MOSZKVA + VIDEO

Moszkva. A hatalmas óriás 12 millió lakossal, 10 metróvonallal és minderre 2 napot terveztünk. Persze ebbe a kis időbe még a jéghegy csúcsa sem fért bele, de sosem volt az a célom, hogy mindenhol dobjak egy selfiet és kipipálhassam a listámon. Ahova eljutunk, oda eljutunk, élvezni kell! A rohanásban még annyit se látsz, hiába jársz rengeteg helyen. Én pedig alapból a spontán dolgok híve vagyok, így belefért egy kis hőemelkedés a repülőn (és már előtte jól benáthásodtam), keringés egy Dunkin Donuts hely után, és a koripálya-kártya elvesztése…

Péntek este indultunk a reptérre, ugyanis a gépünk hajnali 5.45-kor indult. Meg kell jegyezzem, hogy a reptérre bemenet is már van egy ellenőrzés fémkapukkal (ezt még úgyis említem). 5 órát végigülni már nem is olyan nagy szenvedés, ha belegondolok, hogy egyszer 12 órát ültem egyedül a phoenix-in. Ráadásul minden nyitva volt, így hajnali fél 3-kor tökéletesen jól jött a kedvenc kávém a Starbucksban.

Moszkvába érkezve az első amit megérez az ember: kurva hideg van. Ennél jobb szó és kifejezés nincs rá. Amint leveszed a kesztyűdet egy számláló indul visszafele 100 másodpercről, 100 másodpercnél leesik a kezed :D  Szerintem még sosem éreztem ezt a fajta hideget, ráadásul bóklásztunk is egy darabig,mire megtaláltuk a hosztunk lakását. Előtte még volt időnk beülni egy kellemes helyre, ami Coffee Bean-nek hívnak, és itt ittunk egy teát (nehogy fejre álljunk a sok koffeintől).

A hosztunk egy orosz nő nagyon jó angollal és kábé 300 couchsurfinges referenciával. 2 perc alatt lerendezett minket: „itt a wifi-jelszó, itt vannak az ágyneműk, itt a kulcs, holnap korán reggel lelépek, de jön egy srác majd mondjatok el neki mindent”. Az elején persze furán éreztem, de ha belegondolunk: mindegyikőnknek meg volt a maga programja, mi indultunk is, ő is ment valahova, így a felesleges bájcsevejt nem erőltettük, hála égnek!

Első utunk a Vörös Térre vezetett, hova máshova? Sajnos a téren valami óriási karácsonyi vásár-szerűség volt (azért csak szerűség, mivel vidámparki elemek is voltak :D), a Kreml egyik részén munkálatok folytak, így nem a tényleges lecsupaszított szépségét láttuk, de az én szívem a Vaszilij Blazsennij- katedrálisé. Oroszország egyik jelképe és az egyik legszebb katedrálisa. Egyszerűen nem tudom leírni, milyen szép, így hát beszéljenek a képek :)

A szomszédban található GUM shopping centert elég könnyű volt megtalálni, mint ahogy a szuvenír shopot is, ahol matrjóska-mennyország van (ahol persze be is szereztem egy matrjóskás fülbevalót), és majd tova libbentünk a tényleges plázába. Ami lényegében egy múzeum számunkra, halandóknak.

Mielőtt Oroszországba jöttem volna már kinéztem egy igazán tuti kávézót, amit még Amerikában fedeztem fel: Dunkin Donuts! Péterváron sajnos nincsen, viszont Moszkvában több is. A legközelebbit próbáltuk megkeresni, és természetesen 2 órát bolyongtunk (még egy kis városnézés a mínusz 13 fokban, perszeeee mire másra vágyna az ember?!). Végül már vérben forogtak a szemeim, mert ha valamit meg akarok kapni, akkor biztosan addig verem a földhöz magamat, amit meg nem kapom. Vagy meg nem találom. Őszintén ki gondolta volna, hogy egy 3 emeletes gigantikus pláza van a föld alatt és a mi kis Dunkin Donutsunk is ott található? Botrányosan sok ember, és bár tényleg megtaláltuk a DD-t, nem volt felhőtlen az örömünk, ugyanis a habosító gép nem működött, így csak tejes kávét tudtunk inni :D De legalább fánkoztunk :)

A délután maradék részében elmentünk az egyik piacra, ahol sok-sok szuvenírt lehet venni és persze én is vadásztam néhányat. Ezt sem volt könnyű megtalálni, pedig lassan már GPS-szel álmodom! Őszintén szólva az éjszakai nem alvás és a kilométeres gyaloglás a mínusz fokokban elég hamar kifárasztottak, így egy nagy adag sushi után este nyolckor már az igazak álmát aludtam :D

A vasárnap reggelt ismét a Coffee Beanben kezdtük, ahol a kiszolgálás csillagos ötös, ráadásul maga a reggeli is az volt: sajtos szendvics, joghurt, narancslé és persze cappuccino.

