MFJ - DEMOTIVÁLÓ

Edzésmentes napokon általában semmi értelmeset nem tudnék írni, ami egy posztot kitenne, így tegnap elmaradt :) Mert kábé annyit írhattam volna, hogy kivagyok megint, hulla vagyok, aludni akarok és meg is tettem, vagy hogy néha rám jön a ch-zabálhatnék és mondjuk eszem tésztát :D Mert  1 hónapja már kenyeret sem veszek, ha nagyon tészta-hiányom lenne, akkor szoktam csinálni pirított tésztát, amit szójaszósszal bolondítok meg és isteni!

Heti minimum 4 edzést írtam elő magamnak, ami tartható és ha eléggé kinyírom magamat, akkor elég is. Ugyebár kell a terhelés, de napi fél órás bénázások helyett inkább heti négyszer tolok valami értelmeset. Nem tudom mi van a levegőben, vagy az itteni napmentesség a hibás, de nagyon nehezen megy a kondiba-menés. Hiába van a fitness club a szomszéd épületben, vagy a fitness room 5 emelettel lejjebb: fáj lemenni.

Demotiváltá nem csak az időjárás tehet, hanem a körülöttünk levő emberek is. Nevezhetjük őket energiavámpíroknak, vagy bárminek, de eléggé rá tud ragadni az emberre körülötte levő hangulat. Mondjuk okos emberként ezt próbálom inkább példának venni. Ismerjük mindannyian azt a szállóigét, hogy „mindenki jó valamire; ha másra nem, akkor elrettentő példának”. Vagyis mindenki példa valamire, csak valakit érdemes követni, valaki meg inkább csak ellenpélda. Semmi gonoszság meg női utálat, de a szobatársam igencsak rászolgál arra, hogy negatív példaként éljen. 

Azért szar ez a légkör, mert szeretek olyanokkal együtt lenni, akik motiválnak, kellően idióták, humorosak blabla (ők a barátaim :D), de belőle ez mind kifogyott, és szimplán az ágyával éli harmonikusnak hitt mindennapjait, tizenórás laptopozással fűszerezve. Engem komolyan nem érdekel ki hogyan bassza el a napjait, sőt mielőtt megköveznétek először bennem is dolgozott a tenni akarás, meg a segítés (például elhívtam magammal edzeni, szaunázni bármi), de igazából csak negatív példaként tudom most bemutatni.

Van úgy, hogy az ember elmegy hosszú órákra és visszaérve a szobatárs ugyanabban a helyzetben létezik. Ez a nyomottság rám is átkerült, pláne miután délután 5-kor az utcai sötétség mellett villanyt oltottunk, hogy Csipkerózsika aludhasson. Én is majdnem bealudtam, már gyártottam a kifogásokat, amiket leírhatok (de persze nagyon utálnám magamat), de szerencsére megint volt, aki lerángatott a kondiba és megcsináltam mindent, amit szoktam.

Nagyon küzdök hét vége felé az edzésre menéssel, a hét elején még ott a tenniakarás, meg ugye közel a hétfő blabla. Hét vége felé ez kezd kicsit alulmaradni, de sikerült ismét legyőznöm magamat és persze verem a mellemet arra, hogy mekkora fasza csaj vagyok. Mint ahogyan a mai oroszozásnál is, amit ismét egy étteremben ültünk meg és a német srác valami eszméletlen cake-t evett és hjézusoooom, de kitartottam és egy salit kértem:

Ma egyébként Restaurant-day van (nem tudom, hogy mindenhol, vagy csak Szentpéterváron), a lényege, hogy bárki nyithat „éttermet” egy napra, főzhet/süthet és eladhatja.  És mivel őszintén írok a dolgokról, ezért elárulom, hogy megkóstoltam 3 sütit (tényleg kis adagok voltak :D). Na nem fogom ezt most bevezetni, mint új hagyomány, de ez megtörtént.

A mai guggolás adag 100 db volt, ezt már azért érzem :D Aki velem együtt csinálja, remélem még mindig kitart :)