23th BIRTHDAY & CHRISTMAS in SAINT PETERSBURG

Mint tudjátok nem rég értem el Jim Carry egyik kedvenc számát években… Gondoltam elmesélem, hogy hogyan telt az első „normálisnak” tűnő szülinapom és a karácsony távol az otthonomtól. Igazán különlegesnek éreztem a napot, hiszen egyrészt még sosem voltam suliban/egyetemen ezen a napon (valószínűleg soha nem is leszek :D), másrészt annyi emberrel találkoztam, hogy hihetetlen. Az utóbbi években általában csak a szűk családdal találkozom és hála a technikának sokan felköszöntenek itt-ott, most viszont totál le voltam döbbenve, és jól esően megilletődve, hiszen azért valljuk be: élőben sokkal szebb minden :)

Az orosz óránkon a drága osztálytársak énekeltek nekem: lényegében már ettől is bőghetnékem lehetett volna, ráadásul a tanárnő meglepett egy olyan dologgal, ami szintén nagyon személyes. Nem szeretnék itt ajándéklistákkal nyomulni - az nem az én műfajom – viszont  1-2 olyan dolog annyira kedves volt a lelkemnek, hogy nem mehetek el mellettük. Szóval egy nagyon szép belarusz babát kaptam (belarusz felirattal), ami tényleg szívhez szóló :) Ráadásul mi is megleptük őt karácsony/újév alkalmával egy balettjeggyel, ahova én is menni fogok (Diótörő, alig várom!).

A legtürelmesebb tanárnő :)

Belarusz baba :)

Az egész napom fenomenális volt, de legjobban az estét vártam, ugyanis hivatalosan 24-én még sehol sem voltam bulizni, sőt az igazat megvallva – és már elfogadva a tényt – hogy decemberben ebben az időpontban irtó nehéz összeszednem minden barátomat, mindenki készül ugyebár a karácsonyra, szóval mondhatni megszoktam ezt a kis hanyagolást (és ezt most nem rosszindulatból, én ezzel totál tisztában vagyok :D). Néha persze eljátszottam a gondolattal, hogy jobb lenne máskor születni, mert személy szerint imádok meglepetés partykat szervezni és látni az örömöt, és ezt leginkább a meglepetés felfedésekor látjuk: hogy milyen sokan eljöttek. Szóval 24-én este 20 ember jött el a MazaParkba, amit orosz Disney-Landként emlegetnék. Egész éjszaka ott voltunk, és bár nem kívántam egybe terelni az egész csapatot, mégis: együtt  lazer tageztünk, korcsolyáztunk, bowlingoztunk, billiárdoztunk. Kaptam egy szép tortát is, aminek szépsége tényleg az ízében rejlett, pláne hogy nem is számítottam rá :)

Rengeteg kép készült, próbáltam a legjobbakat összeválogatni, ugyanis egy fergeteges esténk volt, remélem ez átjön a képeken keresztül :) Imádom ezeket a srácokat, mert sokukat még csak egy hónapja ismerem, de ez mit sem számít! :)

X-MAS TIME!

A másnap reggel délután ért, és bár már 24-én is volt hó, 25-ére még nagyobb havazás indult el, amit szokásomhoz híven kávéval kezdtem és az ajándékba kapott mézeskaláccsal. 

A mézeskalácson Наташа (Natasa) szerepel :)

24.-ére terveztem egy kisebb karácsonyi vacsit egy illetékessel (hiszen elég nehéz egy szinte csak oroszok lakta koliban olyat találni, aki ünnepli is a mi karácsonyunkat), viszont ő későn futott be, 25-én szintén nem ért rá, én viszont akartam egy kis ünnepi feelinget magam köré. Az én nagy karácsonyi menüm elég diétásra sikeredett a csirke-rizs és szilva kompót kombóval, és most egyáltalán nem kérek szánakozást! 

A tádzsikisztáni fiúktól kapott bárány-párna társaságában néztem Anasztáziát :)

Tudom, hogy sokan nem éreznék egyben magukat, ha távol kéne tölteni a családtól a karácsonyt. Jól esett skype-ozni Anyukámmal és a tesóimmal 24-én, és nem mondom, hogy nem hiányoznak. Én nagyon jól tudtam, hogy ez a karácsony így fog telni, de ha úgy indulok neki, hogy szar lesz egyedül, akkor igazából nem döntöttem volna így. Volt választási lehetőségem és én a legjobban döntöttem. Nem azt láttam, hogy egyedül leszek, hiszen nem voltam egyedül. 25-én bár egyedül voltam, de ennyi magány igen is jól esett. Mint ahogy mindig is gondoltam: mindennek meg van a maga ideje, így végre megnéztem az Anasztáziát (köszönöm Liza, tényleg jó volt :)). Nem emlékszem, hogy láttam volna, de felesleges siettetni a dolgokat. Ezt a mesét úgy kellett látnom, hogy Szentpéterváron vagyok és átérzem a mese valódiságát. Megható volt látni a palotát „mesében”, nagyon tetszett, bár a zenét mintha már dúdoltam volna magamnak, tényleg nem tudom, hogy láttam-e :)

Az utolsó nap karácsonyán pedig eljött az idő, hogy az Oroszlánkirályba is belelessek. Annak talán azért volt itt az ideje, mert a film előtt megtudtam, hogy a Hakuna Matata az „ne aggódj”-ot jelent, amit persze a mese után tud az ember. De azért jobb volt megtudni, hogy ez szuahéliül van és e mellé még azt is, hogy a barátom kifejezés az rafiki yangu :)

A lényeg tehát, hogy mindig az a fontos, hogy mi milyen szögből nézzük a dolgokat. Ha egy 3 napos lelkibazdmegolásként néztem volna erre, mivel egyedül vagyok itt, akkor biztos, hogy 300 zsepivel ülnék és nyálas filmeket néznék (az amúgy már hagyománnyá vált karácsonyi horrorfilmezés a húgommal most ugrott, de legalább a zsepikészlet is majdnem meg volt, hála a mínusz fokoknak). Ehelyett pedig volt fehér karácsonyom, életem legjobb szülinapja, jó emberek körülöttem, sok-sok szeretet – még ha a nagyobb része internet útján és más időzónákból jött is. Tökéletes volt ez a pár nap és szerencsére még nincs vége! :) Ugyanis ma indulunk a reptérre, hogy hajnalban megkezdjük az utunkat Moszkvába. Gondolom a hírekből már ismerős lehet a nagy havazás és a közlekedés teljes lebénulása (Anyu, ezt ne olvasd :D). Igen hideg lett, és elég sok a hó is, de ha menni kell, akkor menni kell! A hétvégén gyakrabban frissülő Facebook-oldalon várlak Titeket a tényleges információkkal saját tálalásban. Stay tuned:

FACEBOOK | INSTAGRAM | TWITTER | G+ | ASK.FM

24.-én reggel :)