MFJ - NEVER GIVE UP!

Néha kimarad egy-egy nap, amikor még edzés sincs, akkor pihenés van. Utolérem magamat, leülepednek a dolgok, így a rá következő nap annyi minden összegyűlik ismét, hogy biztosan lesz miről beszélnem. Régebben a webnaplóim folyamán általában sosem jelentett jót, ha kihagytam egy napot. Akkor tuti, hogy lelkibazdmegolás és ennek következményeképpen valami nagy pofáraesés volt a dologban. Aztán ment a sumákolás, amit ismer mindenki. Egyébként ez elsősorban magam miatt megy (mármint az írás), így ha senki nem olvasná ezt a fajta kis fit-naplómat, akkor is írnám (és írtam eddig is máshol). Viszont ha már egy-két embert tudok  motiválni vagy egy kis energiát átadni, akkor már megéri ide írogatni :) Az embernek mindig jól esik, ha tudja, hogy nem csak ő szenved :D Ezt saját magamon is tapasztalom.

Viszont van úgy, hogy szenvedni kell, és akarni azt a szenvedést. Persze ez az a fajta, aminek gyümölcséből pálinkát főzöl szívesen falatozol, mert minden egyes verejtékcseppje megéri. Például az a fajta fájdalom, amit nyújtás során végzünk. Nem kellemes, de ahogy egy kis srác mondta vala' még évekkel ezelőtt egy hip hop edzésen: akkor jó, ha fáj. Így addig ülök a kis majdnem spárgámban, amíg szét nem repedek lehetséges. Sokan azt hiszik, hogy a tánc miatt megy ez nekem (mert bár az alkati dolgoknál valljuk be nem mindenki hinné el rólam), viszont meg kell cáfoljam, ugyanis ez a hajlékonyság a taekwondo-s múltamból származik. 

Forrás: Taekwondo News

Jó visszagondolni, akkoriban imádtam csinálni, versenyezni, övvizsgázni. Az első olyan sport – a kipróbált 50 fajta után – amit több évig csináltam. Mindig mondom a kis lelkizőknek, hogy menjenek el edzeni. Pakolják bele a sportot az életükbe, de pillanatragasztóval. Garantálom, hogy megerősödik tőle a lelkük, mint ahogy anno nekem is. 12 éves koromig én voltam az, aki mindig bőgött mindenen. Vicces visszagondolni, senki sem hiszi most el nekem, pedig sokat bőgtem, kiakadtam, olyan kis csendes lélek voltam. Az első próbálkozásom során emlékeim szerint 1 hónapig bírtam a kiképzést. Akkor voltam ötödikes, aztán feladtam. Végül 2 év múlva mentem vissza azzal az indokkal, hogy majd apám útjára lépek és kék övig eljutok (egyébként sikerült :)). Kábé másfél évig jártam a gyerekedzésre, majd utána először csak heti egyszer a felnőtt edzésre is. Őszinte leszek, minden edzés után, amit ott töltöttem bőgtem. Kemény volt, de inkább a kis csóri lelkemnek, viszont segített megedzeni .

És nem csak effajta edzettséget adott, de kitartást is. Ezért mondom mindenkinek, hogy menjen és sportoljon. Nálam is voltak kisebb kihagyások, de mindig bennem volt, hogy a sport az csak előre visz.

Ha eddig nem voltál kitartó, akkor itt végre, először életedben annak kell lenned. Nem hagyatkozhatsz másra, csakis saját magadra. Nagy harcok ezek, de mindegyikkel csak közelebb érhetsz a célodhoz.

Egyébként ha megnézzük a hivatásos sportolókat ők is fegyelmezettek, motiváltak eléggé abban, amit csinálnak (sporton kívül), és haladnak előre. Megtanulták az edzések alatt, hogy a befektetett munka megtérül, ha ehhez kellő akarat és elszántság párosul. Nemrégiben olvastam Kovács Kokó Istvánról az egyik hírportálon, miszerint az anyagi helyzete nem éppen rózsás, de tudja, hogy eddig is megdolgozott a pénzért, és ezután is meg fog. A padlóról kell összekaparnia magát, de elszánt ahhoz, hogy ezt megtegye. Mindig is becsültem a sportolókat, aki igazán nagy motivációt akar szerezni, annak csak és kizárólag sportos videókat/filmeket ajánlok.

Visszakanyarodva az eredeti témához, miszerint mennyi mindent köszönhetek a taekwondonak, vagy mondjuk az edzőimnek, akik akkor és ott edzettek és basztattak. Óh, hányszor volt amikor már a hátam közepére se kívántam az edzést, vagy bármit. De menni kellett és csinálni. Azt hiszem ott kapartam magamat össze annyira, hogy most nagyszájú, őszinte és kitartó ember legyek. Eddigi kitartásomat mondjuk még nem tudtam 100%-osan megmutatni az életmódváltásban, de soha nem adtam fel. Most is itt vagyok, és csinálom. Mondtam már búcsút 24 kg-nak és most a célom megint elérni azt a súlyt. [és igen, majd akkor mesélek erről bővebben].

