Home

{VIGYÁZZ! KÉSZ! POSZTOLJ!} – TAVALYHOZ KÉPEST…

szerda, június 03, 2015 / 2 Comments

Tavalyhoz képest…

Bölcsebb lettem. A tavalyi év egy hullámvasút volt, kereken egy éve ültem életem legnagyobb depressziójában, jó mély és széles gödör volt ahhoz, hogy hetekig csak tapogatózzak a sötétben. Előtte dolgoztam elvakultan valamiért, aztán 1-2 hét leforgása alatt összedőlt a kártyavár. Akkor azt hittem, hogy ezt nem fogom túlélni – vagyis tudtam, hogy most kicsit meg kell halnom, hogy egyszer majd úgy nézhessek vissza rá, ami tényleg volt: lecke.

Lecke az élettől, hogy bár sok minden múlhat rajtunk, nem feltétlenül 100%-osan. Hiába teszünk meg bármit, lesz olyan, ahol a sztorinak egy másik úton kell haladnia. Nehéz volt összekanalazni magamat, szerencsére nem kellett egyedül tennem: nem csak én erősödtem meg, hanem a tényleges kapcsolataim is körülöttem.

Az elmúlt nyár is szép hullámvasút volt Spanyolországban, ott is sokat tanultam. Tanulópénzként fogok fel mindent, hiszen mégis csak elmentem valahova, méghozzá egyedül és próbáltam kihozni belőle a legjobbat. Ismerkedtem, költöztem el ismeretlenhez 5 nap után, bejártam a spanyol gettót, beleláttam az éjszakai élet fekete világába, nosztalgiáztam az előző nyárról és végtére is próbáltam még inkább összetörni az előző világképemet. Egy év távlatából így látom, nem mondom, hogy még lejjebb csúsztam, de akkor és ott úgy jött ki minden, hogy végre leértem a gödör aljára.

Új oldalhoz értünk a könyvben és én egy új fejezetet nyithattam meg: a forróságból mentem északra, ahol szinte kapaszkodtam felfelé. Bezárult a kör és én újjáépültem. Kaptam magam mellé valakit, aki pár ezer kilométerrel arrébb is velem van. Bezárult a kör, akinek benn kell lennie, az most benn van.

Tavalyhoz képest híztam. Eléggé bántja a csőrömet a téma, nem véletlenül jelennek meg posztok róla az éterben néha napján. Most megint azt érzem, hogy mehetnékem van, és azok a plusz kilók is ehhez köthetőek. De már úton vagyok…

Tavalyhoz képest sokat változtam. Megedződtem az élethez, ami nagyon is szépen látszódik a blogon. Szerencsére többen reagáltak pozitívan az írásaimra, miszerint látszik a fejlődés, az írás valahogy kezd beérni, van eleje és vége, mégis egy szép körforgásban vagyok.

Egy éve még nem láttam az egyetem végét, ma már igen. Egy évvel közelebb vagyok a „szabadulásomhoz”. Na nem mintha kalitkában lennék, de már érzem az előszelét a kapunyitási pániknak. Egyszer már csak nem lesz még feljebb, vagyis lenne, de már feleslegesnek látom, mert meg lesz az a szint, amit én megálmodtam magamnak: a diploma. Elég erősen gondolkodtam feljebb lépésen, de azt hiszem nekem mennem kell.

De tavaly óta még mindig imádom a kávét. És még mindig imádok utazni. Van, ami sosem változik! :)



(Cannot add links: Registration/trial expired)
Related Posts

2 megjegyzés:

  1. jó volt olvasni : )) örülök, hogy az utadon vagy : ))
    és végre valakinél olvastam a kapunyitási pánikról : DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszi! :) Hát eléggé bennem van, de örülök, hogy másnál is előkerül :DDDD

      Törlés

Kövess Instagramon! @nataliakubasi