Elég későn keltünk, szerencsére nem is volt nagyon sok program betervezve, csak a korcsolyázás. Most visszagondolva szerintem nem a legnagyobb koripályán voltunk, én már semmiben nem vagyok biztos, mindenesetre az sem ment zökkenőmentesen. Egyrészt csak készpénzben lehetett fizetni (persze, hogy nem volt elég ami volt nálunk), ATM-et kellett keresni, majd mire visszaértünk a pénztár már bezárt, ezért átküldtek egy másikhoz, ahol hosszú sor volt. Végül már volt korink is, jegyünk is és mehetett a móka! A zárás persze ismét finomra sikeredett, ugyanis elhagytam a korcsolyapályához tartozó belépőkártyát, aminek hiányában először nem akarták vissza adni a letétet (kábé 6000 Ft), végül persze visszakaptam. Egyébként nekem ez tetszett a legjobban, mint élmény biztosan ez marad meg a legjobban, ugyanis ennél jobb korizásom még nem volt (az ötödik kábé életemben, szóval nem nehéz :D). Viszont minden új, a korcsolyák állapota csillagos hatos, kellemes zene, jól néz ki az egész.

Fél négykor a kis kártyás-sztori után találkoztam egy régen látott ismerőssel. Otthon egy utcában lakunk, mégis évek óta nem láttuk egymást :D Az ő anyukája orosz, így anyukáink nagyra menő barátságának szüleménye képpen mi is sokat játszottunk együtt hajdanán, és merő véletlenségből ő is pont szombaton érkezett Moszkvába. Hosszú keresgélés után sajnos egyetlen egy kávézót sem találtunk (na igen, bezzeg Péterváron :D), így az utcai kávésnál ittunk-ettünk :) Mindenesetre jó volt összefutni, üdvözlet innen is Natinak :)

A reptérre simán kijutottunk, persze ott megszállt minket a jótét lélek és segítettünk egy afrikai nőn. Pontosabban én csak álltam és néztem a fejemből, az útitársam S. próbált segíteni, ugyanis a nő Örményországba készült vízum nélkül, ahonnan természetesen rögtön visszafordították. 4 napja teng a moszkvai reptéren, nem beszél angolul (oroszul meg pláne nem), csak franciául, de nem talált még senkit, aki segíteni tudott volna. Szomorú látni, hogy valaki ilyen helyzetbe kerülhet, amit tudtunk segítettünk (épp hogy elcsíptük a gépünket, szóval mázlink volt nekünk is).

Összegezve Moszkváról: túl nagy, és tényleg rohanó. Egy egészen másfajta világ: a metróhálózat eszméletlen építmény (a kis átjárókkal konkrét szerelvények között a szomszédos állomásokra); 9 vonal keresztül kasul és egy, ami körbe-körbe megy. A Vörös Tér tényleg eszméletlen, és a korizás is felejthetetlen volt. Bár amikor leszálltunk Péterváron, akkor tudtam, hogy hazaértem :) Moszkva klasszisokkal jobb volt, mint Tallinn (nem meglepő), és bár 2 nap alatt lehetetlen bejárni, mégis kaptunk egy kis szeletet belőle.

Ez a néhány kép töredéke a készültnek, így úgy gondoltam, hogy egy kis meglepetésként elkészítem a blog első videó-beszámolóját. Kezdetleges kis próbálkozás, „szerencsémre” előtte jól benáthásodtam, így orrhangom van :D, másrészt meg is voltam illetődve (mert még sosem csináltam ilyet), valamint legalább ötször elköszöntem, de remélem, hogy ettől függetlenül tetszeni fog! :)

[most, hogy már tényleg megszerkesztettem a videót és vért izzadva összehoztam ezt a hét percet: leborulok minden vlogger előtt! :) Egyébként a hang valahol jó, valahol nagyon halk, nem tudom átállítani... Remélem tetszeni fog!]

FACEBOOK | INSTAGRAM | TWITTER | G+ | ASK.FM