Néha pánikba esem a pihenős napokon, hogy nem edzek. Nem edzek eleget. Látom a fitnesses képeket és már bizsergek, hogy menni kéne, mert életem végéig gurulni fogok (ez csak azért nem lehetséges mert hosszában nem éppen a liliputiak közé születtem). Aztán persze a sok-sok információ az internet világában végül is felfogatta az agyammal, hogy pihenni KELL. Különben majd beledöglesz és akkor majd még többet kell pihenni. Ezt egy számomra nagyon hiteles fitness-guru írta a facebook oldalán, méghozzá Sasa(fitness). Mióta olvasom rengeteg minden megváltozott bennem. Téveszmék, hjaj mennyi volt! Anno az ő hatására kezdtem el a Crossfitet. Pont egy éve volt valami agymenése erről, ami megfogott és  akkor kezdtem el a BodyRock-os videót csinálni (csak ezt az egyet eddig, de heti rendszerességgel persze mással kiegészítve)

Aztán pont szembejött egy hirdetés egy iCrossingra keresztelt edzésről januárban és akkor tényleg úgy voltam vele, hogy majd ha sokat várok valakire, akkor pont ugyanott leszek, ahol voltam. Szóval nagy levegő és elmentem. EGYEDÜL. És beleszerettem, mert rájöttem, hogy Sasának igaza volt, és a legjobb, leggyorsabb módszer a testformálásra a teljes testsúlyos edzések… [aztán kábé 2 hete posztoltam egy posztját és belájkolta a blog Facebook-oldalát. Őszinte leszek, eléggé összeszartam magamat lányos zavaromban – és persze nőiességemben haha – mert bár tudom, hogy Zuckerbergnek hála a posztjaim 99%-át nem fogja látni, de ez a kis nyomás azért jót tesz a lelkemnek, meg aztán a seggemnek is, mert elviszem a kondiba!]

Szóval csekkoljátok a Facebook-oldalát, sok okosságot írt, mindenféle ködösítés nélkül, CSAK AJÁNLANI TUDOM! Biztosan felér majd egy lobotómiával, de az agyad megtisztult a sok hülyeségtől!

Na és akkor egy kis napi felvágott: tegnap mint már mondtam pihentem. Meg voltak a guggolások, mert ha csak én csinálom egyedül és sokan csorgatják a nyálukat a facebook-oldalra kitett seggeken, nekem akkor is jó. A kaját persze írtam és írom serényen, mert annál nincs is nagyobb kontroll, mikor saját magaddal találkozol a papíron és szembesülsz. Nem is merek rosszat enni, mert végig gondolom, hogy azt még le kell írnom, akkor kipörög az ötös lottó a kcal-értéke és látom, hogy az belefér-e vagy sem.

Ma volt egy kisebb koffein-túladagolásom, de hogy őszinte legyek reggel nem dobott ki az ágy. Sokat kellett turbózni magamat, hogy elmenjek a fakultatív oroszra, de a tudat, hogy utána el fogok baszni egy kis pénzt vitt magával. Ezt persze reggel még nem tudtam, de aztán tényleg mentem shoppingolni.

Mindig röhögök, amikor mondja valaki, hogy ő már vett magának futócipőt, futófelsőt, futónadrágot, futómelltartót, futózoknit, futóövet, futókulacsot, de futni bazdmeg még nem volt! Oké, a futócipővel nincs gond, mert az kell, de hogy a többi az minek volt olyan fontos, azt nem értem. Vagy várjá’ nem is így szokott lenni. Voltam még futni nyáron Spanyolországban (nem nem otthonról) és akkor fel is tettem egy képet az Instagram büszkeségfalára és ennek kapcsán bonyolódtam egy kisebb beszélgetésbe. Az illető megkérdezte, hogy tényleg voltam-e futni (nem bazdmeg, elmentem szaunázni az 50 fokban, majd kimentem a hegyre, hogy szelfizhessek egyet), merre voltam ,mennyit satöbbi. Miután meghallgatott elmondta, hogy neki már van minden futó-izéja. Aztán csak megkérdeztem, hogy futni volt-e. Hja, egyszer :D Erre mondaná Apci, hogy „téged sem az eszedért fognak elrabolni”.

A messzi Spanyolországban...

Tehát az órák után úgy gondoltam, hogy végre megérdemlek 1-2 cuccot a nagy sportoláshoz, mert néha úgy nézek ki, mint egy hajléktalan, de legalább nem sajnálok beleizzadni meg fetrengeni a földön. Elég sok edzős cuccot szereztem be turiból, az eddigi legjobb edzőnadrágomat, vagy mondjuk adidas-trikót is. Most viszont a H&M-et forgattam fel, és a hónapok óta velem szemező tapadós sportnadrágját vásároltam fel egy felsővel együtt (a spárgás képen ez van rajtam, de gondolom a feketeségből semmi nem látszik). A lényeg, hogy kényelmes, nem csúszik, van zsebe hátul, hosszú, egyszerűen pőrfikt! A felső úgyszintén! Vettem még pár cuccot, de gondolom nem szeretnétek zoknikról és leggingsekről HAUL-posztot látni :D Egyébként beszereztem egy kis fekete ruhát, ez talán még érdekes lehet.

A hirtelen jött shopping-orgazmus után - amit végül egy Starbucks-ozással fejeltem meg – bár bennem volt egy kis fáradtság, a tudat, hogy FELAVATÁS jön repített is le a fitness roomba. A minőségre mentem ismét az 550 REPes videóval, plusz még egyéb gyakorlatok és persze a nyújtás. Életemben nem voltam még ilyen közel a bal oldali spárgához, bár az tény, hogy a rotációval vannak még gondok, de legalább haladok :)

Ha szófosás mellett érdekelnek a napi kávés, szentpéterváras, fitness-es képek/szösszenetek, akkor itt megtalálsz:

FACEBOOK | INSTAGRAM | TWITTER | G+ | ASK.FM