az egészet ofkórsz! Anno 1 éve egy hónap alatt 6 kg-t sikerült leadnom. De akkor fegyelmezett voltam. Írni kell, nincs mese! ÉS egy gyógyszertől is megválok, mert nem érzem úgy, hogy kellemes irányba befolyásolná ezt az egész életmódváltósdit.

Amúgy pozitív irányba voltak észrevételezések. Attól még, hogy a mérleg nem lett éppen kebelbarátnőm, a tükör annál inkább, meg mondjuk az érzés, hogy a kabát nem feszül annyira. Amolyan „jobb rád nézni” – mondhatnám én magamnak.

Talán már említettem, hogy az alkoholba fojtott bánatomat is másnak ajánlom már, mert nincs alkohol, amibe belefojthatnám. Pontosabban én térek ki előle, kábé 7 hete. Úgy érzem, hogy már egy alkoholos bonbontól is könnyen becsípnék, arra talán volt példa, hogy a csokimúzeumban vettem egyet kábé 1 hónapja. Egyébként csak az elején volt szar így bulizni menni és elutasítani a piát.  Igen, idegesítő tud lenni, ha mindenki részeg és nem éppen abban az állapotban van az ember, amikor mindenkivel kedves tudna lenni. Aztán most már elegen tudják, nem kérdeznek feleslegesen (vodka? – nem iszom –mééééééééééééér nem? – a legidegesítőbb hangon, hiába férfi az illető.)

Mivel aztán a narancsvidéket is szívesebben néztem (volna a tévében, mert sosem néztem), így a sok ivás és nemalkoholozás hatására a narancsligetek is kezdtek elvándorolni, haha. Mondjuk van még mit dolgozni ezen, de a guggolások, meg úgy szimplán az edzések jót tesznek a sokvizes mutatvánnyal együtt.

A tegnapi kis színpadias meghalásom ellenére is jobban érzem magam, energikusabbnak, és könnyebben tolom le magamat bárhova, mondjuk suliba, kondiba meg jól jön a húzóerő, meg akkor meg is kell mutatni, hogy bizony a lányok is tudnak súlyzókkal játszani.

Na most hogy minden kis nyafogást megosztottam veletek, már is jobb, így nincs más hátra mint előre: menni edzeni, jól kajálni, inni, aludni. Szokásos :)