hétfő, november 24, 2014 / No comments

RANDOM - SZENTPÉTERVÁR #11

Még mielőtt RANDOM-poszt hiányotok lenne, épp ideje, hogy jelentkezzek néhány random ténnyel/történéssel az elmúlt időszakból. Több mindenről sikerült beszámolni egy-egy poszt formájában (hokimeccs, Vyborg-i kirándulás), így ha több sztorira vagytok kíváncsiak akkor irány a fejlécen található RUSSIA fül.

A földrajzi koordináták szerint még mindig Szentpétervárról írok, az átlaghőmérséklet már gyakrabban nyaldossa alulról a nullát, mint felülről; a nap átlagban másfélszer süt ki egy héten, továbbá még mindig utáljuk az itteni bürokráciát.





VÍZUM


Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét Óperencián is túl, ahol már csak a tajgák tövében kettyint a barnamedve. Hja nem. Ez még mindig Szentpétervár és még mindig útlevél nélkül vagyok – persze nem egyedül. Több, mint egy hónapja nem találkoztam szívszerelmemmel, aki nélkül 5 nap múlva már lényegében nem is létezem. Ha esetleg valaki egyszer Oroszországba tervez diákvízummal jönni, akkor egy tippet szeretnék csak adni neki: amint megérkezel értesítsd róla a fél nemzetközi irodát, hogy neked aztán 1 hónapon belül haza is kell menned látogatóba. Érdekes módon így sokaknak meg lett a vízum(mondjuk mentek is haza). Előre nem várt esemény nem számít! Meghalt a molylepkéd, egy szálon függ életed szerelmének élete? Nos a nem állíthat meg senki”most bizonyára a határőrök és az egész ország. Mondjuk kifelé még okés, vissza nem muszáj jönni…


POSTA


A fenti kisebb lelkibazdmeg miatt rohadnak az ebayes cuccaim a postán. Egy perc néma csendet a pici mosolygós kanalamnak, ami már tűkön ülve várja, hogy a kávémat kevergessem vele. Nos nem ez a legnagyobb problémám (a kanár rohadási ideje még jó sok év), viszont a posta jólelkűsége nem tudom mennyire időtálló, vagyis megtartják-e a cuccaimat, vagy egy idő után odaosonhatok és várhatok a kukába hulló ajándék magamtól magamnak kacatokra.


AMIKOR MAGYARBA BOTLASZ


Haha, nem, még egy magyarba sem botlottam itt (kivéve Petit, de vele előre ledumáltuk) véletlenül, csupán az alkohol-sorok (hol máshol?) közepette egy drága TOKAJI kacsintott rám. Persze rögtön is landolt a kosaramban, amivel felszerelkezve mehettem a szülinapi bulira…






B-DAY PARTY


Az egyik tádzsikisztáni srácnak volt szülinapja, őket még a pushkin-i kiruccanás során ismertem meg. Ide jött velem a fent említett Tokaji is. Az oroszok szeretnek házibulizni, ugyebár elég hideg népség (haha), így aztán a közeli barátokkal szeretik megülni az ünnepeket is. Közös vacsival indítottunk, ahol megkóstolhattam a plov nevezetű rizses-húsos original tádzsikisztán ételt.



Egy ilyen házi buliban minden van. Egy orosz barátom mondta, hogy Oroszország is egy jó nagy olvasztótégely: egy kis Európa, egy kis Ázsia és még Afrika is van itt. Nagy kultusza van a sushinak, mint ahogy a vízi pipának is, ami nem hiányozhatott az estéből.

Amit pedig már biztosan említettem az pedig a csapatszellem. Játszottunk. Ilyen vetélkedő-szerűt, és hiába fiatalabbak nálam (1-2-3 évvel), szerintem ezt így 19-20 évesen Magyarországon nem csinálja senki. Valahol ez erősíti meg az itteni kis bandákat, baráti köröket. Ismerik egymást, tiszteletben tartják a másikat, és persze elhülyülnek. Kulturális rovatunkat olvasták.


IDŐJÁRÁS


Ha Oroszországról van szó, akkor elsősorban a hideg jut eszünkbe és a nagy hó. Gyakran szoktam ezért meteorológust játszani a blog Facebook-oldalán, csak hogy életjelet adjak. Hó már van, kellemes mínusz 10 fokot mutat a hőmérő (bár most már melegedett és csak mínusz 3 van). Egyébként nem mertem elmesélni még az oroszoknak, hogy mi van nálunk 2 centi hónál. Hahahaha.






ÚJ NEMZETKÖZI DIÁKOK


A Vyborg-i posztban már meséltem, hogy érkezett néhány diák Afrikából és kettő Belgiumból. A nagy semmittevések közepette eldöntöttük a német sráccal, hogy akkor az ő orosz órájukra is bejárunk. Nos ők kicsit más helyzetben vannak, ugyanis az első évük csak orosz tanulásból áll, majd a következő szeptembertől nekiállhatnak a tanulmányoknak – oroszul.
A különbség csupán annyi, hogy a mi kis fhanszia csoportunkhoz képest ők 1 hét alatt annyit tanultak, amit mi 1 hónap alatt. [már készül fejben a fhansziás poszt – keep calm!]
Eddig heti kétszer fáradtam be kockára ülni a seggemet, ezentúl pedig már ötször is megtehetem! A végére csak belejövök, na :)


Köszönöm a jelenlétet, további agymenések, kérdések és válaszok:



Related Posts

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kövess Instagramon! @nataliakubasi